Rabin-gyilkosság

Nem csituló indulatok

Az izraeli belpolitikában, ahol szinte szünet nélkül „reng a föld”, az elmúlt év végén újabb ügy borzolta a kedélye­ket. A Rabin-gyilkosság körülményeit vizsgáló parlamenti bizottság olyan adatokat hozott nyilvánosságra, ame­lyek egyértelműen bizonyítják, hogy az – akkor a Rabin-kormány felügyelete alatt működő – belső elhárítás, a Sin Bet egyik ügynöke, egy bizonyos Avisaj Raviv, a későbbi gyilkos, Jigal Amir legszűkebb környezetéhez tartozott és többször is hallotta Amir megjegyzése­it, melyek szerint a miniszterelnök el­len tömi nem bűn. Jelentéseiben azon­ban erről nem számolt be megbízói­nak. Az izraeli radikális jobboldal – melynek képviselői a Nemzeti Vallásos Párt (NVP) körül csoportosulnak, nagy­szabású összeesküvés-elméletet építet­tek e fent leírt tények köré. Eszerint a titkosszolgálat – és rajtuk keresztül ma­ga Jichak Rabin miniszterelnök – tud­tak volna a készülő merényletről, sőt azt maguk készítették volna elő ügynö­kük, Raviv közreműködésével. A terv szerint azonban vaktöltényeket csem­pésztek volna Amir fegyverébe és így Jichak Rabin hősként került volna ki a sikertelen merényletből. Ám a hatalom­ra törő Simon Peresz élesre cseréltette volna a töltényeket konkurens ügynö­kei útján, mert ő akart lenni a minisz­terelnök, és így végül ő okozta volna Rabin halálát.

Az összeesküvés-teória olyan nagy hullámokat kavart az izraeli közélet­ben, hogy maga Netanjahu miniszterelnök is szükségesnek látta elhatáro­lódni tőle. A Rabin-gyilkosság által éle­sen megosztott közvélemény baloldali része ugyanis hajlamos összemosni mindent, ami jobboldali – és viszont. Az agyszüleményt közzétevő Hacófe, az NVP lapja, szerkesztőségi cikkében maga is elhatárolódott a képtelen el­mélettől, de a publikáció ténye sokat elárul a radikális jobboldal indulatai­ról. Őnekik, és általában a vallásos ci­onistáknak jutott ki a legnagyobb rész a baloldal gyilkosság után föllángolt haragjából. Hiszen közülük került ki Jigal Amir, az ő köreikben termelődött ki az radikális ideológia, amely Amir kezét vezette. A Raviv-ügy most kapó­ra jött a jobboldalnak, hogy a vádakat visszafordítsa. Mert Avisaj Raviv nem csak informátor volt, hanem szélsősé­ges aktivista is. Barátaival „éjszakai őr­járatokat” szervezett, melyek során arab rendszámú autók utasait bántal­mazták; az általa nem elég radikális­nak tartott vallásos cionista vezetőket megfenyegette és röplapokon bántal­mazásukra szólított fel; többször is nyíltan hangoztatta, hogy Rabin rosszabb, mint az egykori Judenratok tagjai és ezért megölni nem bűn – és mindez csak néhány tétel sokoldalú tevékenységéből. Megbízói többször figyelmeztették, hogy csak akkor szá­míthat védelmükre, ha nem megy túl a törvényesség határán, de kevés ered­ménnyel. „A szélsőséges akciókat, amelyeknek csúcsa volt a Rabin-gyil­kosság, valójában a baloldali kormány szervezte” – hangzik most a vallásos jobboldal egyes köreinek viszontvádja, utalva Raviv tevékenységére. És a komoly politikusok által nevetséges­nek minősített összeesküvés-elmélet­tel szemben ez a vád már visszhangra lel a Likud-kormány egyes tisztségvise­lőinél is.

A szélsőséges, már-már fékezhetetlen indulatokat látva mind Netanjahu miniszterelnök, mind Ehud Barak, az ellenzéki munkapárt vezére nemzeti megbékélésről és az egymás felé ki­nyújtott kezek politikájáról beszélt a Kneszet emlékülésén. A több mint ezer fős megemlékezés, melyen állami méltóságok és a külföldi diplomaták is részt vettek, olyan méltóságteljes lég­körben zajlott, hogy az izraeli sajtó nem győzött csodálkozni. (Csak né­hány munkapárti képviselő sétált ki diszkréten, midőn a miniszterelnök szólásra emelkedett.)

Viszont a gyilkosság évfordulóján Tel-Avivban rendezett 200 ezer fős nagy­gyűlésen, ahol kipával fedett főt alig le­hetett látni, füttykoncert fogadta a kor­mány nevében felszólaló Natan Scsaranszkij iparügyi minisztert. (Igaz, be­széde végén megtapsolták.) A Rabin-gyilkosság által a még erősebb megosz­tottság irányába taszított izraeli közélet­ben most megjelentek a békülékeny hangok. Még nem lehet tudni, hogy mennyien akarják őket meghallani.