Nézz vissza haraggal?

Izraelita Tanügyi Értesítő, 1895. szeptember

A vallásos érzület fejlesztése

…bármennyire is eltérőek legyenek né­zeteink, kell, hogy megegyezzenek és meg is egyeznek abban, hogy a vallásos érzület ijesztő, vészt hozó módon ha­nyatlik és az új és újabb nemzedék min­dig lazább és lazább erkölcsi alappal rendelkezik; kell, hogy megegyezze­nek… hogy vallásunk érdekében okvet­len kell valamit tennünk. S ha tenni aka­runk, ha tennünk kell, ez csak akkor le­het üdvös, csak akkor vezethez czélhoz, ha egyesült erővel, egy úton haladunk. – Nagy veszély fenyegeti gyermekeinket, az erkölcsi romlás sebes örvénye tátong előttünk; vessük meg vállainkat, rántsuk vissza őket, míg a lélek egészen megmé­telyezve nincsen, nehogy majdan saját lelkiismeretünk emeljen vádat ellenünk, hogy nem tettük meg szent kötelessé­günket.

Izraelita Tanügyi Értesítő, 1920. szeptember

A zsidóság oktatási politikája a jövőben

Legyünk őszinték és ne áltassuk magun­kat hiú reményekkel a tekintetben, hogy lényeges változások fognak beállani rö­videsen a jelenlegi politikai és társadal­mi irányzatban. Ennek tudatában a zsi­dóságnak is át kell éreznie, hogy az el­szigeteltségben nincs más hátra, mint kiépíteni és megszilárdítani azokat az in­tézményeket, amelyek fennmaradását biztosítják. Az iskola kétségkívül az volt és lesz, amely erre a hivatásra épít.

Megerősíteni kell a meglevő elemi is­kolákat új osztályok nyitásával, lehetővé kell tenni, hogy minél több gyermek ré­szesüljön a zsidó iskola tanításaiban. Er­re törekszik némely hitközség, amikor erejét messze túlhaladó anyagi áldoza­tokkal középiskolát létesít, de még enn­él fontosabb, hogy ipari tanfolyamok lé­tesítésével lehetőleg az ipari pályákon biztosítsa a zsidó gyermek jövő megél­hetését. Nem tudom megérteni, miért ne keresse meg a kenyerét a zsidó gyer­mek ezután mint sörfőző vagy mint bú- torasztalos, vagy mint épületlakatos stb.

Ma mind a mai napig a hitközségi éle­tet az ötletszerű, kapkodó, máról hol­napra ténfergő administratio jellemezte, úgy a jövőben nem lehet más a jelszó, mint pregnánsan kidomborodó és az ok­tatásügy körül csoportosuló életerős po­litika. Bármily kicsiny legyen a hitköz­ség, nincs akadálya, hogy héber iskolá­kat, talmud-, tóratanfolyamokat létesít­sen, ha erejét túlhaladja a megfelelő népiskola fenntartása.

Haderech, 1945. 8. szám

Az igazságosság nem álhumanizmus

Major Ottó a „Háderech” 7. számában „Vád és védelem” címmel bírálja azt a paradox jelenséget, hogy néha a legelve­temültebb fasisztának is akad zsidó mentőtanúja. Bírálatával nem értek egyet… Az a zsidó, akinek egy fasizmus­sal vádolt keresztény szívességet tett… ugyanannyira köteles ezt a körülményt a bíróság tudomására hozni, mint amennyire köteles mindazokat feljelen­teni, akiknek bűntetteiről tudomása van. Ez nem álhumanizmus, nem hami­san felfogott lovagiasság, hanem köte­les tisztelet az igazság iránt. Nincs „pol­gári erkölcs” és „szocialista erkölcs”, csak erkölcs vagy erkölcstelenség.

Dr. Körösy Ferenc

Körösy nem veszi figyelembe, hogy a tanú már vallomása előtt ismeri a vádat, a vádlott bűnösségének mértékét és így mentő célzatú vallomása önmagában is erkölcsi állásfoglalást jelent. Ezt az állásfoglalást tekintjük mi a jellegzetesen „polgári” erkölcs megnyilvánulásának. Körösynek a polgári és a szocialista er­kölcsről való megállapításával nem ér­tünk egyet, minthogy felfogásunk sze­rint valamely kor erkölcse mindig fel­ építménye a kor sajátos gazdasági és társadalmi berendezkedésének. Ám ha el is fogadjuk az erkölcsről való fejtegetését, akkor sem értjük, milyen gyakor­lati jelentősége van az olyan vallomás­nak, mely amúgy sem menti meg a vád­lott életét, ha egyébként részt vett a fa­siszta gyilkosságokban.

Major Ottó

Új Élet, 1970. szeptember 15.

Egy pécsi órásmester három utazása

Megírták a lapok, hogy Zajonc Pál pécsi órásmester 58 év után először látogatott haza szülővárosába – Bakuba. Zajonc Pált 1912-ben sorozták be katonának Bakuban, amikor még Pável Bencionovics Zajoncnak hívták a fiatal bakui órás­segédet. Katonáskodása alatt kezdődött az első világháború, és így őt a frontra vezényelték, ahol fogságba esett. Mint orosz hadifogoly Pécsre került, ahol megismerkedett egy pécsi lánnyal, ké­sőbbi feleségével.

Így telepedett le Zajonc Pál Pécsett, és nyitotta meg órajavító műhelyét. Amiről nem írtak a napilapok beszámolói, Za­jonc Pált 1941-ben, Keresztes Fischer belügyminisztersége alatt, több ezer sorstársával mint idegen állampolgárt Kamenec Podolskba deportálták. Ott, ahol annyi ezer hittestvérünk pusztult el, Zajonc Pál orosznyelv-tudása segítségé­vel megmenekült és visszaszökött Ma­gyarországra. 1944 nyarán azonban má­sodszor is elérte a magyar zsidó sorsa, és több száz- és százezer magyar depor­tálttal őt is Auschwitzba hurcolták. És ami oly kevés embernek sikerült, Zajonc Pál az auschwitzi poklot is túlélte, és 1945-ben, a felszabadulás után vissza­tért Pécsre és folytatta a beteg órák gyó­gyítását…

A 79 éves órásmester most repülő­géppel ellátogatott szülőföldjére, ahol a repülőtéren harminchat rokona várta, akik erre az alkalomra külön autóbuszt béreltek.