Se paraszt, se zsidó…

 Nehéz regényt írni. Még nehezebb az alkotó dolga, ha a közelmúltat vagy a jelent akarja életre kelteni és megörökíteni. Ezért, bár az utóbbi években sokan kísérelték meg, ke­veseknek sikerült. Legkevésbé azok­nak, akik nem elégedtek meg hazai világunk egy szeletével, hanem szé­les társadalmi panorámára töreked­tek.

Csák Gyula is a magasból nézett széjjel, hogy minél tágasabb legyen a horizont, még az ország határain is túllép, elvezeti olvasóit egy kis politizálásra – ami már önmagában csapda a szépirodalom számára – Churchillhez és De Gaulle-hoz, az amerikai felső tízezer világába. A cselekmény időpontjának kiválasz­tása, 1968, alkalmas konfliktusok te­remtésére. Nálunk az ésszerűbb gazdálkodással, sőt szabadabb politikai mozgással is kecsegtető úgynevezett új mechanizmus kezdete, ami azon­ban a nyár végére, a csehszlovákiai intervencióval lényegében be-, illet­ve lefejeződött, mégis, a nyugat­-európai diáklázadások hatásával együtt lelket, szellemet felforgató esztendő volt. Ezt a tragédiákkal ter­hes helyzetet egyénekre bontani, egy-egy személy gondolkodásában, tetteiben tükrözni ritka lehetőség, ám csak látszólag egyszerűbb dolog, mint mozdulatlanságot ábrázolni.

A parasztzsidó című könyv szer­zője nem birkózott meg vállalásával. Alapvető hibája, hogy realistának ábrázolt környezetben teremt lehe­tetlen hősi és valószínűtlen helyze­teket. A társadalmi valóságot ábrá­zolni akaró munkába nem illik bele báró Weiss – Vereczkey Dániel, a Budapesten is élő, testvéreinek, fiá­nak, unokáinak kicsinyes uzsorása, aki el-elhagyva Magyarországot, milliárdosként folytatja életét, azzal a törekvéssel, hogy felvirágoztassa a kommunista országokat. Nem tudom, Csák Gyula mikor írta a könyvet. Ha jóindulatúan feltételezem, hogy azt még a két és fél év előtti politi­kai földrengés előtt írta, akkor tisztelgek kritikai derekasságáért, meg­értem a fennálló rendszerrel kap­csolatos illúzióit. Ha azonban ké­sőbb, akkor miért maradt benne a 22 év előtti közhangulat szépítése.

Az író tisztességéhez, jó szándéká­hoz kétség sem férhet, hiszen ke­resztény magyar létére kereste a választ az antiszemitizmus okaira. Igyekszik a zsidó gondolkodásmódot nemcsak megérteni, hanem zsidó fejjel is gondolkodni, érzéseket visszaadni. Ezek a kötet legsikeresebb részei. Ezért sem értem, hogy a fül­szövegben, Szakonyi Károly ajánló bevezetőjében miért a keresztény Kürtösit mondják a könyv főhősé­nek, holott ő csak mellékszereplő. Fogadalma ellenére nem lesz belőle zsidó, így megalapozatlan a mű cí­me: A parasztzsidó.

(Csák Gyula: A parasztzsidó. Új Idő Könyvek.)

(-ai)