„Új elnöknek G. Ernőt választottam meg…”

„Új elnöknek G. Ernőt választottam meg…”

Az alábbi dokumentumok a kádári restauráció első éveibe vezetnek vissza bennünket. A hatalom régi-új gazdái még a magyar társadalom legyűrésével vannak elfoglalva, az 1956-ban passzívan viselkedő zsidó közösséggel, e politikai szempontból nem különösebben veszélyes csoporttal még nem érnek rá törődni. Csak Heves Lajost, az izraeli követséghez túlságosan közel álló elnököt állítják félre, és cserélik föl a tökéletesen megbízható, „Sípos” ügynöknéven jelentéseket író Sós Endrével. „A felekezet és a cionisták körében jelenleg 4 fős ügynökség­gel rendelkezünk – érzékelteti a lemaradást egy 1962-ben keltezett összefoglaló jelentés. Ügynökeink a felekezet felső vezetésében helyez­kednek el. Mivel állandó kapcsolatban állnak az ÁEH-val, a kategória tagjai nem hisznek bennük, így helyzetüknél fogva konkrét munkára nem alkalmasak.”

Az állami prés beindulása előtti utolsó, szinte idilli pillanatokat éljük: a szervilis felső vezetés iránt a közösség nyíltan kimutatja utálatát, a rab­bik túlnyomó többsége „ellenséges, cionista beállítottságú”, a zsinagó­gák közönsége nyíltan barátkozik az izraeli diplomatákkal, akiknek tisz­teletére eléneklik az izraeli himnuszt(!). Meghívják őket minden bár micvóra és esküvőre – legalábbis a BM jelentése szerint. A közösséget még nem járja át a félelem Izrael neve hallatán, a zsidó állam még nem tabu, még nem épült ki a besúgói hálózat – a rezsimnek még nincs ideje az el­lenforradalmi szempontból aránylag veszélytelen zsidókkal foglalkozni. Sós Endre MIOK-elnök még egymaga veszkődik, váltja le a renitens elöl­járókat, kényszeríti ki a templomok eladását, s áltatja magát (és megbí­zóit) azzal, hogy harmincezer Izraelbe kivándorolt zsidó térne vissza Ma­gyarországra.

Az izraeli követség munkatársai igyekeznek kihasználni a szélcsendes időszakot, és maximális erőbedobással építik kapcsolataikat az erre igen fogékony magyar zsidóság körében, a minél nagyobb számú alija remé­nyében.

Ám a Belügyminisztérium ki tudja, hány osztályán már készül a „rész­letes munkaterv”. A lemaradást hamar behozzák: alig tíz év telik el, és a Sós Endrét követő Seifert Géza MIOK-elnök már minden kérdésre megadja a „megfelelő választ” (ez a kincstári szöveg hivatalos neve MIOK-nyelven) amit a hallgatóság mindig mindenkor egyetértőleg tudo­másul vesz.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

II/5-C alosztály

„SZIGORÚAN TITKOS!”

Tárgy: A zsidó egyház helyzetéről

Összefoglaló jelentés

Budapest, 1957. május 11.

…

Az izraeli követség részéről 1953-ban új cionista befolyásolási forma jött létre, ami főleg Budapesten öltött nagy méreteket. Ez az izraeli követség illegá­lis pénzsegély akciója volt. Az izraeli követség havonta nagyobb összegeket fordított cionisták és egyéb zsidó sze­mélyek támogatására. Ezen tevékeny­ségen keresztül az izraeli követség meglehetősen széles zsidó rétegeket tudott befolyásolni és politikailag ma­gához láncolni. A segélyezésen túl­menően jelentős volt a követségnek a személyesen folytatott propaganda munkája…

A MIOI elnöke és vezetősége a pén­zsegélyen és egyéb eszközökön keresz­tül teljesen az izraeli követség befolyá­sa alá került. A lassan erősödő zsidó nacionalizmus olyan fokot ért el 1956 folyamán, hogy a magyar zsidóság nagy része saját államának Izraelt tekinti, a követséget pedig saját érdek-képvisele­ti szervének tartja. Egyre sűrűbben hangoztatják, hogy a zsidóság nemzeti­ség és nem vallás.

BELÜGYMINISZTÉRIUM

„SZIGORÚAN TITKOS!”

II/5-C alosztály

Adta: „Sipos”

Vette: Baji László r. szds.

Idő: 1960. március 7.

TÁRGY: ZSIDÓ EGYHÁZ-ról

…

Múlt héten Szegeden, Debrecenben és Békéscsabán jártam. Békéscsabán az Állami Egyházügyi Hivatal ottani főelőadójának, Gregor elvtársnak a ké­résére beavatkozással lemondattam a hitközségi elnököt, és kemény figyelmeztetést adtam Berkovits rabbihelyettesnek. Közöltem az orthodox rabbihe­lyettessel, hogy amennyiben nem visel­kedik rendesen elbocsájtom.

A rabbihelyettes nehezen illeszkedik be a szocializmust építő Magyarország szellemébe. Erősen cionista beállított­ságú. A múltbéli hitközségi vezetőség pedig szintén a cionizmus felé hajlott. A Budapestről elküldött Országos Iroda-i revizor szerint: a múltban az ingat­lanok eladási árát jórészt kiosztották a kivándorlók között. Sajnos a két év előtti hitközségi elnök is kivándorolt. A most leváltott Weisz Jakab elnök in­kább csak azért tehető felelőssé, mert nem jelentette a budapesti központnak a múltbeli szabálytalanságokat.

Új elnöknek Ginsztler Ernőt válasz­tottam meg (sic), aki városi tanácstag, a KISOSZ megyei titkára és anticionista, haladó felfogású.

A választás után az új elöljárósággal egyetértésben felajánlottuk Békéscsa­ba városának, igen mérsékelt áron a ré­gi, nagy zsinagóga épületét. A kis hit­községnek elegendő a kisebb orthodox templom is.

Két és fél év alatt kb. 15 zsinagóga épületet adtunk el részben az állam­nak, részben városoknak és községek­nek. Mindig gondoltunk arra, hogy az állami érdekek is kellően érvényesülje­nek. Több esetben nagy harccal kellett megtörni az egyes hitközségek ellenál­lását. Gyöngyösön egy évig kellett vias­kodnom a hitközség vezetőségével. Vé­gül ott is átengedik a főtéren lévő nagy és kis zsinagógát. A város pedig egy mellékutcában épít egy új, kis zsinagó­gát. Kiskőrösön, ahol 14 zsidó maradt, majdnem kiátkoztak, hogy kierőszakol­tam Ortutay Gyula képviselő kívánságá­ra a zsinagóga átengedését az iskola kibővítésének céljaira. A város átenged egy kis házat imaháznak. Abaujszántón a régi zsinagógából új postahivatal lesz.

A kivándorlási hullám teljesen meg­szűntnek tekinthető. Tíz-tizenöt vidéki hitközségben elbeszélgettem az utóbbi hónapokban az emberekkel. Nem volt tíz olyan ember, aki kivándorolni óhaj­tana.

…

A mai zsidó vezetőség határozott an­ticionista és Izrael-ellenes állásfoglalá­sai is erősen éreztetik hatásukat.

Ma is hetenként két-három levél ér­kezik a zsidó vezetőséghez Izraelből visszavándorlási kérelmekkel. Nem ez­ rével, hanem tízezrével jönnének vis­sza külföldről magyar zsidók. (Mi leg­alább 30.000 magyar zsidó visszavándorlását képzelnénk el, ha megindulna a visszatérések nagyarányú engedélye­zése.)

…

„Sipos”

Baji László r. szds.

BELÜGYMINISZTÉRIUM

„SZIGORÚAN TITKOS!”

II/5 osztály

Tárgy: Az illegális cionista mozgalom ügyében

JELENTÉS

Budapest, 1962 április 12.

A felekezeten belül elhelyezkedő cio­nisták tevékenységét értékelve megáll­apítható, hogy befolyásuk a felekezet középvezetésére s rajtuk keresztül a vallásos tömegekre nagy, és egyre in­kább fokozódik. Megfigyelhető az a tö­rekvésük is, hogy az állammal szem­ben lojális vezetőséget lejáratják, elszi­geteljék a vallásos tömegektől. Ennek tudható be, hogy a templomkörzetek önállóságra törekszenek és előtérbe lépnek a cionista tendenciák…

A követség az utóbbi időben nagy ak­tivitást mutat a felekezet irányában. Le­gális mozgásukról megállapítható, hogy az prop. jellegű. Egy-egy ünnepen 8-10 templomot meglátogatnak, ahol ado­mányokat osztogatnak. A körzetekben általában szívesen fogadják a követség tagjait, a fő helyekre ültetik őket. Előfordult olyan eset is, hogy tisztele­tükre elénekelték az izraeli himnuszt. A követség és néhány vezetője arra tö­rekszik, hogy a látogatásokat és általá­ban a követséggel való kapcsolattartást legálissá tegyék…

A felekezeten belül jelenleg aktív ci­onista izrael-barát propaganda tevé­kenység folyik az egyházi intézmények felhasználásával, vallásos nevelésen keresztül. Aktív iskolán kívüli hitokta­tást folytatnak. Adataink szerint Buda­pesten 824 iskolásgyereket vontak be iskolánkívüli hittanoktatásba, figyelem­reméltó, hogy a reakciós, cionista rab­bik rendelkeznek a legnagyobb létszá­mú csoportokkal. Dr. Salgó László főrabbi csoportja például meghaladja a 150 főt. Az a törekvésük, hogy a vallá­sos nevelésen keresztül már gyermek­korban kialakítsák, később pedig fo­kozzák az ifjúságban az elszeparálódási tendenciákat.

BELÜGYMINISZTÉRIUM

„SZIGORÚAN TITKOS!”

II/5-C alosztály

Tárgy: A Zsidó Világkongresszus tö­rekvései a magyarországi izraelita felekezettel kapcsolatban

…

A budapesti izraelita követség (sic) tevékenysége a felekezet irányában megélénkült. A felekezet felső vezetése általában nincs jó viszonyban se, sem állandó kapcsolatban a követséggel, s általában ellenzik a követségi kapcsola­tokat. Ezért a követség a vezetésben meghúzódó néhány cionista segítségé­vel az alsóbb szervekkel igyekszik kap­csolatot tartani. A követség a korábbi segélyezés révén a vallásos tömegek szemében nagy népszerűségre tett szert. Ezt a kedvező légkört és a belső segítőket felhasználva ma már széles­körű társadalmi kapcsolattal rendelkez­nek minden budapesti körzetben, sőt a nagyobb vidéki helyeken is. Az eddig gyakorlattól eltérően amikor naponta 8- 10 zsinagógát látogattak meg ma már nincs olyan társadalmi rendezvény vagy családi ünnep (pl. a férfivá avatás, amely zártkörű) amin ne jelennének meg.

Nyilvános beszélgetésük tárgya nem jelentős, nem törekszenek befolyáso­lásra, de csupán megjelenésük is nagy propaganda hatással van a megjelen­tekre. Nagy befolyást kölcsönöz szá­mukra az a tény is, hogy bárkinek szin­te korlátlan mennyiségben adnak gyógyszert. Ily módon a követséget he­tenként 250-300 ember keresi fel.

…

Az állam iránt lojális vezetőség levál­tására szervezkedő személyek mögött is a követség aknamunkáját kell lát­nunk. Adataink vannak arra is, hogy a budai körzet ifjúsági csoportját az ügy­vivő útmutatása alapján szervezték meg és tartják egyben.

…

A külföldi beutazók, valamint a kö­vetség aknamunkájának eredménye­képpen olyan helyzet állott elő, hogy még a hivatalos egyházi vezetők közül is mind többen foglalkoznak Nachum Goldmann személyével, a német jóvá­tétel szükségességével, s mindez fi­gyelmüket a cionista Világszövetség fe­lé fordítja, nem látva annak politikai veszélyességét.