Töredezés
Notice: Undefined index: name in /home/u772282362/domains/szombat.org/public_html/wp-content/mu-plugins/my-plugins/widget-areas.php on line 45
Történelmi léptékkel mérve nagyon fiatal, roppant heterogén, állandó változásban lévő társadalom az izraeli, amely ráadásul folyamatosan hatalmas nyomás alatt áll. Mindehhez hozzá kell számítani azt a tényt, hogy a választások tétje talán nagyobb, mint bármikor korábban, hiszen az eddigi békepolitika folytatása vagy – amint Benjamin Netanjahu Likud-vezér ígéri – radikális megváltoztatása a tét. Ilyen „magasfeszültségtől” terhes atmoszférában nem lehet meglepetés a társadalom politikai széttöredezése. A két nagy párt parlamenti helyeinek egyötödét vesztette el, amelyeket az eddig marginális, mostantól már inkább középpártoknak tekinthető formációk nyertek el. Ez veszélyes tendencia, mivel nő azon csoportok szerepe, amelyek egyensúly esetén a „mérleg nyelvét” képezik, és támogatásukért cserébe magas árat kémek. A töredékekből összeálló Kneszet az állandó instabilitás forrása lehet. A választás éjszakáján az egyik politikai szakértő így nyilatkozott a CNN hírtelevíziónak: „Ha ez a választás ’népszavazás volt a békefolyamatról’, ahogy sokan mondják, akkor az eredmény egyáltalán nem világos.”
Az alábbiakban három megnövekedett súlyú társadalmi csoportról adunk pillanatfelvételt.
Az arabok
Ha az arab szavazók távol maradtak volna az urnáktól – amire az izraeli hadsereg dél-libanoni hadműveletei után megvolt az esély – „Bibi” Netanjahu győzelme egy percig sem lett volna kétséges – a zsidók többsége kétségkívül őrá adta voksát.
Az izraeli választásokon csak az 1967 előtti határok között élő, izraeli állampolgársággal rendelkező arab lakosok vehetnek részt. Az arab lakosság – ha szavaz egyáltalán – hagyományosan a békülékenyebb Munkapártot támogatja. Számarányuk szerint az arab szavazók 12-13 képviselőt küldhetnének a 120 tagú Kneszetbe, de pártjaik szétforgácsoltsága és az a tény, hogy jelentős részük a Munkapártra szavaz, nem teszi lehetővé, hogy ez az esély valósággá váljon. A választás éjszakáján, mikor még a Munkapárt győzelme tűnt valószínűnek, a Likud egyik vezető embere figyelmeztetett arra a súlyos tényre, hogy az izraeli választások sorsát immár a zsidókétól teljesen eltérő értékeket valló arab lakosság képes eldönteni.
Az ortodoxok
Pereszt támogató plakátot annyit lehet látni az ultra-ortodox negyedekben, mint sajtos hamburgert egy kóser étteremben – jegyezte meg egy helyszínen járt tudósító. A mintegy 300 ezernyi ortodox zsidó szavazó nyilvánvalóan távol áll a Munkapárt baloldali, szekuláris hagyományaitól. Politikai vezetőik szükség esetén azonban nem utasítják el a politikai együttműködést a baloldallal, mert számukra mindenekfölött áll a vallás és annak intézményrendszere. Ha bármely kormányfő hajlik rá, hogy ebbéli igényeiket respektálja, az egyéb politikai ügyeket hajlandók másodlagosnak tekinteni.
Az új bevándorlók
Az izraeli társadalom politikai széttöredezettségére talán a Jiszrael Ba-Alija a legjobb példa. Ez az új formáció átmenet egy érdekvédelmi szövetség (pressure group) és egy valódi politikai párt között. A 600 ezer poszt-szovjet „olé hadas” egyharmada szavazott a Natan Scsaranszkij, egykori szovjet politikai fogoly alakította pártra. A vallásos pártokhoz hasonlóan ez a párt is bizonyos érdekekre összpontosít: ezek tiszteletben tartására biztosítékokat kapván mindkét koalíciót hajlandó támogatni. Az új bevándorlók szociális helyzetének javítása, beilleszkedésük előmozdítása elsődleges programjában. Emellett szekuláris felfogása a Munkapártéhoz áll közel, viszont bizalmatlansága az egykor a Szovjetunióval szövetkező arab országokkal szemben inkább a Likud táborába hajthatja.
Címkék:1996-06