Rákosi Mátyás a zsidóságról és a cionizmusról

A magyar cionisták „kémtevékenységéről”

1952 végén, illetve 1953 elején részben a korábbi rossz emlékű Slansky-per, részben a moszkvai orvosperek hatására Magyarországon is felerősödött a zsidóellenesség. Nyilvánvalóvá vált, hogy cionista pereket készítenek elő nem csupán a már előbb feloszlatott Magyar Cionista Szövetség volt tagjai, valamint – szovjet mintára – cionista (zsidó) orvosok, hanem aktív politi­kusok, funkcionáriusok ellen is. Ide sorolható Péter Gábornak, az ÁVH fő­nökének 1953. januári letartóztatása is. Ennek kapcsán mintegy 80, csaknem kizárólag zsidó származású személy ellen indult eljárás.

Ennek a magyarországi cionista- és zsidóellenességnek eddig ismeretlen, nem publikált dokumentuma Rákosi Mátyásnak, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárának a Központi Vezetőség 1953. február 19-i ülésén tartott beszámo­lója, amelynek e témára vonatkozó fontosabb részleteit az alábbiakban közöljük:

Maguk a zsidók rendkívül szimpatikusak voltak a fasizmus le­verése után, mert mindenki úgy te­kintett rájuk, mint a fasizmus áldo­zataira és mindenki azt hitte, hogy azok a szörnyű tapasztalatok, amiket a koncentrációs táborokban, meg a halálgyárakban szereztek, azok egy­szer és mindenkorra a demokrácia barátaivá teszik őket és feltételez­ték, hogy a Szovjetunió barátai, te­kintettel arra, hogy jelentékeny ré­szüket Auschwitzból és a budapesti gettóból is a szovjet csapatok szaba­dították ki. És valóban az első idő­ben ezek a zsidók tekintet nélkül pártállásukból, szimpatizáltak a fel­szabadító mozgalommal, olyan érte­lemben, hogy ennek köszönhették a menekülésüket és láttáik, hogy főleg a kommunisták azok, akik a fasisz­tákkal szemben a legélesebb harcot viszik.

Ebben az időben volt olyan álta­lános nézet, hogy az a zsidó, aki át­élte a háború borzalmait, az, ha nem is kommunista, de feltétlenül de­mokrata és sok elvtárs maga is el­hitte ezt. Emlékszem, hogy 11945-ben, 1946-ban az ilyen kérdéseknél, mi­kor olyan kispolgári zsidó felvevéséről volt szó a pártba, akkor elég volt azt mondani, hogy Auschwitz­ban volt, vagy három hozzátartozó­ját megölték a nácik és ez már egy érv volt arra, hogy bevegyék a párt­ba. Hogy a Szociáldemokrata Párt­ban ez még sokkal könnyebben ment, arról azt hiszem, nem kell be­szélni. Ebben az időben mi a kérdést nem vetettük fel, nem is vettük ész­re a jelentőségét. Ugyanakkor pedig a cionisták újra benyomultak ezekbe a népi demokráciákba, felhasználták a gazdasági nehézségeket, és mint a JOINT, ilyen jótékonysági egyesüle­tek és a többi elkezdték a maguk munkáját.

A változás akkor következett be, amikor a népi demokráciák megerő­södtek és az Amerikai Egyesült Ál­lamok észrevette, hogy többé nem számíthatnak rájuk. A front meg­változott, a német fasizmus helyébe az amerikai imperializmus lépett és ugyanakkor a szocialista építés kö­vetkeztében a zsidó kispolgárok je­lentékeny része gyökértelenné vált, mert a szocialista építés következté­ben a kiskereskedelem, a kisipar, a magánkereskedelem igen jelentékeny része szükségtelenné vált és ezek az elemek, amelyek 1945-ben vagy 1946-ban mondjuk nem vették még észre, hogy az ő kapitalizmusra sza­bott világnézetük nem passzol a né­pi demokráciákkal és lassanként szembekerültek a Szovjetunióval…

A legnagyobb cionisták Ameriká­ban vannak, és ami a döntő, onnan kapják a pénzt. A helyzet az, hogy a leghatalmasabb kémközpont két­ségkívül a katolikus egyház, így első tekintetre. De tekintettel arra, hogy a katolikusok aránylag kevesen van­nak a Szovjetunióban, vagy Bulgá­riában, ellenben zsidók mindenütt vannak, a katolikus egyház mellett előtérbe került a cionizmus, mint kémszervezet. Ez nálunk már előke­rült a Rajk-ügyben, ahol az elvtár­sak tudják, hogy a legtöbb halálra­ítélt ilyen kispolgári zsidó volt: Szőnyi, a Szalai, az Angliából, meg Svájcból visszatért ilyen emigráns ún. baloldali rendőrspiclik. 1950-ben mi már észrevettük a Jakobson-ügyben, amikor letartóztattuk a JOINT vezetőjét, de nem fektettünk rá elég súlyt, mert ahogy most kide­rült, Péterék már akkor együtt dol­goztak a cionistákkal és elültettek igen érdekes vallomásokat és ténye­ket, amik rávilágítottak volna erre a cionista veszélyre, illetve a cioniz­muson keresztül űzött kémveszélyre.

Most, amikor Csehszlovákiában felmerült a Slansky-ügy, utána pe­dig a Szovjetunióban a 9 orvos ügye, természetes, hogy nálunk is felfi­gyeltünk erre és most a Péter-ügy felgöngyölítésével kapcsolatban ki­derült, hogy Péter körül – azonkí­vül, hogy rendőrspiclik voltak – ezek a rendőrspiclik túlnyomó több­sége vagy cionista volt, vagy aktív nyilas, Gestapo-ember. És ezek az emberek már a felszabadulás előtt vagy a Horthynál vagy a Gestapónál dolgoztak. Péterék egyik kártevő munkája abban merült ki, hogy el­rejtették azokat a bizonyítékokat, amik a magyar cionistáknak a kémtevékenységére vonatkoztak, és ame­lyeket, ha eddig ismertünk volna, akkor előbb tudtuk volna őket le­leplezni.

Most (…) ez a kérdés az összes népi demokráciákban, természetesen nálunk is napirendre kerül és meg kell vizsgálnunk, hogy a soraink kö­zé belopóztak-e cionisták – kétség­kívül belopóztak – és, hogy az állami élet, a gazdasági élet egész te­rületén sokkal éberebbnek kell len­ni ebben a kérdésben, mint ahogy eddig voltunk.

Jellemző ebben a tekintetben, hogy most derült ki, hogy az a Stöckler, aki a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke volt és azelőtt pedig Gestapo-kém volt, hogy ez az egyesülés alkalmá­ból bekerült a kommunista pártba, a Magyar Dolgozók Pártjába. A Szo­ciáldemokrata Pártban volt és né­hány nappal ezelőtt zártuk ki a bu­dai rabbit, aki 1947-ig kisgazda volt, 1947-ben belépett a Szociáldemok­rata Pártba és 1948-ban átjutott a pártunkba. Ezek a tények azt mutat­ják, hogy kétségtelenül van tenni­való nálunk is. Ha mi ezekkel a cio­nistákkal szemben fellépünk, az ter­mészetesen nem antiszemitizmus, és a rendes kommunista vagy pártonkívüli zsidó, aki a népi demokráciá­nak híve és támogatója, az változat­lanul ugyan úgy fog dolgozni az­után is, mint eddig és a munkáját ugyanúgy megbecsüljük és jutalmaz­zuk, mint eddig. Ez természetesen nemcsak nálunk van így, a Szovjet­unióban is …

… Annak idején, amikor mi az amerikai ügynök, Mindszenty ellen felléptünk, akkor az ellenség azt mondta, hogy keresztényüldözés, ka­tolikus üldözés folyik Magyarorszá­gon és megpróbálta az antiszemitiz­must velünk szemben mozgósítani, úgy értem a katolikus tömegek anti­szemitizmusát. Most pedig, amikor az amerikai ügynök cionisták ellen megyünk, most pedig mi lettünk an­tiszemiták … Most, miután különö­sen nálunk a katolikus kémvonal megfelelő csapások után kissé óvato­sabban dolgozik és helyette a cio­nista kémvonal került előtérbe, első vonalába, ugyanazzal a következetességgel és remélem ugyanazzal a sikerrel fogunk velük szemben is harcba menni, mint ahogy ezt a többi ellenséggel szemben megtet­tük …”