Szefárd zsidók Erdélyben?
Az 5752. zsinagógai évben fontos eseménye lesz az egyetemes zsidóságnak. Felidézzük a zsidók Spanyolországból való kiűzetésének emlékét.
A spanyol kormány hasonlóan jár el: az 500 éves évfordulóval kapcsolatos programok közé iktatott egy nagyfontosságú külön programot, SEFARD ’92 elnevezéssel, s azzal a céllal, hogy bemutassa a spanyol népnek és az egész világnak a Spanyolországban kialakult zsidó kultúrát, mint a spanyol kultúra részét, és mint ilyen, kihangsúlyozza ennek a kultúrának a jelentőségét a világ egyetemes kultúrája szemszögéből.
Amikor a spanyol külügyminiszter bejelentette ennek a programnak a támogatását, a következőket mondta: Spanyolország saját magát is ünnepli, hiszen az ott kialakult zsidó kultúra éppen úgy része a spanyol kultúrának, mint ahogy része a keresztény vagy az arab kultúra.
Ismeretes, hogy a trónörökös az elmúlt évben magas kitüntetésben részesítette a világ minden részében élő szefárd zsidókat azért, mert 500 éven keresztül megtartották a Spanyolországból magukkal hozott nyelvi és kulturális örökséget. A kitüntetést javasoló, magas személyiségekből álló bizottság hangsúlyozza a kiűzőitek és azok utódainak hűségét, annak ellenére, hogy hivatalosan el voltak zárva az országtól, felhívja őket a megbékélés és az egyetértés keresésére, és örökre megnyitottnak nyilvánítja számukra az ország kapuit. Ugyancsak felhívja a figyelmet a SEFARD ’92 Program fontosságára, hangsúlyozván, hogy ezzel is ismertté akarják tenni ország-világ előtt a zsidóság hozzájárulását a spanyol és a világkultúra fejlődéséhez.
Nekünk, magyar zsidóknak is volt kapcsolatunk a Spanyolországból kiűzött zsidók utódaival, és ezek szerepet játszottak a magyar zsidóság történetében.
Egyes kutatók szerint Erdélyben már a XV. század derekától éltek Törökországból bevándorolt zsidók, de erre nincs bizonyíték. Azt azonban bizonyosan tudjuk, hogy Bethlen Gábor fejedelem behívott 50, Törökországból származó zsidó családot, hogy letelepedjenek Erdélyben és segítséget nyújtsanak a kereskedelem megteremtéséhez, illetve fellendítéséhez. 1623-ban kapták meg a letelepedési engedélyt és egyben kiváltságokat is. Törökországban ebben az időben zömében szefárd zsidók éltek, illetve azok leszármazottai, akiket kiűztek Spanyolországból és a Balkánon keresztül eljutottak Törökországba, ahol a szultán szívesen befogadta őket.
A kiváltságlevél egyébként szabad vallásgyakorlatot és szabad kereskedelmet biztosított a zsidók számára azzal, hogy a más országokban szokásban volt zsidójel viselésére nem kényszeríthetők, hanem a „keresztények ruházatában” járhatnak. Ez a kiváltságlevél hosszú időn át érvényben maradt, mert a későbbi fejedelmek is megerősítették.
Hogy a bevándorlók valóban szefárd eredetűek voltak, bizonyítja, hogy Péchi Simon 1630 körül a szombatosok liturgiáját tisztán a szefárd rítus alapján szervezte meg, s az is, hogy még a XVIII. század elején Károlyfehérvárnak, az egyetlen erdélyi zsidó hitközségnek vezetői szefárdok voltak. Ennek a környezetnek a hatása alatt az itt élő lengyel családok leszármazottai is szefárd rítust követtek, és az ő írásmódjukat használták.
Történelmileg igazolt tény, hogy a Törökországba irányuló kereskedelmi forgalmat hosszú időn keresztül zsidók bonyolították le, valószínűleg rokoni, vagy baráti, esetleg hittestvéri kapcsolatok alapján is.
Később Gyulafehérvár lett a felekezeti élet központja, mindvégig szefárdi túlsúllyal. Az első fehérvári rabbi hakham is szefárdi, Abraham ben Isaac Russo. Az ő működése készíti elő a talajt ahhoz, hogy a későbbi fehérvári rabbik felvehessék az országos főrabbi címet és igyekezzenek azok jogkörével élni.
A SEFARD ’92 programjában részt venni morális kötelesség az askenázik részére is, mert ezzel bizonyítjuk a zsidó kultúra megbecsülését, és azt is, hogy csak egy zsidó nép és egy zsidóság létezik. Kötelességünk azon dolgozni, hogy a zsidóság és a zsidó nép egysége ne csak fennmaradjon, hanem napról napra erősödjék. Ez a bárhol élő zsidó, a zsidó nép és Izrael Államának érdeke is.
Címkék:1992-01