Őszi ünnepek

Őszi ünnepek

Az őszi ünnepkör (Ros Hasana, Jom haKipurim, Szukkot) közül a két előbbi központi témája tetteink mérlegelése, a bűnök és vétkek megbánása, ezt követően pedig az égi ítélet, illetve annak végre­hajtása. A bűnök és vétkek megbáná­sára a legegyszerűbb használati útmu­tatót Rambam (Maimonidesz) Misne Tórájának Hilkhot haTsuva (A megté­rés törvényei) szövege szolgáltatja.

„Ha valaki megszeg a Tórából akár csak egy parancsolatot is, legyen az akár pozitív, akár negatív parancsolat, akár szándékosan tette, akár véletle­nül, tsuvát kell csinálnia (meg kell tér­nie), és abba kell hagynia vétkét, köte­les megvallani Isten színe előtt, ahogy mondva van: ’Egy férfi vagy nő, aki (…) köteles megvallani a vétket, amit elkövetett.’ (4 Móz. 5. 6-7) Ez a szó­beli megbánásra vonatkozik. (…) Ho­gyan vallja meg? Mondja azt: ’Könyörgök Hozzád, vétkeztem, meg­szegtem törvényedet, bűnös vagyok előtted, mert így és így cselekedtem. Megbántam és abbahagytam bűnö­met, és soha többé nem követem el ugyanezt.’ Ez a megvallás lényege.”

A szöveg tovább részletezi, milyen bűnöket (pl. Isten vagy embertársunk ellenieket) hogyan és ki előtt kell megvallani (Isten, a sértett fél vagy egy közösség előtt), mikor (bármikor, de főleg Jom HaKipurimkor vagy ha­lálunk napján), mivel és hogyan nyer­hető bocsánat, milyen bűnöktől lehet megtérni és melyektől nem. A máso­dik fejezet azt tárgyalja, hogyan lehet elérni a tökéletes megtérést: „Ha vala­ki olyan helyzetbe kerül, amely már egyszer megtörtént vele, és módjában állna elkövetni ugyanazt a bűnt, de tartózkodik attól és nem teszi meg, kizárólag a megtérése miatt, és nem fé­lelemből vagy mert nincs hozzá ere­je.” Rambam példát is hoz: Ha valaki egy asszonnyal vétkezett és tiltott sze­xuális kapcsolatba keveredtek, a tökéletes megtérő bűne megbánása után, ha ugyanabba a helyzetbe keveredik lehetőleg ugyanott, ugyanazzal az ass­zonnyal, akivel ugyanúgy módjában állna elkövetni ugyanazt a bűnt, de nem teszi meg, ekkor tekinthető töké­letes megtörtnek. Ha bármely körül­mény megváltozik (például a nő köz­ben elveszti vonzerejét, nincs elég idő vagy hideg van a szobában), és a bű­nét már megbánó a megváltozott hely­zetben utasítja vissza a kísértést, szin­tén megtértnek tekinthető, de nem haj­totta végre a tökéletes megtérést. A tö­kéletes megtérés rambami definíciója tagadja tehát a hérakleitoszi folyót (amibe nem lehet kétszer belelépni), de egyúttal ellentmondani látszik a ke­resztény kultúrkörben elterjedt végle­tes vezeklési módszereknek is, mivel nem várja el, hogy a megtért elzárkóz­zon a világtól, és aszketikus életet él­jen (az illetőnek módjában van újra és újra intim helyzetbe keveredni tiltott partnerével).

A megtérés a rambami elképzelés alapján függ személyes akaratunktól és cselekedeteinktől (megbántuk, visszautasítjuk, nem követjük el újra ugyanazt a vétket), de függ a külső kö­rülményektől is, mint a Rambam által említett példában lehet az a szoba hőmérséklete vagy partnerünk múlékony szépsége és vonzereje.

A Jeruzsálemi Talmud közöl egy különös történetet egy második száza­di misnai bölcsről, Elisa ben Abujáról. Elisa kicsiny gyermekkorától kezdve Tórát tanult.1 Tekintélyes bölcs lett, de életének egy adott pilla­natától kezdve nem saját nevén emlí­tik a források, hanem Ahérnek, azaz „Más”-nak nevezik, ami arra utal, hogy eretnek lett, aki az akkori rabanita állásponttól eltérő nézeteket val­lott. Hogy pontosan miféle eretnekség híve lett, a szövegek alapján nem tud­juk biztosan meghatározni. A vele kapcsolatos történetekben többféle­képpen lázad és lázit a Tóra ellen. A történetek szerint Tórát tanuló gyere­keket gyilkolt2 vagy szétzavarta őket,3 a „malsinut”, azaz a besúgás bűnét követte el, és elmagyarázta a rómaiaknak, hogyan lehet szombatszegésre kényszeríteni a zsidókat,4 il­letve nyilvánosan megszegte a legszi­gorúbb tilalmakat. A talmudi történet szerint Elisa szombaton épp tanítványával, Rabbi Méirrel beszélget, és lenyűgözi különleges Tóra-tudásával. A tanítvány megkérdezi mesterét: „Ekkora tudásod van, és nem térsz meg?” Elisa azt válaszolta: „Nem tu­dok.” Méir kérdezte: „Miért?” Elisa válasza: „Egyszer, amikor Jom Kippur szombatra esett, áthágtam5 lovon ülve a Szentek Szentjének helyén. Akkor a Szentélyből megszólalt az Égi Hang és azt mondta: ’Térjetek meg, lázadó fiak! (Jeremiás 3. 22) – kivéve Elisa ben Abuját, aki ismeri erőmet, mégis fellázadt ellenem.’” Létezik tehát olyan eset, ahol Isten nem adja meg a megtérés lehetőségét. Kérdés, hogy Elisa fentebb felsorolt bűnei okai vagy következményei a megtérési lehetőség megvonásának (a talmudi történetek sorrendje nem jelent feltétlenül kronológiai sorrendet), és azt sem tudjuk meg biztosan, Elisa hajlandó lenne-e megtérni. Egy követ­kező történet ugyanerről a két bölcsről szintén nem oszlatja el a kételyeket: Néhány évvel később Elisa megbete­gedett. Elmentek Rabbi Méirhez, és hírül adták neki, hogy mestere nagyon beteg. Méir elment meglátogatni, megkérdezte tőle: „Nem fogsz mégis bűnbánatot gyakorolni?” Elisa így vá­laszolt: „Ha valaki megbánja bűneit, el lesz fogadva a bűnbánata? Nem az van-e írva: ’Ember, térj vissza a porba!’ (Teh. 90. 3) Amíg életed átko­zott, el lesz fogadva a megtérés?” Eb­ben a pillanatban Elisa felzokogott, és meghalt. Rabbi Méir pedig nagyon megörült, és azt mondta: „Mesterem mégiscsak megtért.”

Makacs lázadónk sírását Rabbi Mé­ir (még makacsabbul) a megtérés szándékának értelmezve, az előző tör­ténetből ismert isteni elutasítás ellen­ére azonnal levonja a következtetést, miszerint mestere megtért. A legutol­só talmudi történet szerint tehát a megtérés egyetlen kritériuma a vétkes akarata, külső körülmények pedig ak­kor sem befolyásolják ezt az elhatáro­zást, ha Isten maga adta tudtul a meg­térés lehetetlenségét.

A későbbi rabbinikus hagyomány azonban nem feltétlenül osztja Rabbi Méir optimista véleményét, Elisának csak az „Achér”-ré válása előtti mon­dásait idézik, őt magát pedig említem sem szeretik. Elisa csak a haszkala (zsidó felvilágosodás) szekuláris köre­iben válik ismét népszerűvé, ahol vi­szont öntudatos lázadót csinálnak belőle, a hagyomány bilincseit magá­ról lerázó héroszt, miközben eltekinte­nek mind felsorolt bűneitől, mind pe­dig a Rabbi Méir által feltételezett megtéréstől.

Sturovics Andrea

Jegyzetek

1. A Tóra-tanulásról fennmaradt mondásai­ban a fiatalkori tanulás előnyeit emeli ki: fi­atalon tanulni olyan, mint tintával tiszta pa­pirosra írni, öregkorban tanulni viszont olyan, mint maszatos papírra tintával írni. Lásd: mÁvot 4. 20. Az Ávot di Rabbi Nátán 24 a jó cselekedetekkel kapcsolatban fűz mondásokat a nevéhez.

2. Azt mondták róla: „Minden olyan bóchert megölt, aki kitüntette magát a Tóra-tanulmányok során.” (jHag) vö. még: „Azt beszé­lik, hogy (Ahér) fogott egy kést, és felvagdalta a (Tóra-tanuló) gyereket, majd elküld­te (darabjait) tizenhárom tanházba. Mások azt mondják, hogy Ahér azt mondta a (gye­reknek): „Ha lenne nálam egy kés, feldarabolnálak.” Lásd: bHag 15a.

3. „…(Ahér) kiment a piactérre, és ahogy gyerekeket pillantott meg tanítójuk előtt, azt mondta nekik: ’Ti mit ültök itt, mire pazarol­játok az időtöket? Egyikőtök foglalkozása építész, a másiké ács, a harmadiké va­dász, a negyediké szabó.’ Ahogy ezt meg­hallották, mind otthagyták őt (a tanítójukat) és szétszaladtak.” Lásd: jHag.

4. „Az üldöztetés idején (a rómaiak) a zsi­dókkal terheket cipeltettek, de ők (szomba­ton mindig) ketten vitték egy ember terhét. Elisa erre azt tanácsolta (a rómaiaknak): ’Kényszerítsétek őket, hogy mindenki egy­maga végezze munkáját!’ Elisa elérte, hogy mindenki maga végezze a saját mun­káját, de a zsidók ezek után a terheket, amiket (szombaton) cipelniük kellett, letet­ték közterületen, hogy ne kelljen magánte­rületről közterületre szállítani a terheket. Elisa azt tanácsolta a rómaiaknak: ’Cipeltessetek velük amforákat.” Lásd: jHag. A történet jelentése az, hogy Elisa tanácsokat adott a rómaiaknak, hogyan lehet olyan módon dolgoztatni a zsidókat, hogy azok­nak feltétlenül meg kell szegniük a vallási előírásokat.

5 Szójáték: ugyanaz a szó fejezi ki egy te­rületnek és egy szabálynak az áthágását.