„Természetes védekezés volt…”

Írta: Diósi Ágnes - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Nem kötelező a zsidókat szeretni. Veszélyessé a dolog csak akkor kezd válni, amikor a hatalom mozgósítja az antiszemitizmust a társadalmi fe­szültségek levezetésére. Napjainkban is fennáll ez a veszély. Még veszé­lyesebb a cigányellenesség, mert a cigányság a zsidóknál sokkalta kiszolgáltatottabb helyzetben van. Nem örülök neki, ha zsidók azt hi­szik, ehhez nincs közünk.

Úgy gondolom, nyugodtan megál­lapíthatjuk, hogy a magyar zsidók asszimilációs törekvései igazából nem jártak sikerrel. Az következik ebből, hogy nekünk is – mint min­den népnek – érdemes visszatérnünk gyökereinkhez, megismerni ha­gyományainkat, és a zsidó kultúrá­val felvértezve keresni helyünket a társadalomban. Vétek lenne ugyan­akkor a „fürdővízzel együtt kiönte­ni” azokat az értékekét, amelyeket marxistaként, kommunistaként te­remtettünk. Ne higgyük el az anti­szemitáknak, hogy a mindenkori progresszióban való részvételünk és a Rákosi-féle hatalom köré egyenlő­ségjel tehető. Azt se hagyjuk elfe­lejteni, hogy a zsidóság csatlakozása a kommunista hatalomhoz termé­szetes védekezés volt egy olyan or­szágban, ahol előzetesen lehetővé tették 600 ezer zsidó származású magyar állampolgár tervszerű kiir­tását. Azt hiszem, egyformán fontos számunkra a kapcsolat Izraellel és a jelenlegi magyar progresszióval: azokkal az emberekkel, akik tisztá­ban vannak vele, hogy a „keresz­tény értékek” nem a magyar múlt­ban gyökereznek, hanem a Tórában.

Jó lenne, ha békében élhetnénk szeretett szülőföldünkön, végezhet­nénk munkánkat az anyanyelvünkön. Remélhetőleg a politikai veze­tők tudni fogják, hogy nagy mulasz­tás lenne lemondani a zsidó tehet­ségről és szorgalomról. De ha min­den kötél szakad, van hová hazatér­nünk. Ott is szükség van a mun­kánkra, és megtanulható az ősi anya­nyelv is.

Diósi Ágnes

támogatás

Címkék:1991-01