Olvasóink írják
ELLEN-VÉLEMÉNY
Az antifasiszta demonstráció előtti legrosszabb pillanatban megjelenő, Novák Attila által jegyzett álláspontra még a demonstráció előtti hajnalon próbálok reagálni. Azért előtte, mert fair választ csak azonos feltételek mellett, történetesen egy predemonstrációs szakaszban lehet adni a cikk írójának. Bár a forgatókönyvek ismertek, mégis, ma még senki nem tudja, pontosan mi fog történni a Műcsarnok mellett, vagy az Andrássy úton. Mégis azért vállalkoztam véleményemnek a hajnali világosságban való papírra vetésére, mert a lap indulása óta általam olvasott folyóirat egyedi szellemisége az utóbbi években egyértelműen és főként Hitközség-ellenes attitűdökre korlátozódik. És ebben nem a kritikai hangvételt, hanem az objektív tájékoztatás hiányát bírálom.
Kétségtelenül vannak a cikknek valós megállapításai, sőt figyelemre méltó részletei, mégis egészében hamis képet ad a helyzetről. A Mazsihisz fantompolitikájáról szól, majd a helyzet túldimenzionálásával vádolja szövetségünket. Úgy teszi meg kritikai észrevételeit, hogy közben nem ismeri, vagy nem is akarja megismerni a valós tényeket, fantomérvekkel harcol fantomjelenség ellen, és jelentéktelen események túldimenzionálásával torzítja a valóságos helyzetet.
A Plakátragasztós Diana és maroknyi csoportja valóban nem jelent érdemi politikai veszélyt ma Magyarországon. Fontosnak tartom azonban, hogy még a legjelentéktelenebb, legmarginálisabb újnáci vagy újfasiszta jelenséggel szemben is a lehető leghatározottabb reakcióval válaszoljon a társadalom, és remélem, a péntek délutáni rendezvények erről és nem másról fognak szólni.
Egyszerűen nem igaz Novák állítása, miszerint a Mazsihisz a helyzet további hiszterizálásában volna érdekelt. Érdemes megint csak a tényekre koncentrálni, és nem szubjektív előítéletek mentén elemezni a helyzetet. A Mazsihisz igyekezett a médiában pontosan és a helyzethez méltóan fogalmazni. Személyesen én is arról beszéltem, hogy a plakátragasztók nem jelentenek érdemi társadalmi veszélyt, a történelmi tapasztalatok okán azonban szükségesnek látjuk egy pártpolitika-mentes civil demonstráció szervezését, ahol Magyarország állampolgárai jelenlétükkel hitet tehetnek a demokratikus értékek mellett. Biztosan nem hibátlanul, de végre határozott stratégia mentén dolgozott a Mazsihisz. Tudatosan igyekeztük szervezetünket távol tartani a pártpolitikától. Nem kívántunk hivatalosan részt venni semmilyen politikai rendezvényen – lett légyen az jobboldali, vagy bal-liberális. Ez utóbbi pártok megkeresésére hivatalos és vállalt álláspontot alakítottunk ki, mely szerint a Mazsihisz szervezete nem kíván csatlakozni a politikai jellegű demonstrációhoz.
Véleményünkkel ráadásul egyetértettek a hozzánk csatlakozott civil szervezetek, s így kerül majd sor a két önálló demonstrációra. A Mazsihisz vezetői tudatosan nem exponálták magukat a civil nagygyűlés sajtótájékoztatóján, pedig a vezetők exhibicionizmusában (beleértve a magamét is) nincs hiány. Glatz személyében tudatosan pártpolitikától mentes szónokot kértünk fel, és tudatosan egy magyar- roma-zsidó zenét játszó együttessel akartuk demonstrálni a multikultúra értékeit. A Mazsihiszt a pártpolitikán kívül kell tartani! De ez vonatkozik Nováknak arra a képtelen javaslatára is, hogy vigyük ki a zsidókat a Fidesz székháza elé tüntetni. Ez legalább akkora politikai tévedés lenne, mint Novák állítása arról, hogy a Mazsihisz jobboldali politikusokat nem szokott a rendezvényeire meghívni. Igenis szokott. Csak ritkán jönnek el közénk – ami persze nem véletlen, hiszen a Demokrata tízéves ünneplését követően furcsa lenne, ha valaki a Gold- mark terembe igyekezne. De legyünk megint tényszerűek: a civil demonstrációra meghívást kaptak a jobboldali parlamenti pártok. Külön a vezetőik, külön, névre szólóan a parlamenti képviselőik. Csak politikai rövidlátásukkal, esetleg rossz lelkiismeretükkel tudom magyarázni, hogy nem élnek ezzel a lehetőséggel, helyette külön programon fogják megkoszorúzni a Sztehlo Gábor-emléktáblát. Sztehlóét, akit a Jeruzsálemi Yad Vasem Igaz Emberként tart nyilván, akinek neve márványba van vésve a Hősök zsinagógája melletti emlékfa kertjében. Szép gesztus ez a jobboldaltól, de nem biztos, hogy most kellene ezt gyakorolni.
A cikket a szerzőnek az ügyvezető igazgató „sárgacsillagos” – egyébiránt nekem sem tetsző – megnyilvánulásával kapcsolatos rémképei keretezik, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy az eseményeket nem ez a reakció, hanem a szervezetünk által tudatosan kialakított stratégia tematizálja.
Az ominózus cikk üzenete sajnos nem példa nélküli a lapban. Az elmúlt évek során a Mazsihisz lejáratására két módszer is alkalmasnak találtatott: vagy a hibákat kell egyoldalúan kinagyítani, vagy az eredményeket módszeresen elhallgatni az olvasók elől. S a két rossz közül számomra ez utóbbi az, amely szinte teljes képtelenségnek tűnik, hiszen a folyóiratot fenntartó Mazsike elnöke ma mellesleg a Mazsihisz egyik alelnöke.
Vajon mi okozza azt, hogy az elmúlt 18 hónap eseménysoraiból a pozitív történetek teljesen kimaradtak, vagy a racionalitás határáig elhallgatódtak?
Korábban sok jogos kritikát kapott a szövetség azért, hogy közgyűléseit nem a választott elnök, hanem az ügyvezető vezeti és tematizálja. A Mazsihisz felismerte annak fontosságát, hogy a társadalmi testületek – köztük a vezetőség és az elnök – képesek legyenek stratégiai szinten irányítani az eseményeket. S ha évekig ezt hiányolja a szerkesztőség, akkor az újat is észre kellene vennie. A vezetőség munkáját ma már az Új Életből is nyomon lehet követni. Lehet, hogy az ellendrukkereknek csalódást okozunk azzal, ha konkrét programok szerint, érdemi vezetőségi határozatokkal kikövezetten és a korábbinál lényegesen nyitottabban végezzük munkánkat? A Szombat mindenesetre ezt sem vette még észre, vagy nem akarja észrevenni.
A folyóirat és fenntartója, a Mazsike évek óta hiányolják a Mazsihisz nyitását a nem hitközségi zsidó szervezetek felé. Legutóbb, éppen egy velem készített interjúban próbálták meg feszegetni ezt a kérdést, ahol önkritikusan elmondtam, ez a folyamat érdemben még nem kezdődött el. Azóta eltelt néhány hónap, s végre történt valami. A korábbi kritikák fényében azonban ez is valahogy nagyon érdekesen. Történt ugyanis, hogy a horvátországi hitközség a Mazsihiszt kérte fel, hogy nagyobb létszámú delegációval vegyen részt az általuk szervezett közösségi-kulturális programon, a BEJAHAD-on. A Mazsihisz vezetősége – kezdeményezésemet elfogadva – úgy döntött, hogy a népes delegációba megkísérli behívni a magyarországi nem hitközségi zsidó szervezetek képviselőit is. A Magyarországon működő zsidó szervezetek közül tizenhat csatlakozott a programhoz, ahol külön a magyar delegáció mindennap kerekasztal-beszélgetésen vett részt. A formális kapcsolattartás kereteinek meghatározását követően a megjelent szervezetek képviselői egyhangúan döntöttek arról, hogy 2005-ben megkísérlik – a teljes magyarországi zsidó közösség értékeit bevonó – nagy konferencia megszervezését. E rendkívüli jelentőségű programon – többszöri kérésem ellenére – a Mazsihisz nem képviseltette magát. S most várom, mikor jelenik meg a kritika arról, hogy „nem nyit a Hitközség”. Mert a tapasztalatom az, hogy előszeretettel használtatik ilyen és ehhez hasonló sztereotípia a zsidó közösségen belül, s újabban különösen e lapban.
Még egyszer szeretném hangsúlyozni: nem a kritika tényével, hanem az objektivitás hiányával van gondom.
A ma reggeli (2004. október 15-i) Magyar Nemzet hosszasan és szó szerint idézi Novák cikkét, amelynek hitelességét azzal indokolja, hogy a zsidók folyóiratában jelent meg, s amely véleménnyel a Magyar Nemzet természetesen maximálisan egyetért. Erről egy korábbi történet jut eszembe. A hatnapos háborút követően egy cikket olvastam az akkor még fénykorát élő Új Keletben. Az újságíró kellő iróniával mondott köszönetét a Szovjetuniónak azért, hogy az általa küldött korszerű fegyverek megérkeztek a Cahal raktáraiba: történetesen úgy, hogy a hanyatt-homlok menekülő egyiptomiaktól az izraeli hadsereg egyszerűen elszállította a hátrahagyott, még gyári csomagolású fegyvereket. Most hasonlóan érzem magam egy kicsit, és várom, hogy a Magyar Nemzet megköszönje a Mazsihisznek a Szombat folyóiratának nyújtott évi rendszeres támogatást, melyet az kötelességének érez adni.
Heisler András,
a Mazsihisz elnöke
VÁLASZ HEISLER ANDRÁSNAK
Heisler András, a Mazsihisz, egyébként az elődeivel összehasonlítva modernebb. demokratikusabb gondolkodású és komoly változások ígéretét hordozó elnöke a tüntetés hajnalán vetette papírra írását. Az írás – pedig már akkor tudott volt, hogy Bácsfi Diána fogházban lesz – alapállása az, hogy még nem lehet tudni, mi lesz az Andrássy úton vagy a Műcsarnok előtt. Pedig:
Mindenki tudta, hogy a Műcsarnok és a Terror Háza előtti tüntetésen nemhogy rendzavarás, de újnácik sem lesznek. Kormánypártokhoz közel álló emberek tüntetnek majd – komoly rendőri felügyelettel. Abban igaza van Heisler Andrásnak, hogy a Fidesz székháza előtti tüntetés politikai hiba lett volna. Én csak arra hívtam volna fel a Mazsihisz figyelmét (más eszközöm az íráson kívül nincsen), hogy nem személyi érdekekhez kötődő identitáspolitikát kellene űzni, hanem a magyar zsidóságra leselkedő veszélyek elhárítását. S nem Bácsfi Diána és csoportja jelenti a zsidókra leselkedő veszélyt, hanem – például – a közel 60 ezres példányszámmal megjelenő Magyar Demokrata, és köre.
-
Azt gondolom, Heisler András sem gondolja komolyan, hogy Glatz Ferenc (a Műcsarnok előtti felvonulás szónoka), az utolsó MSZMP-kormány, a Németh-kabinet oktatási minisztere, az MSZP volt köztársaságielnök-jelöltje pártsemleges személy.
-
Furcsának tartom a nemcsak Heisler Andrásra, hanem a zsidó közösség több tagjára érvényes szemléletet, amely személyemet a Magyar Nemzetben megjelent írással minősíti. Az MN kiragadott cikkemből pár, a hitközséget bíráló részt (egyébként nevem említése nélkül), és azt tette közzé, a Fideszt és a Magyar Demokratát bíráló megjegyzéseket pedig nem. Szomorú, hogy Heisler András – aki a fiatalabb generáció tagja – a holokausztot túlélt nemzedék bipoláris világképétől áthatva (és meglehetősen inkorrekt módon) egy lap általános ideológiai vonalával („jobboldali”) bunkózza le azt, akit idéznek a lapban. Pontosan úgy viselkedik, mint a Magyar Nemzet. Szelektál a mondatok között. Érdekei alapján.
-
Arról nem is beszélve, hogy jó lenne, ha Heisler András – de mások is a zsidó közösségen belül – elgondolkodnának azon, mit is jelent köreikben a „jobboldali” szó. Aki másként gondolkodik? Aki bírál? Nóta bene: akit „nem szeretek”? S nézzen már körül valaki, hogy mely tábor politikusait vagy hozzájuk közel álló személyeket hívták és hívják meg előadónak különféle a zsidó szervezetek? Hol van itt a sokat hangoztatott egyensúly?
-
Két dolgot nem szabad összekeverni. Egyszerre kell kommunikálni a politikai jobboldal kommunikációképes tagjaival, és – adott esetben – a nemtetszést kinyilvánítani akkor, amikor antiszemitákat mentegetnek vagy használnak fel. Éppen a zsidóság érdekében.
Nem túl ízléses az, ahogyan Heisler András a Mazsihisz alelnökével – aki a Mazsike elnöke is egyben – kapcsolatos véleményét, a vitát eszközként felhasználva azt feltételezi, hogy a cikk mögött más áll, mint a szerző. Egyébként a zsidó szervezetek zágrábi konferenciáját fontos lépésnek tartjuk.
-
Heisler András a Mazsihisz „tudatos stratégiájáról” beszél. Én elhinném, hogy ez létezik, de semmiféle tájékoztatás vagy információ nem állt ezzel kapcsolatosan a rendelkezésünkre. Helyette az ügyvezető igazgató nyilatkozatai álltak a középpontban. Szóval: ha más vonal is létezik, tájékoztatni kellene, mert különben az a benyomása támad az embernek, hogy a Mazsihisz nem egy, hanem két malomban őröl.
-
Manipulatívnak tartom azt az érvet, amely a Mazsihisz „nagylelkűségének” tudja be a Szombat létezését, ill. „évi rendszeres támogatását”. A Mazsihisznek, amely költségvetése jó részét az államtól kapja, kötelessége támogatnia minden, a demokrácia és a pluralizmus játékszabályait tiszteletben tartó zsidó szervezetet és csoportot. Ezeknek a szabályoknak a Szombat – mint az egyetlen független zsidó közéleti lap – maradéktalanul eleget tesz. S le kell szögeznünk: nem a „saját pénzét”, hanem a magyar zsidóságnak kollektíve juttatott összegeket osztja szét a Mazsihisz vezetése. Nem a hitközségi vezetők magánvagyonából szponzorálódnak a szervezetek, kapnak fizetést a munkatársak, hanem a „történelmi egyházaknak”, így a zsidóságnak juttatott magyar adóforintokból. Az enyémből is. Ezt azért tudomásul kellene vennie Heisler Andrásnak, mielőtt a „Miért támogatom az ellenségemet?!” kezdetű, oly sok helyen és oly sokszor hangoztatott demagóg szólamba menekülne a hitközség – egyébként oly ígéretes – új elnöke.
Novák Attila
Címkék:2004-12