Tűrhetetlen gyalázkodás
Nyílt levél a Magyar Labdarúgó Szövetséghez
IDESTOVA ÉVEK ÓTA kénytelen tapasztalni a sportkedvelő közönség, hogy bizonyos labdarúgó-mérkőzéseken egy viszonylag kicsiny, ám mégsem jelentéktelen csoport olyan gyalázkodást folytat a lelátókon, ami már nemcsak a sportszerűséggel nem fér meg, de a közerkölccsel és a jogrenddel is összeegyeztethetetlen. Az MTK csapatára és szurkolótáborára zsidógyűlölettől áthatott ocsmány szidalmak záporoznak. Úgy tűnik, hogy a sporttársadalom, sőt a magyar társadalom egésze mindeddig hajlandó volt ezt szó nélkül tudomásul venni. Egy időben ugyan megjelent a lapokban egy-két méltatlankodó jegyzet ez ellen a visszataszító jelenség ellen, ám foganatjuk nem volt. A sportvilág és ezen belül szemlátomást az MLSZ is sajnálatos, ám elkerülhetetlen adottságként fogja fel, hogy bizonyos mérkőzések, sőt, az egész magyar labdarúgás közszellemét maradandóan befolyásolhatja egy minden emberségből kivetkőzött, tudatlan csőcselék.
Ne mondja erre senki, hogy a lelátók rendje, a szurkolók viselkedése komoly gondokat okoz mindenütt, így a nyugati országokban is. Ezt jól tudjuk. De azt is tudjuk, hogy a garázda elemek megfékezésére, a sportszerű rend fenntartására hathatós intézkedések történnek. Emellett azonban rá kell mutatnunk: az a fajta gyalázkodás, ami ellen most és itt szót emelünk, egy lényeges tekintetben különbözik a más országokban mutatkozó hasonló jelenségektől. Nálunk nem egyszerűen a mindenkori ellenfelet szidalmazzák, nem is egy-egy idegen országból jött csapatot becsmérelnek a hazaival szemben – nálunk zsidóznak, bárkik játsszanak is a pályán. (Amikor ezt megállapítjuk, ezzel remélhetőleg a legkorlátoltabbak számára, világossá tesszük: nem egy sportklub, nem egy labdarúgócsapat, nem a különben sem zsidó MTK érdekében szólunk.)
Ám nem akarunk túlságosan borúlátók lenni, sem marginális jelenségeket felértékelni. Az igazi veszélyt nem is a gyalázkodó csőcselék kis csoportjaiban látjuk. Aggasztónak azt tartjuk inkább, hogy az MLSZ, a magyar sporttársadalom és a magyar társadalom egésze milyen könnyen megbékél ezzel a visszataszító helyzettel. Megütközést az kelt bennünk, hogy a labdarúgópályák körüli elfogadhatatlan állapotok már megütközést sem keltenek Önökben és a nagyközönségben.
Azon gondolkodunk el, hogy a társadalom és szervezetei már el sem gondolkodnak azon, hogy valamit mégis tenniük kellene és tenniük lehetne.
NEM RENDŐRÉRT kiáltunk (bár olykor helyénvaló lenne a rendőri közbelépés is, és hadd említsük meg: az NSZK-ban volt rá eset, hogy bíróság elé állítottak neonáci szurkolót, mert megengedhetetlen szavakat kiáltozott a lelátón.) Elsősorban azt várnánk el, hogy társadalmi kezdeményezés szerez érvényt a demokratikus közerkölcs normáinak. Ha erre meglenne az akarat és az elszántság, rövid idő alatt véget lehetne vetni a tűrhetetlen megnyilvánulásoknak. Elegendő lenne, ha a játékvezetők az első figyelmeztetés után végleg leállítanák az ilyenfajta gyalázkodásokkal megzavart mérkőzést. A Magyar Labdarúgó Szövetség ilyen értelmű határozata és annak kellő hangsúllyal történő nyilvánosságra hozatala megadhatná ehhez a kellő támaszt a játékvezetőknek.
Szeretnők remélni, hogy az MLSZ és fellépése nyomán a magyar sporttársadalom megérti: az említett gyalázkodások iránti türelem éppoly tűrhetetlen, mint maguk ezek a gyalázkodások.
Mi, magyar zsidók, elszomorítónak tartjuk, hogy nekünk kell szóvá tennünk mindezt abban az országban, amelyből mindössze 45 évvel ezelőtt százezreket hurcoltak halálba a fajgyűlölet erői, miközben a közöny tétlenkedett. A magunk részéről mindent meg fogunk tenni, hogy az elfogadhatatlan végül is határozott visszautasításban részesüljön.
1989. október 15.
Címkék:1989-11