Tiszaeszlár, újratöltve: vérváddal a traubis üzletember, az SZDSZ és az ortodox zsidók ellen

Forrás: Hírszerző

2008. január 18. / Kiss Ádám A körmendi gyerekgyilkosság körüli bizonytalanságok a zsidó vérvád legendáját is napvilágra hozták. 2007 nyarán a magyar radikális jobboldal egyik lapja, a Magyar Jelen hosszú cikket tett közzé, melyben részletes vizsgálódásaikra hivatkozva azt állítják: a meggyilkolt körmendi kislány zsidó rituális gyilkosság áldozata lett, melyhez így, vagy úgy köze van, vagy lehet a rendőrségnek, az SZDSZ-nek, és Salomon Berkowitz Traubi-gyáros üzletembernek egyaránt.

A középkorból származó legenda szerint a zsidók pészach, a zsidó húsvét idején keresztény gyermeket ejtenek foglyul, akinek a kóser vágás (saktolás) szabályai szerint elvágják a nyakát, a vérét pedig felfogják és rituális célokra használják. A vérvád túlélte a középkort, sőt Közép- és Kelet-Európában a XX. század elejéig több olyan eset fordult elő, mikor gyilkosság, rejtélyes haláleset következtében zsidókat vádoltak rituális gyilkossággal. Az ebből lett perek túlnyomó részében azonban a bíróságok előtt elbuktak a vádak.

Az egyik leghíresebb, világszerte ismertté vált vérvád-per az 1882-83-as “tiszaeszlári per”. Húsvét előtt a faluból eltűnt egy keresztény cselédlány, Solymosi Eszter. A vád a helyi, és a húsvét miatt épp a faluban tartózkodó ortodox zsidókra esett. Az országos visszhangot kiváltó ügyben a védelmet a neves kormánypárti politikus, ügyvéd és író Eötvös Károly vállalta, a beinduló antiszemita mozgalom elleni harc jegyében. A zsidókat végül felmentették, az antiszemiták ellen pedig Tisza Kálmán miniszterelnöktől kezdve az emigráns Kossuth Lajosig számosan felemelték a szavukat.

A Toroczkai László nevével fémjelzett Magyar Jelen az utolsó ismert vérvád-perek után mintegy száz évvel, számos, a vérvád mítoszát leromboló tudományos munka után ismét előszedte a rituális gyilkosság vádját.

Megdöbbentő tényfeltárás

Toroczkaiék okfejtése meglehetősen nagyvonalúan bánik a tényekkel. Az azóta számtalanszor cáfolt tiszaeszlári vád elemeit veszik alapul. Fontos momentum szerintük, hogy például mindkét eset április elsején történt. A szerzők a körmendi bűneset leírásai alapján azt is biztosra veszik, hogy a lány nyakán fültől-fülig érő saktervágás található.

A suttogo.hu hungarista lapról származó forrás azt is tudni véli, hogy a városban aznap haszid zsidók jártak. Innentől viszont logikus a következtetés, hogy a nyomozás elején többek által látott mediterrán típusú, “fekete hajú” és szakállas férfi haszid zsidó lehetett. Sőt a nyomozáskor a lány nadrágjában talált hosszú hajszál, melynek amúgy nem sikerült az eredetét tisztázni, nyilván a szüzességet megállapító rituálé miatt kerülhetett oda, bár a nyomozás semmilyen szexuális eredetű nyomot nem talált a lányon.

A mást megállapító nyomozás nem jelenthet bizonyosságot egy igazi hazafinak, mivel a történet elvarratlan szálai a háttérben lévő sötét erők fenyegetésével végződnek, “senki nem mer beszélni”, és azt is tudni véli Toroczkaiék informátora, hogy az egyik nyomozást vezető rendőr zsidó volt. Ha pedig rendőrség, akkor bekerül a képbe többek közt az akkori Vas megyei főkapitány, a 2006 őszi zavargások idején országos rendőrfőkapitány Bene László, és Kuncze Gábor, aki ekkor éppen belügyminiszter volt.

A történetnek ezzel még nincs vége, mivel egy huszárvágással Salomon Berkowitz, a Traubisoda körüli botrányairól ismert üzletember is bekerül a képbe, aki ugyebár “fundamentalista”, magyarul ortodox zsidó, és éppen ekkor avatja gyárát a Körmendhez közeli Szombathelyen. Az ortodoxokról pedig tudja jól mindenki, hogy szigorúan ragaszkodnak hagyományaikhoz, mint amilyen a szerzők szerint a rituális gyilkosság is.

Kinek az eszköze Tánczos Gábor?

Az írás nagymértékben támaszkodik Balaton Balázs újságíró – cikkünk első részében említett – Tánczos-könyvére is, de onnan is inkább csak azokat a részeket véve át, melyek illeszkednek a koncepcióba. Így a Magyar Jelen szerzői jelentéktelennek minősítik a szerző azon feltevéseit, hogy esetleg az apa, vagy üzlettársi köre, szeretője állhat a gyilkosság mögött, holott Balaton Balázs könyvében folyamatosan utal erre a lehetőségre.

A kétdimenziós világkép szép példája, hogy a szerző nem érti, az állammal “szembemenő” Balaton, állítólagos megveretése után miért az “izraeli kötödéseiről ismert” In-Kal Securityvel védi magát.

A Magyar Jelen hasábjain két részletben megjelent “Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet” című oknyomozó riport, vagy egyes elemei szétterjedtek a szélsőjobbos szubkultúrában. Átvette őket a kuruc.info és számtalan hasonló nemzetmentő lap és blog. A mozgalom azonban ennél többet is akart tenni a minderről feltehetőleg nem sokat tudó Tánczos Gáborért. Kovács Géza, a Magyar Önvédelmi Mozgalom (MÖM) elnöke Morvai Krisztinához fordult jogorvoslatért. A MÖM tüntetni is szeretett volna Körmenden, de az ősszel tervezett rendezvényt lefújták.

A szélsőjobb vélekedése szerint a hatalom Tánczos Gábort csak eszközként használta fel arra, hogy falazzon a „sötét erőknek”, vagy legalábbis elfedje saját tehetetlenségét. A jelek szerint azonban az évek óta börtönben ülő és napokban szabaduló Tánczos Gábor a szélsőjobb számára is csak eszköz, amin keresztül ismét bizonyíthatja a rendőröktől az SZDSZ-en át a haszid zsidókig terjedő magyarellenes világösszesküvés rémképét. Egyelőre úgy tűnik, nem túl nagy sikerrel.