Szekeres-est a MAZSIKE-ben

Készül a holocaust tagadását büntető törvény • Helyreáll a Helyreállítási Alap? • Módosul a munkaszolgálatosok kárpótlása • Segítheti-e a kormány a németektől várható jóvátétel?

MINT SOK SZOMBAT ESTE, most is benépesül a Garay utca 48. – szinte ugyanazokkal. A 100-120 törzslátogató háromnegyede már sok évvel ezelőtt elérte a nyugdíjkorhatárt. A lepusztult „öreg” terem zsúfolt, minden szék foglalt, három sorban állnak az érdeklődők. Vonzó program az ország egyik vezető politikusát testközel­ből látni, kérdezni.
Megérkezik Szekeres Imre, az MSZP alelnöke, talán még mindig második embere, a parlamenti frakció vezetője. Pi­henőnaposra öltözve, nyakkendő nélkül, majd ingujjra vet­kőzik, arcán a hervadhatatlan mosoly végig megmarad.
Kísérője, Suchmann Tamás is szocialista honatya, Mar­caliban bankár, a keszthelyi hitközség tagja. Kettőjük évődéséből, viselkedéséből megállapítható, hogy jó barátok (egyébként is van frakciófegyelem), így hát nem várható, hogy a kérdező Suchmann egy riporter kötelező tárgyilagosságával faggassa majd. Elmaradnak a kényes prob­lémák, amihez hozzájárul, hogy néhány „mazsikés” MSZP-tagként van jelen, és párttaggyűlésre való témával fordul alelnökéhez. Túljutunk azonban rajtuk.
Szekeres beszél pártja 1989 utáni tevékenységéről, a kor­mányzás, a koalíció mai nehézségeiről: – Ellenzékként min­den problémára két megoldásunk volt, ma minden megoldás két problémát teremt…
– Milyenek a Pető-Szekeres tárgyalások?
Szekeres jól érzi magát, ezért megengedi magának a szabálytalan csevegést.
– Számoljuk, hogy hányszor vertük át a másikat, a végeredményt azután átadjuk egymásnak…
– Az SZDSZ listavezetője, vagyis miniszterelnök-jelöltje azért nem Pető lett, mert zsidó?
Szekeres: Az újságokból tudom, hogy ez volt az oka! Szuverén döntés volt, mégsem értek ezzel egyet, mert ez nem személyi probléma! Az Osztrák Szocialista Párt néhány vezetőjével beszélgettünk erről. Azonos véleményen voltunk: az ilyen esetben nem az illetőre kell bízni a döntést, hanem politikai mérlegelés szükséges arról, hogy a pártnak a jelölés előnyös, vagy vele szavazókat veszít.
Az oszd rákok elmondták, hogy Kreisky is félt jelölésétől, és nem is akarta elhinni választási győzelmét. (Bruno Kreisky sikeres külügyminiszterkedés után, 1970-ben, a jólétet elért Ausztriában került a kormány élére.)
Szekeres „elárulja”, hogy az 1994-es májusi választás után a kormány összetételéről tanácskozott Hornnal, aki megkérdezte tőle, hogy vállal-e tárcát, vagy frakcióvezetőként dolgozik majd. – Visszakérdeztem: melyiket aján­lod? A parlamenti tisztséget javasolta!
Az előadónak Suchmann és az est több résztvevője „zsidó-ügyekről” tesz fel kérdést:
– A Szombat 1994 elején körkérdést intézett a pártok frakcióvezetőihez. Az MDF és SZDSZ kivételével elemző választ adtak. Gál Zoltán az MSZP nevében arra a kérdésre, hogy „Szükségesnek tartják-e egy, a holocaust tagadását szankcionáló büntető jogszabály megalkotását?” a követ­kezőket válaszolta: „…indokoltnak látszik a büntető jogszabály megalkotása. Az ezzel kapcsolatos német, illetve osztrák jogi megoldások a magyar jogrendbe is hasz­nosíthatók…” Mikor lesz jogszabály?
Szekeres: A tervezet már kétszer szerepelt a kormány előtt, és az figyelembe vette az „Auschwitz-tagadás” külföldi büntetését. Nem tudom, mi a késlekedés oka! Úgy gondolom, hogy februárban az Országgyűlés tárgyalni fogja és el­fogadja.
Ürügy a kérelmek visszautasítására, hogy csak „harcoló alakulatnál” szolgált muszosok kaphatnak kárpótlást. Így látják Önök is?
Suchmann: Az eredeti törvénytervezetben, amelynek megszövegezésében Raj Tamással én is részt vettem, nem volt ez a hátrányos megszorítás. Az elmúlt ciklusban már majdnem keresztülvittük visszavonását…
Szekeres: Újabb kárpótlási törvényre nincs lehetőség, de szükség sincs, csupán a jelenlegin kell módosítani. Fel­mérendő azonban, hogy minden munkaszolgálat után járó kárpótlást milyen pénzügyi kötelezettség követ.
Ha megtörténik a törvénymódosítás, akiket előzően eluta­sítottak, automatikusan megkapják a kárpótlást?
Suchmann: Nem, újból kell majd kérniük!
Miért nincs előrelépés a Zsidó Helyreállítási Alap ügyében, hiszen ennek kötelezettségét az Alkotmánybíróság is kimondotta, sőt, elrendelte annak törvényi rendezését 1993 végéig?
Szekeres: Ismerem az ügyet. Az első akadályozó tényező, hogy a kormány még mindig nem kapta meg a zsidó szervezetek által delegáltak nevét, felhatalmazásukat a tár­gyalásra. Megfontoltságot igényel az is, hogy a magyar társadalom nem tolerálna egy újabb súlyos terhet, megjelenne az antiszemitizmus. A cseh példa követhető, ott a közösségnek juttatandó kártérítés egy elhúzódó, hosszú folyamat…
Németországgal kiváló az államközi kapcsolat. Támogatná a magyar kormány a hazai zsidóság kérését, hogy a mieink is kapjanak Bonntól jóvátételt?
Szekeres: Igen! Ezt azonban megkönnyítené, ha a német jóvátételre lenne példa volt szocialista országokból…
Suchmann: Már eddig is történt kezdeményezés erre. Mécs Imrével 1992 elején parlamenti előterjesztést tettünk!
A romló gazdasági helyzet nem gerjeszt antiszemitizmust?
Szekeres: A választás megmutatta a társadalom rea­litásérzékét, higgadtságát. Európa nem fogadja el a faji gyűlölködést. A félelem azonban bátorítja az alantas eszmék híveit.