Tu bisvát

Írta: Lózsy Tamás. - Rovat: Archívum, Hagyomány

Svát hó elsején évkezdete van a gyümölcsfáknak, Sammaj iskolájának szava szerint. Hillél tanháza mondja: tizenötödikén van.

(Misna, Ros Hasana 1,1)

A zsidó hagyomány gyakran jeleníti meg emberi tulajdonságokkal a különféle fákat. A fa emberhez hasonlóan él, érez, s hasznára szolgál az élőlényeknek. „Mert az ember a mező fája” írja a Tóra.1

Ahogyan az ember számára Tisri hó elseje, úgy a gyümölcsadó fáknak Svát hava tizenötödik napja lett évfordulóként meghatározva. Ez a nap az ítéletre való beírattatásé. Ekkor dől el a fák további sorsa: élet vagy kivágatás; gyümölcsadás, vagy a terméketlen elszáradás lesz-e osztályrészük. A terménytized,2 az orla3 és a „negyedik év”4 lényegére vonatkozóan is évkezdet ez a nap.

A talmudi irodalom nem tesz említést az ünnep szokásairól. Később, a gaoni korban lett hagyománnyá Izrael országában sajátos imaköltemények mondása más ünnepnapok rítusához hasonlóan, Rabénu Gersom, a „Szétszóratás Fénye” pedig egy döntésével megtiltotta az ezen a napon való böjtölést. A XVI. században említik elsőként askenáz szokásként, miszerint Tu bisvát-kor sok gyümölcsöt esznek. A XVII. század németországi tanházaiban iskolai szünnap, melyen a tanítványok, tanítójukkal együtt örvendtek evés és ivás mellett.

Szép rendjét vezették be a kabbalisták Tu bisvát estéjének. Az ismeretlen szerzőtől (szerzőktől?)5 származó Hemdasz Jorrúm és a kü­lönlenyomataként kinyomtatott Pri Éc Hadar című kabbalisztikus művek, a pészach-i széderhez hasonlítható szépségű és jelentőségű szertartást írnak le.

Jegyzetek

  1. M. V. 20, 19.
  2. Az évi termésnek egytizedét el kellett különíteni, és felvinni a Szentélybe, hogy ott elfogyasszák.
  3. A fiatal fa első három évi termése még alkalmatlan az áldozatra, de emberi fogyasztásra is tilos.
  4. De a negyedik évben legyen minden gyümölcs szent, hálaadásul az Ö-valónak.” (M. III. 19, 24).
  5. Sok vitára adott okot a könyvek szerzőinek anonimitása. Míg az első művet leginkább az ál messiás Sabbataj Cvi egyik követőjének, Nathan Haazatinak nyilvánítják, a második munka írójaként a Cfat-i kabbalistát, Chájjim Vitált említik.

Lózsy Tamás.

támogatás

Címkék:1993-02