Szellemi végrendelet

(Komoly Ottó: Cionista életszemlélet. Kí­sérlet a pozitív zsidó hivatástudat termé­szetrajzához. Bethlen téri füzetek 2. Bp., 1992, 35 old., 50 Ft. Engländer Smuel és Farkas Éva előszavával)

Inter arma silent musae. 1942 nyarán – ekkor fejezi be tanulmányát Komoly Ottó, a Ma­gyar Cionista Szövetség elnöke – igencsak in­dokolt a múzsák hallgatása, legalábbis visszavonulása.

A mindennapos fenyegetettségben élő magyar zsidóságot az egyre keskenyedő mozgástérben a kényszerpályák felé sodor­ják az események. Ez az időszak – a szűkülő lehetőségek dacára – egyúttal a szellemi ki­útkeresés korszaka is. A kártyavárként össze­omló liberális álom váratlanul érte a zsidóság nagy tömegeit. Úgy tűnik, hogy a kiútkere­sők közű I az „asszimilációs társadalmi szerző­dést” évtizedek óta kétkedve fogadó s az adott magyarországi politikai, társadalmi helyzetet igen érzékenyen rezonáló cionis­ták – a táborukat megosztó ellentétek dacá­ra – másoknál realisztikusabb képet alkottak a magyar valóságról. Teoretikusaik és publi­cistáik, Junger József, Marton Ernő, Róth Siegfried, Szilágyi Dénes és társaik már évek óta a megváltozott körülményeknek legin­kább megfelelő zsidó magatartás kialakítá­sán munkálkodtak. Az új kihívások új vála­szokat sürgettek.

Komoly Ottó mérnöki precizitással számí­totta ki, mennyit szabad és kell írnia. A tanul­mány célja a szintetizálás, nem pedig új teó­riák kidolgozása. A körülmények most ezt kí­vánják meg. A Komoly Ottó által felvázolt ci­onista életszemlélet több lényegi elemből épül fel. „A cionistát… elsősorban az jellem­zi, hogy tudatára ébredt annak, hogy van zsi­dókérdés, hogy ezt a zsidókérdést meg kell oldani, és hogy nem lehet elintézni azzal, ha egyszerűen letagadjuk a létezését.” A zsidó­kérdés, illetve a zsidókérdést leginkább kife­jezésre juttató antiszemitizmus nem szüntet­hető meg „negatív úton”, vagyis a zsidó tö­megek asszimilációjával, hanem „vele szem­ben pozitív módon kell állást foglalni”. Eh­hez az antiszemitizmus okait is tisztán kell látni. „Szerintünk – írja – az antiszemitizmus oka kézenfekvő: a zsidóságnak mint a leg­több esetben könnyen megkülönböztethető etnikumnak, embercsoportnak földrajzi és társadalmi szempontból egyaránt különle­ges, természetellenes és egészségtelen az el­helyezkedése a népek között.” A megoldás egy hármas feladatban rejlik: „A nemzeti ott­hon megteremtése, a zsidó tömegek odairányítása és társadalmi rétegződésének módo­sítása.” A cionizmus, összegzi gondolatait Komoly Ottó, „a zsidókérdés megoldása a zsidók ama rétegeinek Erec Jiszrál-i letelepe­dése révén, amelyeket az antiszemitizmus leginkább érint”. Ez a „békés úton lehetsé­ges legjobb megoldást jelenti” (33. old.).

A judaizmus szellemiségéhez való visszaté­rés szükségessége mellett a zsidó ifjúságra váró kiemelt szerepről is ír Komoly Ottó. „A cionista ifjúság tisztában van azzal, hogy az élet és a zsidó sors áldozatokat kíván tőle a jelenben és a jövőben. Kész erre az áldozat­ra, és azt természetesnek tartja…” (30. old.)

A korabeli Múlt és Jövő kritikusa, Sass Irén „jólesően tisztességes, mértéktartó, komoly és úri hangú” írásnak aposztrofálja a Cionis­ta életszemléletet, amelyet ő inkább zsidó életszemléletnek nevezne, s úgy véli, hogy még azok is vállalhatják, „akik Komoly Ottó végső következtetéseit (azaz Paleszti­nát – Sch. G.) nem fogadják el”. (1943. janu­ár.) A szintén kortárs, A Magyar Zsidók Lapja névtelen recenzense szigorúbb bírálatot mond a tanulmányról, különösen annak há­zasságról felvázolt képe miatt, hiszen a haza nem csupán szülőföld és a befogadók nem egyszerűen a gazdanép gyermekei: „mi nem vendégnek… mi itthon éreztük magunkat és nem is vendégjogot élveztünk.” (1942. no­vember 5.)

A Cionista életszemlélet kétségtelenül hig­gadt hangvételű, okos írás. Akkor és ott, ’42 Magyarországán a tanulmányban felvázolt programot minden belpolitikai józansága és realitása mellett sem lehetett maradéktala­nul végrehajtani. A zsidótörvények követ­keztében meginduló s elsősorban a fiatalok generációit érintő foglalkozási, hosszú távon társadalmi átstrukturálódás aktualitása felől minden felelős egykorú zsidó vezető egyetérthetett. A cionista javaslat külpolitikai di­menziója, vagyis a tömeges palesztinai alija a háborús cselekmények folytán kivitelezhe­tetlennek bizonyult. A magyar zsidóság százezrei – még ha gondoltak volna is erre – képtelenek voltak elhagyni a Kárpát-meden­cét. Annyit azonban mindenképp megtanul­hatott a zsidóság, hogy saját erőfeszítésein kívül másokra nemigen számíthat. A tanul­mány legfőbb, mai napig érvényes tanulsága ebben összegezhető: Illúziótól, önámítástól mentes, felelősségteljes zsidó magatartás és politizálás csak e felismerés árán lehetséges.

Komoly Ottó radikális megoldásról ír. Tud­juk, a leírtakon kívül léteztek és léteznek ma is más, autenticitással és legitimitással rendel­kező zsidó mozgalmak, szellemi áramlatok. Napjainkban, amikor ötödik évtizede létezik a Komoly Ottó által már nem láthatott zsidó állam, egészen más körülmények között kell megtalálni a helyes utat (vagy utakat) a jó részben még mindig ősúj kihívásokra.