Több a gond, mint az öröm

Ahogy a moszkvai főrabbi látja

A Progress East Hírügynökség munkatársa a Szombat kérésére exkluzív interjút készített Adolf Sájevics moszkvai főrabbival. A főrabbi tanulmányait még abban az időben végezte, amikor az orosz rabbiképzés a budapesti Rabbiképző Intézetben folyt. Ennek köszönhetően jól beszél magyarul, kitűnően ismeri a magyarországi helyzetet és magyar anyanyelvű felesége révén bizonyos kapcsolatot teremt vagy képvisel a két ország között.

-Sájevics úr, hogyan értékeli az orosz zsidóság helyzetét a „rendszerváltás” után?

• Jelentősek a változások, a helyzet jobb lett, de még nem teljes a szabadság. Teljes azonban a káosz az országban és ez érezhető a mi helyzetünkben is. A parlament foglalkozik a „zsidókérdéssel”, ám álláspontja nem megfelelő, és ezért a változások ellenére közérzetünk ma sem mondható jónak.
• Hogyan éreznek az emberek a zsidók iránt?
• A régebben tapasztalt gyűlölet mára alábbhagyott. Az emberek nem nagyon foglalkoznak velünk. A kor­mány sem vallási, sem társadalmi életünket nem ellenőrzi, és nem befolyásolja, de anyagi támogatást sem kapunk. A gondot számunkra az általános gazdasági és politikai helyzet okozza.

-Néhány éve komoly tényező az orosz zsidók életében az izraeli otthonteremtés lehetősége. Ez változatlan?

• Két migrációs hullámról beszélhetünk. Az elsőbe a valóban és mélyen vallásos emberek tartoztak, akik az igaz életről álmodtak; a második hullámban főleg a gazdasági menekültek távoztak, akik azért vándoroltak ki, mert lehetőség nyílt rá. Az orosz zsidóság nagy része diplomás, ezek munkalehetőségei is csökkentek. E két ok hatására az alijázás mértéke kisebb. Most főleg a háborús területeken élő zsidók vándorolnak ki.
• A Szovjetunióban, ha szóba kerültek a zsidók, azt mondták rájuk, hogy az állami vezetés és a jól jövedelmező állások jelentős részét ők töltik be. Akik valóban ilyen pozícióban voltak, megtalálhatók-e a kivándorlók között?
• Valóban van egy kategória, amely más funkcionáriusokkal együtt meggazdagodott. Akik szülőföldjükön maradnak, azok mégis inkább az idős magányosok, a kevert családok tagjai, az asszimiláltak, azok, akik elvesztették minden zsidó gyökerüket.

-Magyarországon a zsidók nem számítanak nemzetiségnek. Önöknél mi a helyzet?

• A zsidóság, függetlenül attól, hogy gyakorolja-e a vallását, vagy sem, nemzeti kisebbségként tömörül és úgy is kezelik. A hivatalos statisztika szerint a FÁK lakosságának körülbelül egy százaléka zsidó. Tudományos és kulturális területen a súlyuk sokkal nagyobb, a legkiválóbbak pedig a matematika, a zene, az orvostudomány, az irodalom, a filmművészet jeles személyiségei.

-Biztosan tudja, hogy Budapesten a zsidók jelentős része a város bizonyos körzeteiben lakik. Jellemző ez a jelenség Oroszországban is?

-Európai városainkra ez nem jellemző. Itt sokkal inkább szétszórtan élnek az emberek. Az észak-ázsiai vidékeken azonban találhatunk ilyen csoportokat.

• Hány zsinagóga található Moszkvában és Oroszországban?
• Moszkvában évtizedeken át kettő volt, most négy működik. Oroszországban tudomásom szerint 32-35 van. Ezek nagy része egyben kultúrközpont, óvoda és hétvégi iskola is. Az anyagiakon kívül még a tanár- és tanszerhiánytól is szenvedünk. Ezek bizonyos fokú enyhítésére külföldről kapunk segítséget, Izraelből és az USA-ból.
• Említette, hogy a hitközség segíteni próbál a rászorulókon. Milyen jellegű ez a segítség?
• Ez főként közvetlen anyagi, szociális és gyógyszeres segítséget jelent.
• Végezetül: van-e arra remény, hogy a rendeződés után a hatalom segíteni fog a zsidók életkörülményeinek javításában?

-Én már elvesztettem minden reményemet, hogy a politika rajtunk valaha is segíteni tud.

Legindi Zoltán