Párizs érsekénél
Antall József magyar miniszterelnök tisztelgő látogatást tett Jean-Marie Lustiger bíborosnál, a francia főváros katolikusainak lelki vezetőjénél.
A találkozás a protokoll szabályain túl is érdekesnek tűnt. Lustiger bíboros ugyanis származásánál fogva közép-európai, lengyelországi, szülei pedig eredetileg zsidók. A hitleri elözönlés elől menekülve hagyták el hazájukat, kerestek új otthont a Szajna partján. Katolizáltak, a fiuk még úgyszólván gyermekfejjel választotta a papi hivatást és magas morális igénye, nyílt esze, tudós alkata révén fokozatosan emelkedett az egyházi ranglétrán. Néhány esztendeje lett Párizs érseke, majd II. János Pál pápától, honfitársától kapta meg a bíborosi címet. Egyike azoknak, akik igen közel állnak a Szentatyához, mondhatni úgy is, bizalmi embere. Amikor kirobbant az auschwitzi karmelita kolostor sajnálatos incidense, Lustiger bíboros is ott volt a tárgyalásokon. A Vatikán megbízásából egyengette a méltányos, a lelkeket csillapító megoldást, és tapintata, higgadtsága nyugvópontra vitte az ügyet.
Már csak azért is alkalmas volt erre, mert büszkén vállalva származását, az európai zsidó-katolikus kultúrkör letéteményesének vallja magát. Ez a hagyomány adja lelki erejét, a párbeszéd fáradhatatlan előmozdítója. Ha időnként föllobban Franciaországban a gyalázatos antiszemitizmus – miként a közelmúltban, most is -, Lustiger bíboros az első, aki fölemeli szavát, megbélyegzi a gyűlölködést, sürgősnek érzi az állásfoglalást.
(Amerikai Magyar Szó, 1990. július 19.)
Címkék:1990-10