Tisa be-Áv

Egyszer elfelejtjük, milyen

Egyszer elfelejtjük, milyen a pusztulás –

a lerombolt szív-szentély, a gőzölgő tudat

s világtérképen az atomvillanás.

Egyszer elfelejtünk emlékezni,

az öröklét üvegkupoláiban hűsölünk,

ki feljebb, ki lent, attól függően,

hol szorított helyet a gondviselés…

De addig túl eszmék és tárgyak sikolyán,

az élhető élet puha szorításában tovább,

ha már nem maradt más, csak vigasztalás.

(áv)

Misna, Taanit, IV, 6-7.

Öt szerencsétlenség érte őseinket Tammuz 17-én és öt Áv 9-én. Tammuz 17-én törettek össze a kőtáblák;¹ szűnt meg a Tamid-áldozat;² törtek be a városba;³ égette el Aposztomosz⁴ a Tórát; állíttatott bálványszobor a Szentély­ben. Áv hó 9-én határoztatott őseink felett, hogy nem jut­nak be az Országba;⁵ pusztult el a Szentély első- és máso­dízben;⁶ foglalták el Betárt⁷ és szántották fel a várost. Áv beköszöntétől csökkentik az örömöt.

A héten, melybe Áv 9-e esik, tilos nyiratkozni és tisz­tálkodni, csak az ötödik napon szabad, a Szombat tiszte­letére. Áv 9. előestéjén ne egyen az ember főtt ételt, ne egyen húst és ne igyon bort. Rabban Simon ben Gamaliél mondja: -Változtasson⁸. Rabbi Jehuda kötelezővé tette a fekvőhely felfordítását, de ezt nem ismerték el a bölcsek.

Jegyzetek

1. Az aranyborjú miatt, Mózes által (М. II. 32. 19.). 2. A mindennapi áldozat bemutatása a római szorongatás idején le­hetetlenné vált. 3. Jeruzsálembe, a második rombolás idején. 4. A hellenisztikus uralom egy biztonsággal nem azonosítható reprezentánsa. 5. Kishitűségük büntetéseként (М. IV. 14.) 6.1. e. 586-ban, majd i. sz. 70-ben. 7. A Bar-Kochba felkelés 135-ben elesett erődje. 8. Életmódján, szokásain.

Áv hó kilencediké az első és a második jeruzsálemi Szentély lerombolásának gyászos dátuma. A pusztulás fájó emléke a zsidó mindennapokban azóta is él. A zsidó ember öröme soha nem lehet teljes a Templom elveszte miatt. A fenti két misnában felidézett egybeeső esemé­nyek a zsoltárost is kegyetlen fogadalomra indították: “Ha elfeledlek Jeruzsálem, bénuljon meg a jobbom!” (137. 5.)

A Szentély pusztulására való emlékezés módjával számos talmudi elbeszélés foglalkozik. Az itt következő aggádában Rabbi Josua szembeszáll a farizeusok túlzó véleményével. Minden kor zsidóságának feladata az egészséges emlékezés kell legyen.

*

Mestereink tanították: Amikor másodízben pusztult el a Szentély, sok farizeus élt Izraelben, akik nem ettek húst és nem ittak bort. Így szólt hozzájuk r. Jósua:

• Fiaim! Miért nem esztek húst, és miért nem isztok bort?

• Húst együnk, amiből az oltáron áldoztak, most, ami­kor az áldozás megszűnt? Igyunk bort, amit az oltárra öntöttek, most, hogy ez a szokás is megszűnt? feleltek neki.

Mondta nekik:

• Ha így áll a dolog, kenyeret se együnk, hiszen a lisztáldozat is megszűnt.

• Talán lehetséges gyümölccsel (táplálkozni)!

• Gyümölcsöt se együnk, hiszen a zsengék áldozata is megszűnt.

• Akkor lehet más gyümölccsel!

• Vizet se igyunk, mivel megszűnt az italáldozat is.

Hallgattak. Szólt hozzájuk:

• Fiaim, ide gyertek; azt mondom én nektek: egyálta­lán nem gyászolni lehetetlen, mivel erről már rendelkez­tek. Kelleténél inkább gyászolni sem lehet, mert csak olyan határozat hozható a közösségre nézve, amelyet többségük képes megtartani.

(Baba Batra, 60 b.)

Lózsy Tamás