Új főrabbi Pozsonyban

 Ez év áprilisában érkezett Angliából a szlovák fővárosba BARUH MYERS rabbi, hogy újjáéledő kile élére álljon. Vele készített a Szombat számára interjút a nyáron a Progress East Hírügynökség munkatársa.

-Myers Úr! Mi késztette arra, hogy Angliából Pozsonyba jöjjön dolgozni?

• Nem lényeges, hogy hol végzem feladatomat. Kész voltam bárhová utazni a világon, ahol segítségre van szükség. Vallva ezt az álláspontomat, tudomásomra jutott, hogy az itteni közösség rabbit keres. Megpályáztam, mert komoly kihívás a kommunista rendszer után egy európai közösséget feltámasztani és megerősíteni.
• Nem érzi akadálynak, hogy nem beszél szlovákul?
• A fiatalok közül sokan tudnak angolul, az idősek németül, így már kezdettől jól tudtam kommunikálni. Szorgalmasan tanulok szlovákul, már ezen a nyelven is beszélek, elsődleges célom, hogy képes legyek szlovák nyelven tanítani.
• Van már tapasztalata a szlovákiai zsidóság helyzetéről?
• Nem valami sok, de már kialakultak bizonyos benyomásaim.

-Hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet?

• A fiatal és középgeneráció nem kapott megfelelő zsidó nevelést, ennek ellenére meglepően erős az azonosságtudat még olyan emberekben is, akik 1989 után csatlakoztak a közösséghez. Ugyanakkor sokan nem is tudják, hogy zsidó származásúak és abban sem vagyok biztos, hogy érdekli-e őket ez. A világnak ezen a részén a zsidó emberek nem szívesen beszélnek a vallásukról, tartanak a környezetük negatív megítéltetésétől. Remélem, hogy a történelem bebizonyítja nekik az ellenkezőjét.
• Ha jól tudom, Szlovákiában a zsinagógákat más célra alakították át, az elhanyagoltak tönkrementek, néhányat pedig leromboltak.
• Pozsonyban van egy, abban imádkozunk, és hallottam imateremről a városban, amelynek hívei nem tartoznak a közösségemhez.
• Végül is hány zsinagóga, imaterem működik ma az országban?
• Fogalmam sincs, erre nekem nem tudtak válaszolni. Azt tudom, hogy Kassának van rabbija.
• A szlovákiai zsidóságnak jól jön az ön által szervezett külföldi segítség. Ezenkívül anyagi támogatást kapnak-e?
• Valamit juttat a kormány. Igyekszem szerezni más itteni szervezetektől, etnikai csoportoktól. Az emberek nincsenek olyan gazdasági helyzetben, mint az Egyesült Államokban vagy Angliában, hogy magánszemélyként támogatást tudjanak nyújtani.
• Vannak-e a közösségnek külföldi kapcsolatai?
• Nagyon sokan jönnek hozzánk látogatóba, ezek között sok a rokonlátogatás.
• Magyarországon elég jelentős zsidó közösség található. Létezik valamilyen hivatalos kapcsolat a két ország közösségei között?
• Nem tudok róla. Jelentős a kapcsolatunk a többi szlovákiai közösséggel, valamint azokkal, akik Kanadába, az Egyesült Államokban vagy Izraelbe vándoroltak ki a háborúk alatt, illetve 1948-ban vagy 1968-ban.
• Tudnak a zsidó szervezetek valamilyen befolyást gyakorolni a kormányra vagy az emberekre, hogy változzon a véleményük a zsidók megítélésében?
• Azt hiszem elég nyitott a viszony a közösség és a lakosság között.
• Találkozott-e gyűlölettel?
• Személy szerint nem nagyon tapasztaltam, de biztos vagyok benne, hogy létezik, hiszen az antiszemitizmussal mindenütt találkozhatunk. Az antiszemitizmus talán a legősibb érzelmek egyike, függetlenül, hogy van zsidó az országban, vagy nincs.
• Körülbelül hány zsidó él Szlovákiában?
• 30-40 ezer. (A rabbi úr erről még tájékozatlan. A helyzetet jól ismerők ennek a számnak a tizedét tartják. a szerk. megjegyzése.)
• Van valami, ami az itteni zsidókat kivándorlásra készteti, vagy manapság inkább maradnak?
• Az a jellemzőbb, hogy maradnak. Bár sokan hangoztatják, hogy az 1968-1969-es nagy exoduskor nem volt lehetőségük az elmenésre.
• És Ön?
• Nem tudok erre válaszolni. Addig maradok, ameddig a közösségnek és a rabbiknak szükségük van segítségre.

Legindi Zoltán

1993. szeptember 6-án Pozsonyban két suhanc megtámadta és „Jude raus” kiáltásokkal tettlegesen bántalmazta Baruh Myers rabbit. A rendőrségen az elfogott, tizenévesek tettük okaként a rabbi jellegzetes és feltűnő külsejét jelölték meg.