Szomorú állapot
Nem először teszem szóvá, hogy a Rákoskeresztúri temető általam látogatott parcellái igen elhanyagolt állapotban vannak. A fák nagy többségét 1997-ben kivágták, és ez nemcsak esztétikailag kifogásolható, hanem sajnos már megváltoztathatatlan. A sírok legtöbbjéhez vezető ösvények nagy része nehezen járható, helyenként „csak” balesetveszélyes. Még mindig láthatók gaz (és szemét) lerakodóhelyek a kevésszámú ápolt sir között. 1999 nyár elején a 2. parcellában mellmagasságig érő gazt (az úttól számítva a negyedik sírig) csak jó félórái kemény munkával sikerült kettőnknek ügy, ahogy eltakarítani. Másik dédszülőm nyughelyét meglátogatva az 5/a. parcellában, talán még nagyobb romhalmaz látható, mint 1999-ben. A fáktól lekopaszított terület tele van ledőlt, vagy ledöntött sírkövekkel, kőtörmelékkel. Úgy látszik, ezt a parcellát is kevesen látogatják.
De vajon ez elég indok arra, hogy évek óta így kell, hogy kinézzen? Valószínű, hogy a temető vezetésének van terve a temető rendbehozatalára, hiszen az utóbbi 1-2 évben némi javulás tapasztalható. De hogy egy meglehetősen elöl lévő parcellára is ilyen kevés gondot/pénzt fordítsanak, nehezen magyarázható. Nem tudom pontosan, hogy a legutóbbi vandál pusztítást hol végezték, mert több parcellában láthatóak leomlott sírkövek. De annyi, mint az 5/a-ban, sehol.
Kintjártamkor feltűnt egy „temetői járat” feliratot viselő személykocsi. Vajon ennek az is célja, hogy megfigyeljék, ki milyen szándékkal jár a sírok között?
Nagyon szomorú, hogy a főváros ma is működő legnagyobb temetője nagyobb részt még mindig elhanyagolt állapotban van.
Dr. Rácz Egon
Címkék:2001-04