Valódi történeti szintézisteremtő
A Magyar Tudományos Akadémia Judaisztikai Kuratóriuma az 1996. évi
Bacher Vilmos-emlékérem kitüntetést Vermes Géza professor emeritusnak (Oxford) ítélte
Vermes Géza Makón született, 1924. június 22-én. Édesapja, Vermes Ernő, évtizedeken át újságíró, lapszerkesztő volt: a dualizmus korában felnevelkedett, a polgárosuló Magyarország társadalmába alighanem különösebb kételyek nélkül beilleszkedő zsidó értelmiségi. Vermes Géza az érettségi vizsgát 1942-ben tette le Gyulán, a r. kat. fiúgimnáziumban. Ezt követően teológiai tanulmányokat folytatott, s az üldöztetés éveiben – szülei a deportálások áldozatai lettek – egy szerzetesrend életközösségében menekült meg. 1945 őszén beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karára; itt – Aistleitner Józsefnél – kezdte meg sémi filológiai tanulmányait, amely tanulmányok a tudományos pályára vezették, néhány hét után felismerte, hogy tanulmányait külföldön kell folytatnia, s 1946-ban elment Magyarországról. Belgiumban, a leuveni katolikus egyetemen tanult sémi filológiát és Biblia-tudományt.
A doktori címet 1952-ben szerezte meg Leuvenben; disszertációjában – félbehagyva a már előkészületben lévő biblikus értekezését – a nem sokkal korábban előkerült holt-tengeri tekercsekkel foglalkozott. Ez a munkája nyomtatásban 1953-ban jelent meg, s nem sokkal később angolul is kiadták. Vermes Géza 1953 és 1957 között Párizsban a CriRS munkatársaként dolgozott.
Közeli kapcsolatba került George Vajda professzorral, a középkori zsidó filozófiai irodalom kiváló filológus kutatójával. 1957-ben áttelepült Angliába, s a Newcastle upon Tyne-i egyetemen a héber nyelv előadó tanára lett. Néhány évvel később (1965) kinevezték az oxfordi egyetemen Cecil Roth éppen megüresedett tanszékére mint a judaisztika előadóját (reader), majd pedig professzorát. Két évszázaddal Úri János után egy nemzedékre ismét Magyarországról elszármazott tudós töltötte be Anglia nagyhírű egyetemén a keleti tanulmányok egyik legfontosabb ága, a hebraisztika tanszékét. Vermes professzort az újonnan alapított Wolfson College is tanárának hívta meg. Mint az egyetem professzora egy időben (1978-1980) az Orientalisztikai Kar dékánja volt. Kitűnően képzett tanítványok sora került ki intézetéből. Kezdettől (1972) fogva részt vett az Oxford Centre for Hebrew and Jewish Studies vezetésében és tevékenységében. A korhatár elérésekor mint egyetemi tanár nyugállományba vonult (1991), de még ugyanabban az évben Oxford Fórum for Qumran Research elnevezéssel egy új tudományos intézetet alapított, s ennek igazgatójaként mint professor emeritus továbbra is egyetemi keretek között folytatja tanári és tudományos kutatói munkáját.
Vermes Géza a szélesebb tudományos közvéleményben mint a holt-tengeri tekercsek és a qumráni közösség történetének kutatója, illetve mint a korai rabbinikus irodalmi hagyomány történeti elemzője szerzett nevet magának. The Dead Sea Scrolls in English (1962, 1975, 1987) című könyve, a kiadott qumráni szövegeket gyakorlatilag a teljesség igényével átfogó gyűjtemény, rendszeresen újabb és újabb kiadásban, illetve utánnyomásban lát napvilágot: ez a holt-tengeri tekercsek standard angol fordítása. Vermes Géza mostanában készítette el a legjelentősebb qumráni kézirat, „A közösség szabályzata (Serek ha-yahad)” és a vele rokon kisebb iratok kritikai kiadását. Bevezetése a holt-tengeri tekercsek kutatásába, a The Dead Sea Scrolls: Qumran in Perspective (1977, 1982), időközben általánosan használt kézikönyvvé vált.
Rabbinikus irodalmi tanulmányai, amelyeknek első összegezése a Scripture and Tradition in Judaism (1961, 1973) című könyve volt, majd pedig a Post-Biblical Jewish Studies című gyűjteményes kötet (1975), a poszt-biblikus zsidó irodalom történeti és vallástörténeti elemzésében nyitottak új utakat. Az itt összegyűjtött tanulmányok készítették elő Vermes Géza nagy történeti monográfiáit az i. sz. 1. század – Jézus kora – vallástörténetéről, azonban kezdeményező jelentőségük volt a zsidó Biblia-magyarázat, a Targum és a midrás irodalomtörténeti vizsgálatában is.
A qumráni kutatások mellett Vermes Géza évtizedeken át foglalkozott a Jézus életére vonatkozó újszövetségi irodalom elemzésével judaisztikai és zsidó történeti háttérrel. E tárgykörben három jelentős könyvet tett közzé. Vallás- történeti trilógiájának kötetei: Jesus the Jew (1973), amely – hatalmas nemzetközi sikeréhez képest ugyan megkésve – nemrégen napvilágot látott, A zsidó Jézus címmel, magyar fordításban is (1995); a Jesus and the World of Judaism (1983); amelynek magyar fordítása előkészületben van; és a The Religion of Jesus the Jew (1993). Ezekben a kötetekben széleskörű görög, héber és arámi nyelvi vizsgálatok, eredeti filológiai, vallástörténeti és történeti kutatások alapján Vermes Gézának a Jézussal foglalkozó újszövetségi irodalomban sikerült megállapítania a vallási életrajzi hagyomány legrégibb hitelesnek elfogadható elemeit, a Jézus gyógyító és prédikáló tevékenységét rögzítő kortársi adatokat. Elemzései nyomán pontosabban látszik, mint eddig, a korai kereszténység zsidó vallási mozgalom jellege, s ugyanakkor – vallástörténeti és egyéb kortörténeti ismereteinkkel összhangban – felbecsülhetővé vált a keresztény iratok forrásértéke a kor zsidó vallástörténete számára is.
Vermes Géza és munkatársai, Pamela Vermes, Fergus Millar és mások, tetemesen kibővítve, korszerűsítve, eredeti kutatásaik alapján szinte minden sorában teljesen újraírva adták ki angolul Emil Schürer százéves klasszikus történeti kézikönyvét, The History of the Jewish People in the Age of Jesus Christ (1973-1987), amely első megjelenésekor a 19/20. század fordulójának történeti tudását összegezte Jézus koráról, s most ismét – sejthetően megint hosszabb időre – a kutatók biztos vezetője lesz majd a kortörténet újabb, szinte áttekinthetetlenül szerteágazó régészeti, topográfiai, proszópográfiai, vallástörténeti forrásanyagához és történeti problematikájához, mindenekelőtt a judaizmus történetéhez a Jeruzsálem római hódítását magába foglaló sötét évszázadban.
Vermes professzor munkáit kezdettől fogva élénk nemzetközi érdeklődés kísérte, és számos tudományos elismerés méltányolta. Könyveit sok nyelvre lefordították – ehhez képest a magyar kiadásoknak még csak a kezdeténél tartunk. 1985-ben a British Academy rendes tagjává (fellow) választotta, az oxfordi egyetem a D. Litt. címmel tüntette ki (1988), több egyetemnek (Durham, Edinburgh, Sheffield) a díszdoktora. Alapítója és első elnöke volt az angliai, illetve az európai judaisztika tudományos egyesületének (1975, illetve 1981). Negyed évszázadon át szerkesztette a Journal of Jewish Studies című tudományos folyóiratot. A visszavonulása után a folyóiratnak a tiszteletére kiadott ünnepi kötete (46, 1995) a szerzők hosszú névsorával jelzi, hogy Vermes professzor tanári és kutatói tevékenysége a Biblia, a holt-tengeri tekercsek és a klasszikus judaisztikai szöveghagyomány kutatásában egyaránt mély nyomokat hagyott. A Society of Biblical Literature 1995 nyarán éppen Budapesten tartott kongresszusán külön szekcióülésen köszöntötte 70. születésnapján; itt hangzott el egy angliai tanítványa szájáról a Jesus the Jew szerzőjét tisztelettel és szeretettel köszöntő szójáték: Geza of the Jews.
Magyarországi kapcsolatait nem pusztán származása, anyanyelve, magyar kultúrája jelentik. 1968-ban, amikor Vermes Géza a British Council hivatalos vendégeként előadást tartott Budapesten, az angol nagykövetség épületében, ez az angol nyelvű előadás – sokak akkori felfogása és mai emlékezete szerint – Magyarország két évtizedes mesterséges elszigeteltsége után először adott képet a nemzetközi Biblia-tudomány újabb eredményeiről. Vermes Gézát évtizedeken át szoros tudományos együttműködés és személyes baráti kapcsolat fűzte Scheiber Sándorhoz. Az Évkönyv lapjain két cikket is megjelentetett (1975/76, 1977/78). Az MTA Judaisztikai Kutatócsoport megalapításakor, az 1988 késő őszi inauguratio alkalmából, Vermes Géza egyike volt tudományos programunk neves meghívott előadóinak. Ez az előadása külön füzetben kétszer is megjelent (A holt-tengeri tekercsek: negyven év után, 1992, 1995). Más alkalommal is tartott előadást az MTA Judaisztikai Kutatócsoport meghívására. 1996 őszén pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán tartott – a Soros-alapítvány támogatásával – vendégprofesszori előadásokat.
Vermes Géza eddigi életművének különleges jelentősége van a Biblia-tudomány és a judaisztika, az ókori zsidó történelem és a keresztény vallástörténet terén egyaránt. Biztos nyelvi kompetenciával, széles körű szöveges forrásismerettel, a filológia és a vallástörténet módszereit felhasználva valódi történeti szintézist teremtett az i. e. 1. – i. sz. 1. századi Judaea világtörténeti jelentőségű vallási mozgalmainak magyarázatára. Munkásságának korszakos jelentősége éppen abban áll, hogy a vallási hagyományanyag korszerű kritikai elemzését a történeti rekonstrukció szolgálatába állította: kutatásai valódi történeti dimenziót adtak annak a hagyománynak, amely más értelmezésben mintegy kívül áll a történelmen. Ez a judaisztikai és zsidó történeti kutatások számára egyszersmind azt jelenti, hogy két évezred vitái után Vermes Géza a kereszténység kezdeteit harmonikusan visszahelyezte eredeti kereteibe: az i. sz. 1. századi zsidó történelembe és ezzel eredeti gazdagságában mutatta fel a korszak zsidó vallási mozgalmait.
A Magyar Tudományos Akadémia Judaisztikai Kuratóriuma számára különös öröm és megtiszteltetés, hogy Vermes Gézának, a nemzetközi tudományos élet kimagasló személyiségének ítélhette az 1996. évi Bacher Vilmos-emlékérem kitüntetést.
Budapest, 1996. december 10.
Az MTA Judaisztikai Kuratóriuma nevében
Címkék:1997-02