Sao Paolo – óriás városban óriás zsidó központ

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Világ

A több mint tízmillió lakosú Sao Paolóban, Brazília legnagyobb vá­rosában 80 ezer zsidó él. Többségük – mint szerte a világon – a középosztály­hoz tartozik, ami említést sem érdemel Párizsban vagy Londonban, de figye­lemre méltó a hatalmas kiterjedésű nyomornegyedekkel, ennek megfelelő bűnözéssel és pokoli környezet­szennyezéssel sújtott brazíliai szuper­metropoliszban. A 80 ezerből mintegy 36 ezer látogatja több-kevesebb rend­szerességgel a Hebraica névre keresz­telt közösségi központot, amely – az óriás városhoz illően – maga is kitűnik méreteivel: 30 hektárnyi területén egyebek közt 6 úszómedence (köztük három 50 méteres), több tornaterem, számos teniszpálya, szauna, zsinagóga, két színházterem, hangversenyterem, több játszótér, trópusi üvegház, könyv­tár, számos étterem (köztük néhány kó­ser), óvoda, iskola, futball- és kosárlab­dapálya található. A sportmérkőzések éppúgy vonzzák a látogatókat, mint a neves alkotók kiállításai.

A mára roppant komplexummá fejlő­dött közösségi házat (vagy inkább campust) 1952-ben alapította tíz ambició­zus, fiatal zsidó, akik – az idők szavára hallgatva – úgy gondolták, hogy a zsina­gógák, óvodák és iskolák mellett kell még egy hely a társasági élet számára is. Sikerült a közösség ötszáz tagját megnyerniük az ügynek, és megvettek egy városszéli mocsaras területet. A tá­gas tér lassan épült be, a nyolcvanas évek elejéig elsősorban a sportolás cél­jait szolgálta, majd – ahogy a közösség is „tollasodott” – úgy fejlődött, bővült fokozatosan. Ahogy a korábban saját, elkülönült életét élő közösség egyre jobban integrálódott a brazil társada­lomba és egyre reálisabb lett az asszi­miláció veszélye, úgy gyarapodtak és váltak egyre változatosabbá a progra­mok – igyekezvén fölvenni a versenyt a külvilág hallatlanul széles kínálatával. Film- és színházi bemutatók, kiállítá­sok, klasszikus és popkoncertek, széderesték és hanukka-ünnepségek sze­repelnek a programban.

A bűnözéstől fertőzött városban a Hebraica egyik legnagyobb vonzereje a biztonság. „Itt nyugodtan kint hagyha­tom a két gyerekemet a játszótéren, nem kell félnem, hogy elrabolják őket” – mondja az egyik itt dolgozó tanárnő. Kint a városban nem tanácsos így ten­ni. Mindezt persze a masszív biztonsági intézkedések teszik lehetővé.

Brazíliában már az 1500-as években éltek zsidók, akik nem sokkal a portugál gyarmatosítók után érkeztek, azt remél­ve, hogy itt menedékre lelnek az anyaor­szágban tomboló inkvizíciós üldözések elől. Reményük azonban rövid életű volt – a Szent Hivatal 1579-ben itt is megkezdte működését, elsősorban a titkos zsidókat, a marranosokat üldözve. Átmeneti enyhülést hozott az 1630-as esz­tendő, mikor az ország északi része hol­land kézre került. A toleráns hollandok uralma alatt 1632-ben megkezdhette működését a Cur Jiszrael (Izrael szirtje), az Újvilág első zsinagógája. 1654-ben a portugálok visszafoglalták elveszett területeiket, és újrakezdődött az üldözés. Aki tudott, Hollandiába menekült, aki maradt, keresztény hitre tért. A zsidó kö­zösség több mint száz évre eltűnt. Hosszú szünet után az 1880-as években érkeztek újra Mózes hitét valló beván­dorlók Brazíliába, ezúttal Marokkóból: az akkoriban virágzó kaucsukültetvények kínáltak számukra üzleti lehetősé­get. E szefárd zsidókat századunk 20-as, 30-as éveiben követte a nácizmus elől menekülő európai zsidók nagyobb hul­láma. Mintegy 40 ezren kaptak beutazá­si engedélyt. Sokkal többen jöttek vol­na, de a Hitler karmaiból menekülők előtt Brazília éppúgy lezárta kapuit, mint a világ többi országa.

Címkék:1996-12

[popup][/popup]