Sípnak, Dobnak egy a hangja – tudósítás az ortodoxia zárszámadó közgyűléséről –

Szeretettel üdvözlök mindenkit, aki megjelent ebben a szokatlan időpontban – üdvözölte Fixler Herman, az Auto­nóm Ortodox Hitközség elnöke a zár­számadó közgyűlés résztvevőit a szokott időpontban. A budapesti ortodoxia sajá­tos hagyományai szerint minden évben Zájin Ádár ünnepén, másfél órával a mincha ima kezdete előtt tartja zárszámadó közgyűlését. Úgyszintén a hagyományok­hoz tartozik, hogy a közgyűlés idejének túlnyomó részét Fixler elnök beszámoló­ja tölti ki, melyben a száraz számadatok előnyösen keverednek erkölcsi intelmek­kel, történelmi visszatekintéssel és az antiszemitizmus elleni küzdelem fontos­ságának hangsúlyozásával.

– Azért tartjuk a közgyűlést Zájin Ádárkor, mert a szeretet alapvető kötelessé­ge a Chevra Kadisának (elsősorban te­metésekért felelős „Szentegylet” – G. J.) – okolta meg a hagyományt az elnök, bővebben nem fejtvén ki az összefüggé­seket.

Mózes halálának hagyomány szerinti évfordulóján az elnök a „nagy zsidó ve­zető” ifjúságát, vezérré válásának törté­netét mesélte el. – Az ő példáját követ­tük mindig mi, zsidó vezetők – jelentette ki az elnök. – Soha nem volt könnyű zsi­dó vezetőnek lenni – folytatta. Megemlé­kezett a holocaust áldozatairól, ostorozta a feltámadó újfasizmust és a törvény szemhunyását térnyerésük felett, majd felkérte a főkönyvelőt a zárszámadás adatainak ismertetésére. A kérdezett minden eddiginél tömörebben, összesen négy mondatban ismertette a gazdálko­dási adatokat. Eszerint a gazdálkodás be­vételei 65 millió 902 ezer forintot, kiadá­sai 83 millió 570 ezer forintot tettek ki. A veszteség évről évre nő – ismertette a trendeket. Az óvoda és az iskola hasonló adatai 80 millió 673 ezer, illetve 108 mil­lió 967 ezer forintra rúgtak. – Nem aka­rom hosszú időre igénybe venni a türel­müket- indokolta szokatlan rövidségét a könyvelő, majd további fél órára ismét Fixler elnök vette át a szót. Dicsérte az ortodoxia intézményeiben (konyha, sze­retetotthon, mészárszék) dolgozók önfel­áldozó munkáját, majd saját érdemeit méltatta, melyek eredményeképpen az egykor gazdasági csődtömegben vergő­dő ortodox intézményeket talpra állítot­ta. – Ezt azért tudtam megtenni, mert mindenki mellettem állt – folytatta az el­nök, rátérve kedves témájára vezetők és vezetettek egységéről. – Ne engedjük vadhajtások elburjánzását! Mindenki tudja, mire gondolok – zárta gondolatme­netét Fixler Herman, és e sorok írója meggyőződhetett róla, hogy rajta kívül valóban mindenki tudja, mert senki nem tette fel a kezét, hogy megkérdezze: mi­re gondol az elnök.

Az ortodoxia eddig semmit nem ka­pott vissza egykor elvett rengeteg ingatla­nából – ismertette ezután a sérelmes ál­lapotokat a szónok, és reményét fejezte ki, hogy a neológ hitközség közreműkö­désével ezen változtatni fognak. – Most remélhetőleg kapunk majd 60 milliót – közölte, nem részletezvén, hogy ez az összeg mit takar. De mindezt csak a Síp utca (neológ hitközség) és a Dob utca (ortodox hitközség) hangjának összecsengésével lehet elérni. – Jövőre 300 milliós tervünk van – hangzottak el to­vábbi rejtélyes számok, végül az elnök elmondta, hogy már hozzákezdtek a Ka­zinczy utcai nagytemplom felújításához.

Aki hozzá akar szólni, az most tegye, de röviden, mert nincs sok időnk – vé­gezte – szintén a hagyományok szellemé­ben – hetvenperces expozéját az elnök. Két hozzászóló jelentkezett. Az egyik a hittestvérek segítségét kérte a halottmosdatáshoz, mert ezt a munkát nem bírja tovább az a néhány önfeláldozó ember, aki eddig végezte. A másik hozzászóló el­mondta, hogy egy ismerőse valamilyen adminisztratív hiba folytán nem kapta meg a svájci 400 dollárját, és hozzátette: több ilyen esetről is hallott. Kérte, hogy vizsgálják meg az ügyet

Ezután Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke emelkedett szólásra, és a hagyo­mányok szerint méltatta az ortodoxia munkáját, majd röviden válaszolt a má­sodik hozzászóló szavaira: az alkalman­ként fölmerülő hibák ellenére a 400 dol­lárokat postázó közalapítvány irodája jó munkát végzett: a közgyűlés időpontjáig több mint tizenöt ezren kapták meg az ér­tesítést.

Végül Fixler elnök megszavaztatta a közgyűlést, amely az 1997-es zárszám­adást és az 1998-as költségvetést egyhan­gúlag elfogadta. E sorok írója pedig azon gondolkodik, hogy az 1999. évi közgyű­lést kihagyja: a szigorúan a helyi hagyomá­nyok szellemében zajló eseményt az eddi­giekből már ki tudja következtetni.

g.j.