Orosz masni, menórás póló

Írta: Szombat - Rovat: Archívum

Hetven éve alapították Birobidzsánt, Sztálin alternatív Izraeljét

2007. szeptember 30. Most ünnepelte 70. születésnapját a vélhetőleg alig ismert Zsidó Autonóm Terület fővárosa, Birobidzsán, amely a volt Szovjetunió délkeleti csücskében alakult és a mai napig létezik. Az évfordulón a New Angle Film háromfős alkotógárdája, Boros Panna, Kabarcz Zsófi és Katz Dávid – ahogy ők fogalmazták – mese-dokumentumfilmet forgatott Sztálin „alternatív Izraeljében”.

Nem csoda, hogy kevesen tudnak a Zsidó Autonóm Területről, ugyanis a film készítői is véletlenül hallottak róla. Maga az autonóm terület bő egyharmada Magyarországénak, ám csupán két jelentősebb városból és néhány apróbb településből áll.

– A mocsaras pusztában – Moszkvától 8300 kilométerre – alapított Birobidzsán építésére nem fegyverrel kényszerítették a Szovjetunió zsidóságát, hanem hamis propagandával csábították az ígéret szovjet földjére a cári rendszer bukása után nincstelenné vált embereket – idézi fel a kezdeteket Boros Panna, a film egyik szerkesztő-riportere. – Annak akartunk utánajárni, hogy Birobidzsán sikertörténet-e vagy tragédia – ezt a néző eldöntheti a film megnézése után.

A film egyik főhőse Adolf Szolomonovics Sájevics, Oroszország főrabbija. Családja első telepesként érkezett a területre, majd Sájevics harmincnégy éves korában hagyta el Birobidzsánt. Magyarországon a Rabbiképző Intézet hallgatója lett, itt avatták rabbivá és itt alapított családot. A főrabbi egyidős a várossal, ő is idén ünnepli hetvenedik születésnapját. A film készítői feleségével, Katjával járták be azokat a helyeket, ahol ő a gyerekkorát töltötte. Ott, ahol békát gyűjtött a japán hadifoglyoknak, mert bármilyen furcsa, a béka igen fontos „árucikknek” számított. A japánoktól az ételért cserébe meleg kesztyűt kaptak a helybeli gyerekek. Mára a lakosságnak csak két százaléka zsidó. A többiek az itt közelinek számító, 170 kilométerre lévő Habarovszkba költöztek, Izraelbe, a távol-keleti nagyvárosok­ba, esetleg az Egyesült Államokba vándoroltak. A vallás mára csak emlék, a csupán négy éve épült első zsinagógában rendre nem tudnak istentiszteletet tartani, mert nem jön össze tíz zsidó férfi (minjen).

– Láttunk egy zsidó bácsit, aki a kezdetek óta itt él, fiai Izraelbe költöztek, a mellkasán mégis hatalmas tetovált pravoszláv székesegyház díszeleg. Talán ez mutatja legjobban Birobidzsán kettősségét. A gyerekek az iskolában zsidó történelmet is tanulnak, lépten-nyomon zsidó jelképekbe – menóra, Dávid-csillag – botlanak. Így korán megtanulják a toleranciát, s nyoma sincs az antiszemitizmusnak. A város 70. születésnapjára két hétig tartó fesztivált szerveztek a helyiek. Hagyományos orosz masnis kislányok, lufikkal, zsidó zenére, menórás pólóban hóráztak.

A környéken rengeteg ásványi kincset rejthet a talaj, értékes a termőföld, s a fákat is lehetne hasznosítani, ám nincs pénz. A városban nagy a szegénység, nem kevesen élnek barakkokban, melyekben se víz, se WC. De áram, tévé van. Sőt több japán kocsit is látni a városban, amelyek jobbkormányosak, de a kocsik a jobb oldalon közlekednek. Az ottaniak a gondok ellenére mégis vidámak és sokat mosolyognak, rengeteg a gyerek s a várandós nő.

A film rövidített változatát októberben mutatja be TV2 Magellán című műsora, a hosszabbat majd jövőre lehet látni a Spektrum tévében.

(Forrás: Népszava Online)

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]