Prés alatt – Válogatás az ÁEH dokumentumaiból

Prés alatt

Feljegyzés

A t. Állami Egyházügyi Hivatal részére (részletek)

Az izraelita hitfelekezet körében az utóbbi időben tapasztalható cionista moz­golódás tárgyában, hivatkozással a koráb­bi szóbeli jelentéseimre ezúton is jelen­tem, hogy néhány héttel ezelőtt felkere­sett Sahn Imre debreceni rabbi, aki közöl­te velem, hogy a magyar zsidóság történe­tét izraeli személyekkel közösen, Izrael­ben meg kívánja jelentetni és e tárgyban a véleményemet kérte ki. Közöltem, hogy ebben a kérdésben így nem tudok véle­ményt mondani. Egyben arra kértem, hogy közölje velem írásban részletesen, miszerint kik azok az izraeli személyek akikkel ezt a művet közösen meg akarja írni és közölje általában a könyv megje­lentetésének minden részletét és javasla­tát. E tényből véleményem szerint arra vonható okszerű következtetés, hogy Sahn Imre izraeli körökkel állandó össze­ köttetést tart fenn. Sahn Imre velem ed­dig semmi továbbit nem közölt.

Ezenkívül arról szereztem tudomást, hogy Sahn Imre Debrecenben talmud-tóra oktatással nem foglalkozik, hanem fiatal­emberek részére az izraeli, héber nyelvet tanítja. Olyan hírek is eljutottak hozzám, hogy Sahn Imre a lakásán a debreceni ifjú­ság körében, külön összejöveteleket tar­tott, amit egyes idősebb hitközségi tagok kifogásolására állítólag már abbahagyott.

Néhány héttel ezelőtt dr. M. M. főrabbi közölte velem, hogy a budai körzetben ifjú­sági összejövetelek vannak, melyeken dr. Geyer Arthur főrabbi tart előadást, és amely előadásokon azt hiszi – mondotta -, „hogy nem egészen rendes dolgok folynak.” Kér­désemre, hogy mik azok a nem rendes dol­gok, azt a választ adta, hogy ő sem tudja pontosan, csak valamit hallott. Megkértem, dr. M. M.-et arra, hogy legyen szíves, tudja meg pontosan, hogy ezeken az összejöve­teleken mi folyik és közölje velem. Dr. M. M. megígérte, hogy mindezekről engem in­formálni fog, azonban ide vonatkozólag mind a mai napig semmiféle további infor­mációt nem adott. Említette, hogy amennyit velem a budai ügyről közölt, azt ő már a t. Egyházügyi Hivatallal közölte.

Közben mások is beszélni kezdtek ar­ról, hogy Budán dr. Geyer főrabbi a talmud-tórák ürügye alatt fiatalembereknek cionista propagandát tart, de további felvi­lágosítást nem tudtak, vagy nem akartak nekem adni. Észrevehetőleg titkolták előt­tem az ügyet

Utóbb arról is hallottam, hogy a budai fiatalok közül egyesek disszidáltak, és hogy emiatt állítólag a rendőrség kint járt. Igyekeztem az idevonatkozó hírekre fi­gyelni, azonban lényegében a fentiek sze­rint, hogy az ügyben már rendőrségi nyo­mozás is volt, az ügyben elnöki jogköröm­ben adminisztratív úton beavatkozni nem akartam.

Ilyen előzmények után előzetes bejelen­tés alapján 1966. december 14.-én felke­restek engem hivatali helyiségemben dr. Geyer Arthur budai főrabbi és Kertész Zol­tán, a budai körzet elnöke. E látogatásra már vártam, mert azt hittem, hogy az emlí­tett ügyben akarnak nekem beszámolni. Akként intézkedtem, hogy a beszélgetésnél dr. Láng Viktor elnökhelyettes is jelen le­gyen. A beszélgetés tehát négyünk között történt. Meglepetésemre sem Kertész Zol­tán, sem dr. Geyer Arthur a szóban forgó ügyről egyáltalán nem tettek említést. Kertész és dr. Geyer többszöri kérdésem­re közölték, hogy a körzetben semmi új­ság nincs. E beszélgetés során megbizo­nyosodtam arról, hogy nevezettek titkol­ják előttem az ügyet, és az is lehetséges, hogy azért jelentek meg nálam, hogy va­jon a szóban forgó ügyről tudok-e valamit, vagy sem.

Véleményem szerint dr. M. M.-nek feltét­lenül vannak részletes információi, melyet velem ígérete ellenére sem közölt. Az, hogy dr. M. M.-nek vannak pontos informá­ciói, az abból is következtethető, hogy dr. M. M. nekem egyrészt a fenti közlést tette, másrészt pedig az összes rabbik között dr. M. M. tartja fenn a legjobb kapcsolatot dr. Geyer Arthurral. Ezenkívül ebben az időben dr. M. M. hivatali hatáskörébe tarto­zott az oktatási felügyelet, és ennek köré­ben neki lett volna közvetlen kötelessége, hogy mindazt, amit az ügyben tud, nekem jelentse. A most közöltek egybevetése mellett, gyanú merül fel aziránt, hogy dr. M. M. mint tanfelügyelő a szóban forgó okta­tás címén való budai ifjúsági összejövete­lekre, dr. Geyer Arthur barátjának előzetes engedélyt adott. E gyanút alátámasztja az a tény, hogy dr. M. M., mint tanfelügyelő ez év folyamán engedélyt adott Raj Ferenc rabbijelöltnek, tudtom és megkérdezésem nélkül, hogy Újpesten az ifjúságot oktassa. Erről a tegnapi napon szereztem – Hartmann János Chevre igazgatótól, aki egy­ben az újpesti körzet elnöke – tudomást. Raj Ferenc az eddig ismert magatartása folytán ellenőrzésre szorul, véleményem az, hogy ez idő szerint nem alkalmas az if­júság nevelésére, vagy oktatására. Dr. M. M. a részére adott oktatási megbízását ne­kem mind a mai napig nem jelentette.

E jelentésem tárgyához tartozik még Raj Tamás szegedi főrabbi ténykedése, aki a szegedi hitközség ügyeit elhanyagolva ke­veset foglalkozik a hitközség idős tagjai­val, ellenben annál többet foglalkozik a szegedi zsidó fiatalsággal akként, hogy a hitközség hivatali helyiségein kívül, egyik, vagy másik lakásán külön összejövetele­ket tartanak, ahol a kapott információm szerint cionista propaganda folyik.

Ezenkívül Raj Tamás a szegedi fiatalok­kal – amint azt annakidején jelentettem, előzetes tudtom és megkérdezésem nél­kül – Szabadkán járt, ott a jugoszláv fiata­lokkal közös összejöveteleket tartottak. Értesülésem szerint ezeken az összejöve­teleken megjelent Szabadkán egy Mirjam utónevű függetlenített cionista agitátor és propagandista, aki Jugoszláviában a zsidó fiatalság nevelésével foglalkozik.

Jugoszláviában egyébként is erős cio­nista propaganda és nevelés folyik. Ennek egyik legfőbb vezetője az a Vajs Albertné dr., aki az elmúlt hetekben Budapesten járt, és akivel már korábban több ízben Ju­goszláviában és legutóbb Budapesten is több ízben együtt voltunk, és aki kifejezet­ten megmondotta, hogy náluk a zsidóság nem vallás, hanem nemzeti kisebbség és a fiatalságba – mely ugyancsak nem vallá­sos – a zsidó öntudatot az Izraelhez való tartozás érzésével akarják fenntartani.

Raj Tamás hetekkel ezelőtt nálam járt és közölte, hogy a jugoszláviai kapcsolatot erősíteni akarják, és kérte tőlem annak jövőbeni engedélyezését Közöltem vele, hogy először írja meg az ezzel kapcsolatos összes elgondolását és a fenntartani kívánt kapcsolatok célját, és ennek megtörténte után tudok csak a kérdésben nyilatkozni. Raj Tamás ezt megígérte, azonban ígérete el­lenére semmiféle írásbeli elgondolást, vagy kérelmet, mind a mai napig nem adott

Frank Éva árvaházi növendék disszidálásá­val kapcsolatban, hivatkozással a t. Állami Egyházügyi Hivatalhoz benyújtott írásbeli je­lentésemre, annak kiegészítéseként elő­adom, hogy a tegnapi napon Hartmann Já­nostól arról szereztem tudomást, hogy Frank Évának a jelentésben említett Újpesten lakó gyámja, többek előtt olyan kijelentést tett, hogy Frank Éva disszidálását, mely Jugoszlá­vián keresztül történt a budapesti izraeli kö­vetség támogatta és mozdította elő.

Véleményem szerint a fent irt cionista mozgolódás hátterében, mint spiritus rector a budapesti-izraeli követség áll.

A fentiektől függetlenül megjegyzem, hogy f. hó 18-án vasárnap a t. Állami Egy­házügyi Hivatal előzetes engedélye alapján David Giladi izraeli ügyvivőnél, az utóbbi meghívása folytán, feleségemmel ebéden jelentem meg, ahol rajtunk kívül, valamint Giladi és feleségén kívül jelen volt még dr. Radnai Béla a Péterfy Sándor utcai kórház urológus főorvosa és felesége. A beszélge­tés általában közömbös témákról folyt. Giladiék szemmel láthatólag kerülték a politi­kai és felekezetpolitikai kérdéseket, majd távozásunkkor Giladi nagy örömének adott kifejezést az együttlétünk felett, megkö­szönte az eljövetelünket és azt mondta ne­kem, hogy „látja elnök úr, mi milyen jól el tudunk beszélgetni barátilag, anélkül, hogy politikai kérdéseket érintenénk”.

A meghívásból és az ottlétünkből azt a következtetést vonhattam le, hogy David Giladi ügyvivő és felesége kedveskedésük­kel baráti kapcsolatot kívántak velünk lét­rehozni. Kifejezték azon óhajukat, hogy re­mélik, miszerint rövidesen ismét együtt le­szünk, célozván arra, hogy szívesen eljön­nének hozzánk is. Konkréten Giladiné arra kérte feleségemet, hogy látogassuk meg együtt a vidéki szeretetotthonokat, a pécsit és a gyömrőit, mert egyedül ők nem láto­gathatják meg. Giladiné mondotta még, hogy férje gépkocsival vinne le minket, aki egyébként igen jól vezet gépkocsit.

Dr. Seifert Géza

Kelt Budapesten, 1966. december 20.

Feljegyzés

Államunk és a magyarországi izraeli­ta egyház viszonyáról és az izraelita

egyházzal kapcsolatos egyes konk­rét kérdésekről (részletek)

A magyar izraelita egyházi vezetés, a rabbik és a hívek döntő többsége a szoci­alista állammal való politikai együttműkö­dést vállalja. A MIOK elnöke, az elnökség egyes tagjai, valamint több rabbi aktívan bekapcsolódott a Hazafias népfront, az Országos Béketanács és a Magyarok Világszövetsége munkájába, néhány izraelita egyházi személy a helyi tanácsokban is te­vékenykedik.

Az állam és az izraelita egyház közötti vi­szonyt jól tükrözik azok a deklaratív jelle­gű megnyilvánulások, melyek az állam és az izraelita egyház között létrejött megáll­apodás 25. évfordulója és hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségeken elhangzottak, (mellékelve)

Az állam és az izraelita egyház közötti megállapodás biztosítja a vallás- és lelkiis­mereti szabadság alapján az egyház zavar­talan működését. Az állam anyagi támoga­tást biztosít az egyház számára és enged­élyezi a rabbiszeminárium, valamint egy egyházi középiskola működését. Az egy­ház állásfoglalt a magyar kormány alapve­tő célkitűzései támogatása mellett; tudo­másul veszi a nem felekezeti célú intéz­mények a földtulajdon államosításának tényét stb.

Az 1957. évi 22. számú tv. alapján a MI­OK elnöki, elnökhelyettesi, főtitkári, a Bu­dapesti Izraelita Hitközség elnöki és elnökhelyettesi, valamint a neológ és ortodox rabbitanács elnöki állások betöltéséhez, il­letve a felmentéshez a népköztársaság El­nöki Tanácsának előzetes hozzájárulása szükséges. Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének hozzájárulása szükséges a rab­biszeminárium és a középiskola igazgatói állás betöltéséhez, illetve ezen állásokból való felmentéshez.

Az elmúlt évtizedben – az egyházpoliti­kai fejlődés és a politikai befolyásolás eredményeként – olyan gyakorlat alakult ki, mely szerint az izraelita egyházvezető­ség minden lényegesebb döntés kialakítá­sa előtt kéri az Állami Egyházügyi Hivatal állásfoglalását. Az Állami Egyházügyi Hiva­tal mind nemzetközi, mind hazai (szemé­lyi) kérdésekben megfelelő politikai segít­séget biztosít az egyházi vezetés számára.

A (I. világháború eseményei következté­ben a magyarországi izraelita templomok – zsinagógák – és temetők jelentős részét nem használják. A használaton kívüli, többnyire igen elhanyagolt állapotban lévő zsinagógákat község- és városfejlesztési szempontokat is figyelembe véve, a MIOK értékesíti. Az értékesítés rendjét az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének intézkedése szabályozza, amely szerint az értékesítés­re csak a MIOK illetékes (nem a gyüleke­zet, hitközség és az egyes rabbik), és az adásvételhez az Állami Egyházügyi Hivatal hozzájárulását is kérni kell.

A zsinagógák értékesítéséből befolyt összeggel a MIOK rendelkezik. (A MIOK fenntartására és szociális célokra használják fel.) A kialakult gyakorlat szerint az eladott zsinagógák többségét állami intézmények és szövetkezetek vásárolják meg. Vagy le­bontásra kerülnek, vagy – műemlék vagy műemlékjelleg esetén – kultikus célra hasz­nálják fel. (Könyvtár, levéltár, múzeum, kultúrház, sportcsarnok stb.) Az Állami Egyház­ügyi Hivatal gondot fordít arra, hogy az érté­kesített zsinagógákat olyan célra használják fel, mely a hívők érzelmeit nem sérti.

A nagyszámú használaton kívüli izraelita temetők rendezését kisajátítás, illetve megegyezésen alapuló adásvétel útján oldják meg a község- és városfejlesztés igényei szerint. A temetők ügyében is a MI­OK illetékes. Az Állami Egyházügyi Hivatal figyelemmel kíséri a temetők szanálását, hogy az esetleges kegyeletsértő intézkedé­sek elkerülhetők legyenek.

A gyakorlat szerint a temetők szanálását úgy oldják meg, hogy vagy két temetőt von­nak össze kialakítva egy, a jelenlegi igé­nyeknek megfelelőt, vagy a régi temető egy kisebb részét hagyják meg temető céljára.

Az izraelita temetők szanálását minden esetben az ide vonatkozó állami rendele­tek (egészségügyi hatóságok) és az izraeli­ta egyház hitéleti előírásainak megfelelően végzik. Rabbik jelenléte, közreműködése stb. (a budapesti rabbiság elnökének a ha­lottak zsidó hagyomány szerinti exhumálá­sáról készült állásfoglalása mellékelve).

Lóránt Vilmos

Budapest, 1975. június 19.