Spirituális útkeresők

 Szim Salom: budapesti reformzsidó csoport

Lesznek, akik lelkesednek értük, s bizonyára akadnak, akik elutasítják gondolkodásmódjukat. Az elfogulatlan szemlélőnek azonban figyelembe kell vennie: évtizedek után a Szim Salom Közösség az első olyan újonnan alakult zsidó szervezet, mely vallási alapon határozza meg önmagát, s mint ilyen, kétségbevonhatatlan jelentősége van működésüknek a magyar-zsidó glóbuszon.

A csoport három tagjával: Kelemen Katával, Prágai Edittel és Pór Gáborral készült beszélgetést közöljük, akik másokkal együtt vezető szerepet játszanak a Szim Salom Közösség életében.

– Hogyan találtatok egymásra, s miért éreztétek szükségét, hogy egy új típusú közösséget formáljatok?

P. E.: Eredetileg egy baráti körhöz tartoztunk, s mindannyiunkban volt egy alapvető bizonytalanság a saját zsidóságunkkal kapcsolatban. Csoportunk kezdeményezői többnyire a Soát túlélt nemzedék gyermekei, értelmiségiek, akik zsidóságukról mindössze annyit tudtak, hogy zsidó családból származnak.

1986-ban találkoztunk az angol progresszív zsidó mozga­lom néhány tagjával, akiknek újszerű szemlélete megra­gadott minket. Ok ugyanis érvényes zsidó magatartásként fogadták el azt, ahol akkor tartottunk: hogy zsidóságunkat intellektuális úton, szellemi és kulturális értékként akartuk megismerni és mindannyian vágytunk egy – akkor még körvonalazatlan – zsidó közösséghez való tartozásra.

K. K.: Egy, véleményem szerint sokunkra jellemző él­ménnyel kezdeném. Asszimiláns, ateista családban nőttem fel, amelyben a zsidóság puszta származást jelentett. Re­jtélyes és ismeretlen közösséget sejtettem a szó mögött. Bár tudtam, hogy zsidók vagyunk, s mondták, hogy ez egy vallás, de mi nem voltunk vallásosak. Mondták, hogy van egy héber nyelv, amit mi nem ismerünk. Mondták, hogy van egy zsidó állam, amellyel nincsen diplomáciai kapcsolatunk… pozitív tartalmak helyett csupa hiány és tagadás. Maga a szó „zsidó” is valahogy nehezen volt kiejthető. Nemzedéki élmény: olyan bulikon, ahol a társaság 95 százaléka zsidó volt, feszengtünk, ha valaki kiejtette ezt a szót.

Egy széder katarzisa

Az első katartikusan jó zsidó élményt egy szédereste hozta nekem. Mindig is ilyen ünnepekre vágytam. Körülültük az ünnepi asztalt, magyar és más országokból érkezett zsidók, és egyszerre éltük át a szabadság-ünnep személyességét és egyetemességét. Csoportként való indulásunk is az ünnepek közös megtartásával kezdődött.

Az angol progresszív mozgalom fiataljai bátorítottak mindenkit arra, hogy saját élményeinken keresztül keressük és formáljuk a zsidó világon belüli utunkat.

P. G.: A Szim Salom tagjainak életkora 6 hónaptól 72 évig terjed. Az állandó tagdíjfizetők száma harminc és negyven között mozog, de ünnepekre jóval többen is eljönnek; a legutóbbi Ros Hasanán kilencvenen vettek részt.

K. K.: Amit mi létrehoztunk, illetve létre kívánunk hozni – hiszen egy folyamat elején tartunk – az egy vállaltan új típusú szerveződés. Az elmúlt években alakult 18 zsidó szervezettől mi eltérünk a tekintetben, hogy a mi tevékenységünk nem csak szekuláris tartalmú. Egy közösséget építünk, amely nyitott olyan emberek útke­resésére, akik valamiféle transzcendens elemet is szeretnének beépíteni világképükbe. Tanulással, szertartásaink kiépítésével szeretnénk formálni saját spirituális fej­lődésünket.

• Mit jelent a reformzsidóság, a progresszív mozgalom? Mihez képest az, meg lehet-e ezt fogalmazni ideológiailag vagy halahikus rituális szempontból?

P. G.: Úgy közelíts a vallás, Isten és a közösség felé, ahogy neked erre igényed van, s teheted ezt akkor is. ha nincs tudásod a zsidó szokásjogról – tulajdonképpen ennyi. Más­részt a progresszív szemlélet folyamatosan változó, di­namikus szellemi mozgalomként szemléli a zsidóságot. Eb­ből következően az adott kor adott kihívásaira rugalmas válaszokat hív elő a halahából.

K. K.: A reformfilozófia alapja, hogy nincsenek dogmák. Az autoriter elv helyett autonóm módon határozhat a gyülekezet, és ki-ki személy szerint is a hagyományhoz való saját viszonyáról. A halahát tanulmányozni és tudni kell, de el is lehet térni tőle, nem tekintik egyetlen kizárólagos szempontrendszernek a halaha által szabályozott esetek meg­ítélésében.

A közösségi élet rítusait és liturgiánkat is a hagyomány keretein belül magunk érleljük ki, az ősi szövegeket értel­mezve, újjáértelmezve és megvitatva. Immár kézbe vehető a szidurunk (szombati imakönyvünk) első változata, amit folyamatosan bővítünk.

Két angol tanácsadó rabbi támogat bennünket, akik a saját szakmai tudásuk és közösségformáló tapasztalataik átadásán túl tiszteletben tartják közösségünk speciális fejlődési sa­játosságait.

A kétkedők irányzata?

Lapozzunk bele „A zsidó vallás progresszív irányzata – Összefoglaló teológiai értekezés és vitairat” című dokumen­tumba, mely a brit progresszív közösség elméleti alapvetése. Azért is fontosnak érzem, hogy ezt megtehetjük, mert a holo­caust és a kommunista diktatúra négy évtizede után újra-definiálásra vár a közép-kelet-európai zsidó élet egésze, s füg­getlenül az egyetértéstől, vagy az elhatárolódástól, ilyen kiforrott koncepció, aminek alapján ti itt meghatároztátok magatokat, nem áll rendelkezésére más irányzatoknak. Négy fejezetből – Alapelvek, Isten Tóra, Izrael – áll össze a munka, amiből egy-egy tételt idéznék, és kérem, hogy ezt kommen­táljátok. ,.Sokunk Istenhite bizonytalan’’ – szól az idézet. Ez lenne a kétkedők irányzata?

K. K.: Az ateizmus felől közelítünk a vallás felé. Aki beleszületik a tradicionális létbe, az is gyakran „vitatkozik”, aki pedig szekuláris közegből keres utat, még inkább. Van okunk a kételyre. A vészkorszak sújtotta nemzedék utódaiként olyan családi és történelmi háttérbe születtünk bele, ahol Isten fogalma többé nem volt elválasztható a Soá emlékétől. Ezért is okoz egyelőre nehézséget számunkra egy „hitközséghez” való tartozás.

P. E.: Az a vágyunk, hogy a hagyományos rituális kereteket számunkra autentikus módon töltsük ki. Részt veszünk egymás életének nagy fordulataiban, mint a születés, a bármicvó, az esküvő, az otthonalapítás és a gyász. Ünnepe­inknek is az a sajátossága, hogy személyes kapcsolatot teremtünk egyéni életutunk és a zsidó ünnepek tartalma között.

• Az általatok megfogalmazott dokumentumban és az an­gol eredetiben szinte szövegszerű azonossággal szerepel: „Befogadunk mindenkit, aki közénk akar tartozni.” Olyan nem-zsidókat is, akik nem kívánnak áttérni, akik csak intellek­tuális érdeklődésből csatlakoznának hozzátok? Másrészt, mi a véleményetek a vegyes házasságról?

P. G.: Az első kérdés, szerintem, irreleváns. A vegyes­ házasságokkal kapcsolatban: fontosnak tartom, hogy a zsidó nép és kultúra fennmaradjon. Vegyes párok esetén, ha a nem-­zsidó fél a zsidó élet részesévé kíván válni, szívesen fogad­juk. Egy valós problémát nemcsak a szigorú szabályok alapján kell megítélni, hanem a realitásból kiindulva meg­találni a legkedvezőbb megoldást.

K. K.: Nem kérdezzük senkitől, aki közénk jön, vajon zsidó-e vagy sem. Szívesen látjuk mindazokat, akik részt akarnak venni egy olyan közösség formálásában, amelyben ki-ki megélheti és erősítheti zsidó identitását. Erre szolgál a nem akadémikus, nem a tisztán intellektuális megismerést célzó tevékenységünk, élményalapú tanulóköreink és rituális gyakorlatunk.

• Úgy tudom, egyéves története során betérésre is sor került már a Szim Salomban?

P. E.: A betérő egyik alapító tagunk volt, akinek édesanyja nem zsidó, s aki több éves munkájával bizonyságot tett arról, hogy elkötelezett a közösség és saját zsidó fejlődése iránt. Egy angliai rabbi vezette Béth Din-ünket – vallási bíróságunkat -, mely a brit milá és a mikve szertartás után. tudván korábbi elhivatott tevékenységéről – közösségünk teljes jogú tagjává avatta őt. Utána egy sábbáti istentisztelet keretében a Tóra-olvasás előtt a jelölt a reformimakönyv alapján fogadalmat tett egy erre a célra írt imával, és a rabbi áldást mondott rá. A jelölt elmondta a Smá Jiszráelt és a Tóra-olvasásra előírt áldást.

• Alapvető teológiai különbség a hagyományos fel­fogáshoz képest, hogy a progresszív mozgalom úgy tekint a Tórára, ,,mint elődeink feljegyzéseinek gyűjteményére”, s nem mint „Istentől Mózesnek átadott dokumentumra”.

K. K.: A progresszív felfogás a Tórát Isten által inspirált műnek tartja, melyet elődeink rögzítettek. A reformteológia progresszív revelációként írja le a Kinyilatkoztatást, amely minden nemzedékben tovább zajlik. A Tóraadás egyszeri aktusával szemben a Tóra „átvétele” azóta is minden nemzedék feladata, és ez a személyes értelmezés útján valósulhat meg. A törvény bizonyos elemei „hatályukat vesztették”; például az adott történeti korokhoz kötődő bün­tetések; míg más szabályok ma is mértékadóak.

Egalitáriánus szemlélet

– Van néhány különösen hangsúlyozott alapelve az értekezésnek, amely bár valóban a hagyományból indul ki, kiemelt kezelésük mégis egy másfajta szemlélet integrálását jelenti számomra. Mintha bizonyos posztmodern nézetek köszönnének vissza a Bál Táshit – „ne rombolj” – elv környezetvédelmi aspektusú értelmezésében. Másrészt új elem a reformszemléletben a nők egyenjogúként való elismerése, beszámítanak a minjanba, sőt akár rabbik is lehet­nek. Egy átfogóbb nyelvhasználat igénye is megjelenik vallási és világi szövegekben egyaránt, mely nemek között nem diszkriminál, és mely mintha a feminizmus térnyerését mutatná; valamint a homoszexualitás is legitimitást nyer. A tanulmány ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy „a házasság, a család a zsidó vallás fennmaradásának és to­vábbadásának elsődleges kerete.” Mintha a reformmozga­lom átfogóbb szellemi áramlatok leképeződése lenne a zsidóságon belül.

P. E.: Azt hiszem, arról van szó, hogy a progresszív szem­lélet a mai élet aktuális kérdéseire nyitott, és saját il­letékességi körén belül felel azokra.

P. G.: A szociológiai felmérések egyértelműen amellett szólnak, hogy korunkban a kisközösségek felértékelődnek. Számos ilyen közösség létezik, s az egyén egyszerre lehet – mondjuk – vallásos, környezetvédő és feminista. Ez nem valaminek a leképeződése, hanem a személy szabad választása; integrálja önmagában ezeket a nézetrendszere­ket.

P. E.: Mi egy modem koedukált világban nőttünk fel, és új közösségünkön belül sem kívánunk ettől eltérő normák szerint élni. Fokozatosan beillesztjük meglévő világképünk­be a hagyományból mindezt, ami személyesen átélhető számunkra. Ahhoz a világszerte terjedő mozgalomhoz kötődünk- s már az amerikai konzervatív irányzat is idesorolható – mely egalitáriánus felfogást követ, vagyis a nőknek a férfiakkal egyenlő jogokat biztosít a vallási, közösségi élet minden szférájában.

• Elképzelhető, ezek szerint, hogy a közeljövőben Európa első, Párizsban működő női rabbija után a Szim Salom lesz a második közösség, melyben nő látja el a vallási vezető tisztét?

K. K.: Természetesen igen.

• A XX. század végén inkább a korábban már említett kétely a jellemző, mégis fontos passzusa a dokumentumnak a Messiásról szóló.

P. G.: A reformteória nem egy személy, hanem egy messianisztikus világállapot eljövetelét tételezi fel.

K. K.: Kinek-kinek saját személyes ügye. hogy a Messiás- eszméhez konkrétabb vagy szimbolikusabb tartalmakat társít-e. Maga a messiási gondolat a zsidó vallás op­timizmusát, egy jobb jövő lehetőségébe vetett hitét fejezi ki. Ez azonban elválaszthatatlan a tikkun olám-tól, azaz a „világ megjavításá”-tól, a szintén tradicionális zsidó eszménytől, amely a világhoz való aktív, cselekvő viszonyunkat tűzi ki célul. A mi rendezvényeinken mindkettő jelien van: a szom­batbúcsúztató szertartás: a Havdala végén a Messiás hírnökéről, Élijáhu prófétáról énekelünk. Utána pedig közösségünk cedaka-dobozába adományokat gyűjtünk jótékonysági célra.

• Rendezvényeiteken mindig sok gyereket látni, akik vidám, kötetlen légkörben, láthatóan nagy élvezettel vesznek részt a programokban. Tavaly pészachi tábort is rendeztetek, ahol a gyerekekkel eljátszottátok az Exodus történetét. Miért ilyen fontos nektek a gyerekek bevonása?

P. E.: Az indíttatás, a saját életünk hiányaiból eredt. Mi valamiféle identitási vákuumból indulva közeledtünk egy autentikus világkép felé. Nagyon szeretnénk, ha gyerekeink már természetes tényként fogadhatnák el saját zsidóságukat, és ez számukra vonzó, pozitív élettartalmakat jelentene.

Potenciális szimcha

• Egy New York-i reformközösségben láttam: szombat- jogadó istentiszteleten, mikrofonnal-erősítővel behan­gosított zsinagógában több száz szekuláris küllemű hívő behunyt szemmel, mintegy révületben, összekapaszkodva hullámzott a zenére, a kántor spirituálé jellegű énekére, utóbb körbetáncolták a padsorokat. Az a furcsa benyomásom támadt, egy korábbi, a Hit Gyülekezetéről látott dokumen­tumfilmet felidézve, hogy sok zsidó nem találja meg a tradi­cionális – cselekedetvallásra összpontosító – felfogásban és gyakorlatban azt a lelki komfortérzést, vagy vallásos élményt, amit keres, s hogy a reformmozgalom erre a hiányérzetre adott lehetséges zsidó válasz, párhuzamosan a modern keresztény vagy egyéb vallásos mozgalmak (kisegyházak, szekták) sajátosságaival.

K. K.: Említettem már. hogy nagyon sok negatív ta­pasztalat felől indultunk el, hogy pozitív azonosságtudatra, élményekre tegyünk szert. Mindaz, ami a zsidó hagyomány­ban a derül, az életörömöt sugallja, közel áll hozzánk. Mind­az, ami a hagyomány keretein belül potenciális szimcha, azaz örömforrás, azt mi igyekszünk kiemelni és igazi örömként megélni, ahogy a tragikumhoz, kötődő szertartások cselében természetesen a gyászt is átérezzük és kifejezzük. Minden egyes közösség a saját képére formálja a liturgiát, esztétikai ízlése, lelki habitusa, temperamentuma szerint.

P. G.: Szerintem sok helyes út vezet a vallásos élményhez. Egy birminghami zsinagóga fiataljainak körében merült fel az igény, hogy heavy metál zenére tartsanak istentiszteletet. A helyi rabbinak ugyan más volt az ízlése, de akik igényelték, imádkozhattak kemény rock zenei kísérettel. Annak a néhány fiatalnak ez a spirituális útja. Ez ugyanolyan autentikus, mintha haszid niggunokat énekelnének.

• Mivel invitálnátok az érdeklődőket?

K. K.: Nálunk nincsenek tabuk. Kételyeinket, prob­lémáinkat is megosztjuk egymással, és nem törekszünk kizárólagos válaszokra. A hozzánk való csatlakozásnak nem feltétele semmiféle előzetes „zsidó tudás”, hiszen mi együtt tanulunk, épp ez csoportunk sajátossága.

Rendszeres programjaink tervezésekor különböző korú és érdeklődésű résztvevőkre számítunk. Havonta egyszer pén­tek esténként egyikünk-másikunk otthonában találkozunk: gyertyát gyújtunk, borral, kaláccsal, ünnepi vacsorával, énekekkel fogadjuk a Sábbátot. Szombat délelőttönként a Tórát olvassuk és értelmezzük, illetve liturgiát tanulunk. A szombat búcsúztatását is havonta egyszer, családi program keretében tartjuk, ez a programunk szól leginkább a gyere­keknek. Terveink között szerepel klasszikus héber nyelvtanfolyam szervezése felnőtt tagjaink számára, és saját héder indítása is.

Levélcímünk: Szim Salom

Pf. 701 HU.

Bp. 1399

Minden levélre válaszolunk, postafordultával elküldjük aktuális hírlevelünket.

sz. t. g.