Szép arcodról a fény

Írta: BÁRÁNY PÉTER - Rovat: Archívum, Irodalom

miről írhatna verset ki kőbe zárva él

legörbült ajkkal ébred és szédül ha beszél

zsibongva szétfut énje ha egyedül matat

holnap reggelre kéne mi ma is elmarad

homályosul az összes külső kapaszkodó

tükörből néz az őszes középkorú zsidó

panaszfallal csatázik de fáj ha visszahull

döntést zilál a pánik hever járkál vadul

a negyven év lapítva letudva elszelelt

semmi sincs alapítva aranyketrecre telt

a lakás süket raktár hallgat a telefon

és útlevél is van már de nincsen: akarom

ez most nem tájleírás és nem politika

nem puszta sírás-rívás nem is önkritika

helyszíni közvetítés innen a kő mögül

tudod mikor nevettél éreztem hogy derül

verem-váramba zengett szép arcodról a fény

s miről írhatna verset ki kőbe zárva él

 

BÁRÁNY PÉTER

Idegösszeroppanásig

Untam magam. A régi bőr feszített,

Átprogramozni vágytam lágy velőm,

És olthatatlan, sanda vágy hevített:

Kitárulkozni néma heverőn.

 

Mindig mikor eljött a pamlag-óra

Én pontosan elvittem lelkemet,

S nyűttük, gyepáltunk, szorgosan,

Az illetékes agylebenyemet.

 

A hátam mögött ült mindig a néni,

Fülem hegyeztem bármi biztosért,

És érdemes volt hétről-hétre élni,

Hisz negyvenöt percig csak engem ért!

 

Az önpusztító jó kis csattanókért

Önérzetemből is kitértem én

És megvádoltunk számos régi hóhért:

Miattuk voltam olyan bús legény.

 

Együtt kevertük sárból így az örvényt,

Fejemre szarból mintáztunk babért,

A sár magával vitte mind a törvényt,

S már ajkamat haraptam új habért.

 

De izgatott a torz hajtóvadászat!

Önvád csaholt, pihenni nem hagyott,

Pokol hevére verte fel a lázat,

Szerepbe énem bújni nem tudott.

 

És úrrá lett a lila gőz nyomása,

Parancsait lestem a néninek,

Fejemben tompán fortyogott a kása,

És péniszem képzeltem pemzlinek.

 

De nincs megállj. Csöpög tovább a métely,

Már kérdőjellé váltam: mit tegyek?

Hisz senkivé feszített ennyi kétely,

Attila, Jézus vagy ki más legyek?

 

A sárörvény, az nem akart csitulni,

S úgy elszédültem én a létigén,

A kórházban sem tudtam szabadulni:

Ott is kerestem – a jó nénikém!

támogatás

Címkék:1995-03