Újabb észrevétel „A pesti gettó, 1944” tanulmányhoz

Írta: Cvi Erec - Rovat: Archívum, Történelem

A Szombatban több részben közölt tanulmányhoz, a többi között az alábbi megjegyzéseket fűzte izraeli olvasónk, a korszak kutatója.

A berlini magyar követség 1943. május 31-én a „nagynémet” külügy­minisztériumnak átnyújtott szóbeli jegyzékében első ízben említette hi­vatalos állami használatban Auschwitz nevét. Az onnan megszökött két fogoly leleplező nyilatkozata az úgynevezett Auschwitz-jegyzőkönyv német szövege 1944. április utolsó, vagy május első hetében érkezett meg Budapestre. A pozsonyi Mentőbi­zottság futárral küldte a zsidók meg­semmisítéséről szóló cáfolhatatlan bi­zonyítékokat. A címzett a cionisták ál­tal még 1943-ban felállított budapesti mentőbizottság volt. Dr. Kasztner, Oskar Krasniansky állításával ellentét­ben 1944. április végén nem járt Pozsonyban.

Komoly Ottó és dr. Kasztner a jkv. tartalmáról azonnal tájékoztatták a Zsidó Tanácsot. Továbbá: Komoly személyesen gondoskodott a jkv. ma­gyar fordításának elkészítéséről. A magyar cionisták elnöke a jegyzőkönyv egyik német példányát átadta jó barát­jának, Bereczky Albert protestáns lelkésznek. Ő ezt a példányt dr. Soós Gézához, ő a Magyarok (Testvéri) kö­zössége nevű nacionalista, ez idő tájt németellenes szervezethez továbbí­totta.

1944. május első hetében Weissmandel rabbi Pozsonyból jiddis nyelvű kísérőlevéllel, az óbudai ortodox rabbi­nak, Freudigernek küldte el a Zsolnán felvett jkv-et. Freudiger 1975-ben, né­hány héttel halála előtt azt mondta nekem, hogy személyesen adta át a jkv. közben elkészült magyar fordítását több magyar tábornoknak, akiket már korábbról ismert.

A Zsidó Tanács Vidéki Osztálya, amelyet a magyar cionisták vezettek, bátor chalucokat küldött a közben már hét lakat alatt őrzött vidéki gettókba. A küldöttek, akik már ismerték Ausch­witz valóságos „gyakorlatát”, nemcsak pénzt, a chaluci ellenállási mozgalom által sorozatokban készített hamis papírokat vittek magukkal, hanem a már az apátiába süllyedt, sorsukra váró gettólakókat igyekeztek felvilágosítani, hogy mi vár rájuk. Sajnos édes-kevesen adtak hitelt ezeknek az alig néhány nap­pal később a rámpán kegyetlen és véres valósággá lett „hiób-híreknek”!

1994. november 22.

Tisztelettel és nagyrabecsüléssel

Cvi Erec

Doar Na Hanegev

Címkék:1995-01