Tanúságtevők
Spielberg keresi a túlélőket
Háromszázezer túlélője él még a holocaustnak – véli Steve Spielberg, aki a Schindler listája után nem tette félre a témát, hanem – épp ellenkezőleg – nagyszabású munkába fogott: videoszalagra akarja venni több tízezer túlélő személyes vallomását.
(800) 661 -2092 – ezen a hívószámon az új Spielberg-projekt központja jelentkezik. A Los Angeles-i iroda tavaly júniusban nyílt meg, az év végére New Yorkban és Torontóban is munkához kezdett egy-egy, majd Washingtonban, Sydneyben és – természetesen – Izraelben is irodát nyitnak Spielbergék. A munka elkezdéséhez, 1994-ben, tizenkét millió dollárról gondoskodott a rendező, és mint mondta: nem hiszem, hogy gondjaink lesznek a pénz további összegyűjtésével.
Survivors of the Shoah Visual History Foundation – az „oral history” dokumentációs központok mintájára videofelvételekből létrehozandó gyűjtemény a legközelebbi években ötvenezer emlékező tanúságtételét veszi szalagra, de Spielberg merészen azt reméli, hogy az évtized végére ez a szám elérheti a százötvenezret. Ez lesz a holocaust legnagyobb dokumentációs gyűjteménye a világon. Az anyagot öt múzeumban kívánják tárolni. Ezek a Fortunoff Video Archive for the Holocaust Testimony a Yale Egyetemen, az Egyesült Államok Holocaust Emlékmúzeuma Washingtonban, a Jad Vasem Jeruzsálemben, a Living Memorial to the Holocaust Museum of Jewish Heritage New Yorkban és a Simon Wiesenthal Központ Los Angelesben.
Az emlékezők elbeszélését tartalmazó szalagokat katalogizálják; a számítógépes nyilvántartásban az egyes túlélőkkel kapcsolatos térképek, dokumentumok és fényképek is benne lesznek. Ha valaki arra kíváncsi majd, mi történt a zsidókkal egy bizonyos városban, kik kerültek onnan Auschwitzba és kik maradtak életben, elég lesz, ha egy-két kulcsszót ad a gépnek és megtudhatja. De a megfelelő kóddal arról is informál a számítógép, hogy ebben vagy abban a lágerben hogyan aludtak, mit ettek, vagy éppen miféle latrinát használhattak az emberek.
A megfelelő minőségű interjúanyag összegyűjtése nem csekély feladat.
Márpedig az archívum annyira lesz használható, amennyire az interjú készítői jól végzik a munkájukat. Ezeket az önként jelentkezők közül toborozzák. Sok közöttük a jogász, a pszichiáter, a rabbi, a tanár és az egyetemista (a díjazásuk ötven dollár „ülésenként”). Húszórás tanfolyamon készítik fel őket, különös tekintettel a kérdezés technikájára.
Ha az interjúvoló nem elég érzékeny vagy éppen félszeg és ügyetlen, ennek az interjú minősége láthatja kárát. Az sem mindig jó, ha a kérdező túl sokat tud a témáról, és ezért nem elég kíváncsi. Olyan emberekre van szükség, akikben őszinte érdeklődés él, emellett hagyják beszélni az emlékezőt.
A túlélők legtöbbje lelkileg sérült – mondja Milie Stern, Spielberg egyik önkéntes munkatársa -, de még a gyermekeik, sőt unokáik is gyakran azok. Mrs. Stern, aki a vészkorszakot gyermekként, Hollandiában rejtőzködve élte át, úgy tapasztalta: könnyebben nyilatkoznak meg neki, ha elmondja, hogy maga is a túlélők egyike. Némelyek egyáltalán nem akarnak beszélni az átéltekről.
– Pedig mi vagyunk az utolsók, a mi nemzedékünk után nem marad több túlélő. Sokan ezért most szánják rá magukat, hogy elmondják a történteket. Azelőtt nem beszéltek róla. Nagyon fájdalmas ez.
Címkék:1995-05