Segíteni a rászorulókon

Írta: Szegő Krisztina - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

1989-ben a magyar állam engedélyezte az American Joint Distribution Committee-nek, hogy megnyissa magyarországi irodáját, melynek igazgatója 1990 óta Moshe Jahoda úr. A Joint megalapította a Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítványt, melynek jogelődje a Központi Szociális Bizottság volt. A Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány anyagi támogatását teljes egészében alapítójától, a Jointtól kapja.

Érdeklődésünkre dr. Talyigás Katalin főtitkár és dr. Kepecs Józsefné, az Alapítvány Kuratóriumának alelnöke elmondták, a Joint évente igen tetemes összeget (hozzávetőleg évi 2 millió dollárt) juttat magyarországi projectjeire, melybe nem csupán az alapítvány támogatása, hanem egyéb más, a MAZSIHISZ-en keresztül kapcsolódó intézmények támogatása is beleértendő.

A Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány feladatai igen sokrétűek. Legfontosabbnak vallják a Holocaustot túlélő alacsony nyugdíjas, egyedülálló idős emberek és a másodgenerációs holocaust-sérültek támogatását. Gyakran látogatják őket, önkénteseket szerveznek, megkísérlik a házi ellátásukat megoldani, hogy az idős emberek saját otthonukban, megszokott környezetben maradhassanak. Az Alapítvány megpróbálja koordinálni a kerületek szociális osztályait, annak érdekében, hogy az idős gondozottaink ellátásban részesüljenek. A Joint úgynevezett training programokkal járul hozzá a kerületek szociális gondoskodásához.

Másik leglényegesebb feladatuk a havi segélyek szétosztása. Az elosztás kritériumait évente a kuratórium határozza meg, elsősorban az igénylők számának, a nyugdíjak szintjének alapján. Kezdetben az államilag meghatározott létminimum helyett megkíséreltek egy úgynevezett modest income-t biztosítani, mivel a háború és a holocaust traumái miatt sokkal több egészségügyi problémával kell megküzdeniük. Sajnos mára az árak emelkedése, és az infláció miatt az általuk megállapított modest income és a statisztikai hivatal által meghatározott létminimum egyre vészesebben megközelíti egymást.

Talyigás Katalin egy éve dolgozik az alapítvány főtitkáraként, ez alatt az idő alatt egyéb módjait is igyekezett megtalálni az elesettek segítésének. Az alapítvány irodahelyiségébe be lehet jönni beszélgetni, pszichológusok, orvosok várják az idős embereket, akik így érzik, van kire támaszkodniuk. A Hitközség égisze alatt, de a Joint anyagi támogatásával napközi otthonokat is szerveztek. Ilyen jellegű szolgáltatás a Páva utcában, a Hegedűs Gyula utcában, a Hunyadi téren vehető igénybe a hitközségi körzetekben. Foglalkozásaikon vetítéseket, előadásokat, egészségügyi tornát, nagy sétákat, hajókirándulásokat szerveznek. A Joint támogatást folyósít a hitközség által működtetett kóser konyhának is, ahol a rászorulók ingyenesen ebédelhetnek.

Az elesetteket új kezdeményezések is segítik. Ilyen a vakok programja, amely mögött a New York-i BrailleJewish Institute áll. Ez az intézet a vakok és gyengén látók számára ingyenesen rendelkezésre bocsát kazettákat, nagybetűs imakönyveket és egyéb ötletes, olyan látásjavító berendezéseket, amelyek segítségével akár a tévét vagy az idősek másik szórakozását, a keresztrejtvényt is láthatóvá teszik.

További terv, egy a Joint által kezdeményezett, holocaust-center megalapítása. Segíteni próbálnak egy igen egyszerű, ám hihetetlenül praktikus újítással is. Sok az olyan öreg, aki a megélhetését még úgy, ahogy fedezni tudja, ám ha elromlik otthonában valami, ha szerelőt kell hívni, az már anyagilag megoldhatatlan problémát jelent számára. A szervezők most iparosokat keresnek e munkára.

Az anyagi támogatás elosztásának elveit a kuratórium határozza meg, de a gyakorlatban a konkrét esetekben a családgondozóké a döntés, a megállapított lehetőségek adta kereteken belül. Vannak, akik állandó támogatást kapnak, vannak, akik csak ebédet, vagy csak egyszeri segélyt. Mindez körülbelül háromezer embert érint folyamatosan.

Amikor arról érdeklődtünk, készült-e felmérés a zsidó szociális helyzetről, a jellemző mai zsidó problémákról, és ha igen, milyen fő tanulságokkal szolgált, elmondták, nincsen nagy különbség a zsidó és nem zsidó öregek helyzete és gondjai között. Az egyetlen és ez súlyosbító körülményként jelentkezik a mindmáig kiható lelki és fizikai háborús trauma, tehát ez fokozott figyelmet követel a gondozás során.

Mi a tapasztalat a kérelmezőket illetően: van-e olyan, aki nem mer kérni, vagy zsidóságát takargatja?

Talán mind a kettő felelik beszélgetőpartnereim. Felváltva sorolják a példákat: Akad, aki házasságában jó módban élt, özvegyen azonban nem képes már fönntartani magát, ezért kénytelen kérni. Az ilyen hölgy a szegénységét szégyelli. Akad aztán, aki nyugdíjas házból jár ki a segélyösszegért, nehogy lássák az otthonban a lakók, hogy honnan kapja a pénzt, mert megjegyzéseket tennének. Mások a szomszédasszony elől rejtik, honnan hozza a postás a küldeményt.

Szegő Krisztina

*

A Szombat 1992. áprilisi számában közölte a Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány Kuratóriuma tagjainak névsorát. A korábbi résztvevők közül Ancsel Éva elhunyt, Landeszman György pedig kivált. Új tagok: Bihari István, Deutsch Róbert, Hanák Péter, Hutás Imre, Sós Vera, Vámos Tibor.

 

Címkék:1993-06

[popup][/popup]