Tanítással az előítéletek, a fanatizmus ellen

Írta: Karcagi Katalin - Rovat: Archívum, Interjú

Telefoninterjú Elie Wiesellel

A tanítást, a nevelést Elie Wiesel legalább olyan fontosnak tartja, mint az írás művészetét. A Nobel-békedíjas író, aki maga is megjárta Auschwitzot és Buchenwaldot, s elvesztette családját, könyveiben megrázóan örökíti meg a legújabb kori zsidó sorsot, az utódok viaskodását a múlttal, emlékképeikkel. A Nobel békedíjas Wiesel szerint a gyógyulást, az önmegtalálást segíti a zsidó történelem, kultúra minél pontosabb ismerete. A Bostoni Egyetemen tanít vallásbölcseletet, irodalmat, kurzusai témáját évente változtatja. Idén a kafkai életmű pszichológiai, teológiai, politikai vonatkozásait és az őrület problémáját elemzi előadásaiban. Wieselt manhattani otthonában hívtam fel.

  • Hogyan látja a térség helyzetét a közel-keleti konferencia negyedik fordulója után? Elképzelhetőnek tartja, hogy a közös gondok, a vízhiány, a környezetszennyeződés közelebb hozza egymáshoz a zsidókat és az arabokat?
  • Több a remény erre, mint valaha, mert a madridi izraeli-arab párbeszéd óta új kép alakult ki a Közel Keletről. Izrael nemcsak az arab országok képviselőivel tárgyalt, hanem a palesztinokkal is palesztinokként állt szóba. Eddig teljesen hiányzott ez a párbeszéd. Ezért vagyok optimista. Úgy gondolom, hogy ezek a tárgyalások folytatódnak. A partnerek természetesen majd új nehézségekkel találják szembe magukat, új akadályokat kell legyűrniük, ám végső soron a megértés felé haladnak.
  • De ott van még Jeruzsálem problémája.
  • Szerintem a résztvevők megértik majd, hogy ezt a kérdést csak sokkal később oldhatják meg. Meg kell mondjam, én is úgy érzem, hogy Jeruzsálemnek izraeli fennhatóság alatt kell maradnia.
  • Az egész városnak?
  • Természetesen, mert amikor Jeruzsálem ketté volt osztva és a fele Jordániához tartozott, egyetlen zsidónak sem engedték meg, hogy a Siratófalhoz, vagy más szent helyre menjen. Most ezzel szemben mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, eljuthat a szent helyekre, legyen zsidó, keresztény, vagy mohamedán. Nem hiszem, hogy akadna izraeli kormány, akár bal, akár jobboldali, amely feladná Jeruzsálemet. Szerintem az arabok meg fogják érteni, hogy Jeruzsálem státusa csak a tárgyalások legutolsó napirendi pontja lesz.
  • S ha Jordánia beleegyezne, hogy garantálja a zsidóknak a szabad átjárást a falhoz?
  • Izrael akkor sem fogadná el, mivel Jordánia 194849ben is megígérte ezt, mégsem tartotta be. Most miért állná a szavát?
  • Mégis, később mi lehet a megoldás?
  • Nem tudom.
  • Mennyi ideig viselheti még Izrael a bevándorlás terhét? Ha tovább nehezednek az életkörülmények, a lakosság Ön szerint akkor is zokszó nélkül fogadja majd az újonnan érkezőket?
  • Jelenleg semmiféle tiltakozás nem tapasztalható. Izraelnek ez a nagysága, de a bevándorlás tagadhatatlanul gondot is jelent. Ám Izrael kész bármilyen terhet vállalni, befogadni a bevándorlók többszörösét is. S a világ zsidósága bizonyosan segít majd. Egyébként decemberben Moszkvában voltam, a gyűlölet anatómiáját vizsgáló konferencián, amit én szerveztem. Találkoztam orosz zsidókkal, akik panaszkodtak, hogy nem érzik jól magukat. Amit láttam, az sem győzött meg arról, hogy Oroszországban a zsidók sorsa job ban menne, mint Izraelben.

Ellenzem az államvallást

  • Helyes Ön szerint, ha a vallás meghatározó szerepet tölt be a társadalomban, sőt állami rangra emelkedik? Magyarországon vannak jelei az állam és az egyház összefonódásának. Izraelben a mindennapi élet jórészt vallási előírd sok szabályzata. Az iszlám világban is hasonló jelenségek tanúi vagyunk.
  • Ellenzem az államvallást. Nem hiszek abban, hogy a vallásnak hatalommal kellene rendelkeznie. A politika és a vallás két különböző dolog. Nem szabad, hogy a politikának vallása, vagy a vallásnak politikája legyen. A kettőt szét kell választani.
  • Mekkora a fundamentalizmus terjedésének veszélye a világon?
  • A legnagyobb veszélyt éppen a fanatizmusban Iá tóm. Úgy gondolom, mindegy, hogy iszlám, katolikus, vagy zsidó fanatizmusról van szó. Az elvakultság szabadság és kreativitásellenes, nem enged teret a fantáziának. Régóta foglalkozom a fanatizmus problémájával, próbálom felderíteni faji, etnikai, kulturális, vallási összetevőit. Szerintem világunkban ez a legsúlyosabb probléma, amivel szembesülnünk kell.
  • Lát megoldást?
  • Az egyetlen lehetőség, amit én ismerek, a tanítás. Az ENSZ, vagy az UNESCO szervezésében csúcsszinten kellene konferenciát tartani a fanatizmus természetéről. Láthattuk, mi történt Algériában, ez is intő jel. Államfők, vallási vezetők, spirituális mozgalmak vezetői tanácskozhatnának a fanatizmusról. Figyelmeztetni kellene a világot, mennyire romboló a vakbuzgóság.
  • A kontinens keleti részén történtek véget vetettek a kelet-nyugati szembenállásnak. Vajon eltolódnak a válaszfalak Észak és Dél közé, s ezentúl a fejlett ipari államok és a harmadik világ súlyosbodó ellentéteivel kell számolnunk?
  • Ezek a válaszvonalak már léteznek. S hová sorolná Oroszországot? És Magyarországot?
  • Mindkét állam a fejlett országok táborába vágyik, de még biztosan sokáig tart, amíg odajutnak.
  • A gazdaság nem a szakterületem. De azt tudom, hogy drámai a különbség azok között, akiknek vannak javaik, s akiknek nincs semmijük. A gazdagok és a szegények közötti szakadéknak nem lenne szabad léteznie. A tehetőseknek adniuk kellene a nincsteleneknek.
  • Tavaly márciusi találkozásunk óta úgy tűnik, Európa-szerte nőtt a türelmetlenség az idegenekkel szemben, még több az előítélet. Elképzelhető, hogy átmenetileg visszaszorul az antiszemitizmus, mert a bűnbakkeresők a zsidók helyett más ellenséget találtak?

A gyűlölet „internacionális”

  • Nem hiszem. Aki bárkit gyűlöl, végül biztosan eljut a zsidók gyűlöletéig. Tanulmányaim és tapasztalataim alapján úgy látom, ha az emberek gyűlölnek, a zsidók is sorra kerülnek. A jelek szerint az antiszemitizmus sajnos nem tűnik el. Amikor szembeszállók a bigottériával, az előítéletekkel, a fajüldözéssel, azért is teszem, mert az antiszemitizmus következményeit akarom enyhíteni. Az antiszemitizmus maga is betegség ugyan, de a fanatizmus, a fajelmélet komplexumába tartozik.
  • Nemrégiben náci összeesküvést lepleztek le Ausztriában, Magyarországon is eljárást indítottak újfasiszták ellen, és a szálak az Egyesült Államokba vezettek.
  • Erről nem hallottam, de a veszély valós, mert a szélsőjobboldali reakciósok és a náci pártok jól szervezettek, sok pénzük van. Résen kell lennünk. Világszerte erősödik az intolerancia, a bigottéria. Ahol rossz a gazdasági helyzet, talajra találnak az újfasiszta pártok.
  • Tehetnek-e a zsidók valamit azért, hogy elfogadtassák magukat a környezetükkel?
  • Nem hiszem, hogy bármit is tenniük kellene, ki véve, hogy vállalják önmagukat. Legyenek azok, amik: zsidók. Többet kell tudniuk magukról, tanulniuk, s nem rejtőzködni. Persze nyitottnak kell maradniuk a nem zsidókkal szemben.
  • Azért kérdeztem, múlik-e valami a zsidók viselkedésén, mert egy ősrégi vád szerint a zsidók tele vannak fensőbbség érzettel. Különbnek érzik magukat másoknál, s ez az oka annak, hogy nem fogadják el őket.
  • Képtelenség. Aki ezt állítja, nem ismeri a zsidó szellemet, lelket, hagyományt. Mi nem hiszünk a fennsőbbségben. Egyetlen ember sem különb, vagy alacsonyabb rendű a társánál. Ugyanez érvényes a vallásokra is. Szerintem a zsidó egyszerűen csak zsidó akar lenni.

Csakis a tanulás segíthet

  • Hogyan gyógyíthatók a lelki sérülések, hogyan birkózhatnak meg a felnövekvő zsidó generációk a beléjük ivódott bánattal?
  • A fájdalom az emlékekben, emlékezetükben él. Csakis a tanulás segíthet. Meg kell tanulniuk, hogy egyetlen témát se kerüljenek el. A zsidó történelem elég sok szenvedést ismer, de elég sok ünnepet is. Mindkettő a történelem része, és a zsidó fiataloknak pszichológiailag is meg kell tanulniuk az örömet és a szenvedést. El kell sajátítaniuk mindazt, ami remény re, vagy kétségbeesésre ad okot. Ebben a folyamatban alakul az univerzum, amelyben az élet, a felnövekvés, a tanulás privilégium lesz.
  • Nem süllyedhetnek a zsidó fiatalok elkeseredett lelkiállapotba, ha szembesülnek a történelemmel?
  • Nem. Igaz, a magyarországi helyzetet nem isme rém. De ott, ahol tanítottam Franciaországban, az Egyesült Államokban , egészen mást tapasztaltam. Éppen a tudatlanság taszíthat kétségbeesésbe, ezért a fiatalok mindent meg akarnak ismerni: a hagyományokat, a kultúrát, a legendákat, a törvényeket, az emlékeket, a reményeket és a félelmeket, mindent a népünkről.
  • Hogyan érhető el, hogy a különböző kultúrák, vallások békésen megférjenek egymással, megtanulják becsülni a másik értékeit?
  • Ismét csak tanulással. A különböző vallások kép viselői, magas rangú tisztségviselői néha találkoznak, bár előfordul, hogy csak titokban, de mégis beszélnek egymással és így megismerhetik a másik gondolkodásmódját.
  • S ez elég?
  • Ebből a párbeszédből soha nem elég. Persze az írásra is szükség van.
  • Oslo, Boston, Haifa, New York és Moszkva után hol tervez újabb konferenciát a gyűlölet anatómiájáról?
  • Szeretném, ha Hiroshimában tartanánk ezt a találkozót, és a gyűlölet mozgatórugóin kívül a nukleáris fenyegetésről is beszélnénk.

1992

Címkék:1992-04