Prágai zsidó viták
Prágai zsidó viták
Nagy vihar dúl a prágai hitközségben. Az egyik csoport szerint Tomás Jelinek hitközségi elnök túl agresszív, túl politikus és szekuláris. Ráadásul – állítják a bírálók – „kiszolgáltatta” a hitközségi tagok nevét, címét és e-mail elérhetőségeit egy pr-ügynökségnek. Jelinek és csapata szerint kritikusai nem bírták elviselni, hogy nem az övék a hatalom, és többet költöttek építészeti tervekre, mint a holokauszt-túlélők igényeinek kielégítésére.
Jelinek bírálói, a „védők”, többnyire az ötvenes éveikben járó emberek, bár sok fiatal is támogatja őket. A hitközségi intézményrendszerben az utóbbi tíz-egynéhány évben vezető pozíciókat töltöttek be. De mit is akarnak? Semmi mást, mint úgy hagyni a dolgokat, ahogyan eddig is voltak. A legismertebb közülük Karol Ephraim Sidon főrabbi.
A másik társaságot, a „kihívókat”, Tomás Jelinek, egy harmincas éveiben járó férfi vezeti, aki 2004 áprilisa óta áll a hitközség élén. Legtöbb társa hasonló korú, és korábban nem töltöttek be vezető állásokat a prágai hitközségben, bár Jelineket már egyszer, 2001-ben, a hitközség vezetőjének választották. Ót sok régi hitközségi ember és holokauszt-túlélő támogatja. Teendői közül – mint hangsúlyozza – a túlélőkkel való fokozottabb törődést tartja a legfontosabbnak. Az utóbbi hónapokban, a „védők” a „Cseh Zsidó Hitközségek Szövetségébe” ásták be magukat, mely a prágai és más, kisebb zsidó közösségek ernyőszervezete. Jelinek csoportja pedig a prágai hitközséget tette meg bázisául.
A konfliktus 2003 végén kezdett kibontakozni: tétje a rendszerváltás után alapított iskola irányítása volt. Az elmúlt tíz évben több mint tíz – különböző pedagógiai programot felmutató – igazgatója volt az intézménynek. A válság akkor tetőzött, amikor az egyik alkalmazottat rajtakapták, hogy kemény pornót tölt le az iskola számítógépeire. Elbocsátották, ám – mivel az egyik hitközségi vezető fia volt – többen védelmére keltek, és a közösséget megosztotta az ügy.
Az ellentét másik forrása a prágai Zsidó Múzeum, e gazdag és híres intézmény, amely független, ám használja a hitközség tulajdonát képező házakat és kegytárgyakat. Mint a Cseh Köztársaság legsikeresebb múzeuma, anyagilag is komoly nyereséget könyvelhet el. Tomás Jelinek azt akarta, hogy a múzeum fizesse vissza profitját a hitközségnek, amiből finanszíroznák egy új (bár nagyon drága) idősek otthonát. A múzeum igazgatójának, Leo Pavlátnak az volt az álláspontja, hogy a pénz kizárólag a múzeumé. Jelinek és Pavlát személyesen sem rokonszenveztek egymással. A helyzet tovább romlott, és a végén Jelinek azzal vádolta meg Pavlátot és embereit, hogy a közösségi forrásokat felhasználva önálló financiális hálózatot hoztak létre, saját hasznukra. Az egyébként igaz, hogy a „védők” több tagjának több állása is van a hitközségi intézményekben, csakúgy, mint családtagjaiknak.
De mi is a helyzet az öregek otthonával? Jelinek keményen küzdött azért, hogy Hagibor néven 68 ágyas idősotthont hozzon létre, mivel a hitközségnek csak egy régi, 19 ágyas intézménye van. A 8,6 millió dolláros költségvetésű Hagibor-projekttel a hitközség már 1996 óta kacérkodik. Egy amerikai szponzor százezer dollárt ajánlott fel, ám vár a befektetéssel addig, míg el nem csitulnak a viták. A „védők” azt állítják, hogy a Hagibor-projekt túl költséges és nem is túl jól megtervezett. A kedvezményezettek viszont másképp vélekednek. A 64 éves Eva Benesova, aki „elrejtett gyermek” volt a holokauszt alatt, úgy véli, „Jelinek úr emberi érzéseiről árulkodik, ahogy a Hagibor-projektet a szívén viseli”. A 75 éves Jana Drasku szerint, akit szintén elrejtettek a háború alatt, az idősek helyzete sokat javult Jelinek idején. Felemlegette, hogy a saját füleivel hallotta, amikor egy fiatal Jelinek-el- lenes az idősek ellen ágált a 2004. novemberi hitközségi gyűlésen, ahol összecsapott a két tábor. A 84 éves Ludovit Vegh szerint a hitközségi bevételek a holokauszt áldozatainak tulajdonából eredtek (a rendszerváltás után volt némi tulajdonrendezés), és ezért a közösségnek kötelessége támogatnia az idős embereket.
A FORDULÓPONT
A fordulópont az a nap volt, amikor a Cseh Köztársaság főrabbiját, Karol Sidont visszahívta posztjáról a prágai hitközség vezetősége. Jelinek hívei – akik ekkor többséggel bírtak a vezetőségében – azt állították, hogy a rabbi nem volt jó spirituális vezető, nem érdekelték az emberek, lusta, és egyébként is jó néhány drága, a hitközség tulajdonát képező menórát elveszített. Felajánlották, hogy vonuljon önként nyugdíjba (teljes fizetéssel). Mivel Sidon visszautasította az ajánlatot, visszahívták, és a helyi Chabad-rabbival. a kilenc éve Prágában tartózkodó, de csehül nem tudó amerikai Manis Barash rabbival váltották fel.
Karol Sidon nem akárki. A nem zsidó közvélemény előtt is ismert mint volt ellenzéki, író és színpadi szerző, a cseh zsidóság legismertebb figurája. Sidon apja holokauszt-túlélő zsidó, de keresztény anyja miatt be kellett térnie. Az 1990-es évek elején lett rabbi, miután több évet töltött Heidelbergben, ahol „zsidó tanulmányokat” folytatott a város híres egyetemén, majd egy-két évig Jeruzsálemben is tanult. Ezután lett prágai rabbi, és egyben a „Cseh Köztársaság főrabbija”. Elődje, a budapesti Rabbiképzőben tanult Daniel Mayer Izraelbe távozott, miután az 1990-es évek elején kiderült, hogy a pártállam besúgója volt.
Sidon visszahívása óriási izgalmat keltett a zsidóságban, de a tágabb közvéleményben is. A „védők” kampányt folytattak Jelinek és más „kihívók” ellen. Úgy festették le Jelineket, mint egy lelkiismeretlen manipulátort, aki érdekelt a közösség vagyona ellopásában. A „sidonisták” elutasították a visszahívás érvényességét.
Miután a visszahívás patthelyzethez vezetett, a két csoport jeruzsálemi rabbinikus bírósághoz fordult, amely salamoni döntést hozott. Eszerint Sidont „nem hívták vissza”, ugyanakkor elismerték, hogy többé már nem ő a cseh főrabbi. Az amerikai Chabad-rabbi, Barash helyett viszont Prágába küldtek egy izraeli rabbit, Menachem Kachlheimet, aki ideiglenesen ellátja az Altneuschul rabbijának funkcióját. Sidon számára pedig létrehozták a „Cseh Köztársaság rabbijainak elnöke” címet. Így elismerték az egyébként legális visszahívást, ugyanakkor találtak számára egy elfogadható alternatív posztot.
A KESERŰ VÉG FELÉ
A Sidon sorsa körüli vita csak az egyik tét volt a két tábor közötti háborúban. A nem zsidó publikum tátott szájjal figyelte a perpatvart, nem is értve, miről van szó. A végén Jelinek, aki nem túl kooperatív és türelmes partner, veszített.
Jelinek ellenzéke 2004 novemberében felvette a Platform nevet, és kollektíve szavazott az elnök eltávolítása mellett azon a viharos hitközségi közgyűlésen, amelyen Jelinek és csapata lassan kioldalgott a teremből. December elején ismét szavaztak – ahogy a hitközségi szabály előírja -, de ezen már Jelinek és csapata nem vett részt, mondván, hogy a bekiabálások az ilyen gyűléseket elfogadhatatlanná teszik. A novemberi gyűlésen ugyanis a Platform tagjai lehurrogták Jelinekéket, és egy idős hitközségi tagnak állítólag azt mondták. hogy „inkább maradt volna Terezinben”.
2005 januárjában egy kerületi bíróság úgy döntött, hogy a Platform elfoglalhatja a prágai zsidó negyedben található közösségi központot. Jelinek ugyanakkor ragaszkodik hivatalához, bár már a Platform ellenőrzi a hitközség bankszámláit, mobiltelefonjait és számítógépeit. Az egyik Platform-tag közölte, hogy tagjaik vezetik a hitközséget az áprilisi elnökválasztásig, amikor is egy 24 tagú képviselőtestületet választanak majd. Ugyanakkor Jelinek is indulni akar a választáson, bár a Cseh Köztársaság kulturális minisztériuma közölte, hogy Frantisek Banyait, a Platform tagját ismeri el a hitközség hivatalos vezetőjének.
A több kényszermunkatábort túlélt Ludovit Vegh a mostani harcokat a meggyilkoltak vagyona feletti marakodással magyarázza: „Ha nem lett volna Hitler, nem lenne a napjainkban látható prágai zsidó háború sem, és nem lenne ilyen nagy a konfliktus a kis létszámú tagság között a nagy tulajdonok miatt. ”
A prágai zsidóság fele holokauszt-túlélő, míg a többiek a húszas-harmincas éveikben járnak, és sok köztük a betért. Létszámuk csökken, és egyre nagyobb a külföldi zsidóság, a Chabad és az izraeli ortodoxia hatása. Közben hatalmi belharcok és anyagi természetű rivalizációk is gyengítik soraikat.
Jan Fingerland
Prága
Novák Attila
Budapest
Címkék:2005-04