Traubisoda, kárpótlás és más történetek

Berkowitz és tsa.

Traubisoda, kárpótlás és más történetek

A zsidó közélet fontosnak tartott szereplői ez év márciusá­ban néhány oldalas tájékoztatót kaptak, amely a Mechon Simon Alapítvány célkitűzéseit ismerteti. Az alapítvány céljai között szerepel az irat szerint „rituális fürdők felújítása, újak építése, kóser termékek előállításának szorgalmazása, a Holocaust megemlékezések segítése és a hitközségek vallási életének támogatása.”

A hagyományos zsidó élet teljességét átfogó prog­ramból eddig néhány ren­dezvény valósult meg: az alapítvány gazdája, Sal Berkowitz, aki korábban a Traubisoda gyár zűrzavaros privatizációs históriájá­val tette ismertté nevét a magyar sajtó­ban, olyan vallási rendezvényeket szer­vezett, amelyeken a hitbuzgalom elő­nyösen keveredett az általa forgalmazott Traubisoda reklámozásával. Ilyen volt például a hanukkai gyertyagyújtás a par­lament előtt, ahol az érdeklődők szintén megkóstolhatták a fent említett itókát. Berkowitz úr nem is titkolja, hogy szá­mára a két tevékenység összefonódik, csak szerinte a magyarországi zsidók még nem tanulták meg az üzleti élet csínját-bínját. Pedig az igazi magyar zsi­dóság – az az ortodox vallásos réteg, amely 1945 után elhagyta Magyarorszá­got – már otthonosan mozog a biznisz világában, és immár 500 milliárd (!) dol­láros vagyon fölött gazdálkodik – állítot­ta Berkowitz úr a lapunkkal folytatott te­lefonbeszélgetés során. Ezt szeretné ő a magyar zsidóságnak megtanítani, aki – mint maga mondja – már eddig is szá­mos sikeres vállalkozást indított el. Sze­rinte így lehet föléleszteni a magyar zsi­dó életet: összekapcsolni az üzletet a hitbeli megújulással. Ezt szolgálja a Me­chon Simon alapítvány.

Az alapítvány gazdája szerint az őt ért támadások a féltékenység és az irigység termékei; eddigi monopóliumukat féltik azok, akik eddig tízezer dollárért adták a kósersági tanúsítványt (hechsert), és most azt kénytelenek látni, hogy ő ezt 300 dollárért is elintézi. Ez utóbbit való­ban olcsón és egyszerűen oldotta meg Berkowitz úr: Traubisoda üzemében saját fiát alkalmazza kósersági felügyelőnek és saját hechserjét teszi az általa gyártott ter­mékre. A zsidó hagyomány szerint ez ter­mészetesen abszurd: a hechser kiadása ugyan valóban nincs monopóliumhoz kötve (ellentétben azzal, amit Fixler Her­mann, a Budapesti Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség elnöke mondott a népszabadságban egy Berkowitz-cal kapcsolatos nyilatkozatában), de saját termékei­nek kóser voltát senki nem tanúsíthatja, csak tőle független vallásos személy. Az érdeklődőknek Sál Berkowitz megmutat egy héber nyelvű papírt, melyen egy való­ban tekintélyes jeruzsálemi rabbi Írása ol­vasható – arról, hogy az illető megkóstol­ta a Traubisodát és ízlett neki. A laikuso­kat meggyőző papír persze nem helyette­síti a valódi hechsert.

A Mazsihisz vezetősége nemrég bizal­mas tájékoztatót küldött ki, óva a cím­zetteket a kapcsolatfelvételtől az alapít­vánnyal és annak gazdájával. A tájékoz­tatóban közük, hogy az alapítvány be­jegyzését a Veszprémi Városi Bíróság elutasította. (A „bejegyzés alatt álló alapítvány” jelenleg a fővárosi bíróságon parkol: a bejegyzést adatkiegészítést kérve elhalasztották.)

A Mazsihisz különösen óvja hittestvé­reit az alapítvány kárpótlással kapcsola­tos tevékenységétől, hangsúlyozva, hogy Berkowitz úr erre – saját állításával ellentétben – senkitől nem kapott meg­bízást, és nem alelnöke az Ortodox Zsi­dók Világtanácsának, melyet e szervezet hivatalos levelével is alátámasztanak. (A Mechon Simon alapítvány tájékoztatója az ezzel kapcsolatos gondot igen szelle­mesen oldja meg: közli, hogy Berkowitz úr lemondott alelnöki tisztéről, de azt „még nem fogadták el”.)

Mivel a kárpótlás során dollármilliók el­osztásáról van szó, az ebben való részvé­tel valóban kecsegtető lehetőségnek tűn­het. Nem világos azonban, miként képzeli el ebbéli szerepét Sal Berkowitz, mivel a szóban forgó svájci humanitárius segély elosztása „zártláncú folyamat”, melynek adminisztratív útja szigorúan szabályo­zott, és ebbe kívülről bekapcsolódni nem lehet Berkowitz úr, mint ezt a Mazsihisz tájékoztatója hangsúlyozza, a túlélők lis­tájával sem rendelkezik. A Mazsihisz tu­datja az érintettekkel azt is, hogy a Me­chon Simon Alapítvány egyik vezetője, Wollák László ellen (aki egyben a Traubi Rt. Operatív Bizottságának elnöke) a veszprémi ügyészség büntetőeljárást in­dított sikkasztás és más bűncselekmé­nyek gyanúja miatt. A vádirat szerint Wol­lák László eladta a Veszprémi Zsidó Hit­község tulajdonát képező ingatlant, ame­lyet a hitközség az önkormányzattól ka­pott a hitéleti tevékenység folytatására, és a vételárat saját céljaira fordította. (Az ügy a veszprémi városi bíróságon fekszik, a tárgyalást – lapzártánkig – nem tűzték ki.) Információink szerint a veszprémi hit­község elöljárósága máig is várja a hat­millió forintról szóló elszámolást

Az őt ért támadásokat Berkowitz úr az érintettek féltékenységével magyarázza, mert – mint mondta – ő kihívást intézett a monopólium eddigi birtokosai felé. Mindamellett hangsúlyozta, hogy nem ellensége senkinek, egyben nehezmé­nyezte, hogy a zsidó sajtó eddig nem ér­deklődött sokoldalú tevékenysége iránt, miközben a nem zsidó média számos al­kalommal adott hírt munkásságáról. „Az sem baj, ha rosszat írnak, csak írjanak rólunk” – mondta a média világában ott­honos alapítványtevő.