Nézz vissza haraggal?
Izraelita Tanügyi Értesítő, 1897. március 1.
Hazánk közoktatásügyének állapotáról számol be a vallás- és közoktatás- ügyi miniszternek az Országgyűlés elé terjesztett huszonötödik jelentése. E terjedelmes műben megtaláljuk a zsidó közoktatásügyre vonatkozó adatokat is. Ezen adatok csaknem kizárólag a zsidó népiskolára vonatkoznak, mi nagyon természetes is, hiszen felekezetünk az iskolákon kívül alig tart fenn más tanintézeteket. Soroljunk fel a töméntelen számból pár adatot, melyek különösen érdekesek. Hazánkban 707 984 zsidó lakos van, kik közül 20,2 százalék vagyis 143 465 tanköteles. A tankötelesek elterjedtsége nagyon váltakozó, legtöbb, vagyis 20 702 van Budapesten, legkevesebb, vagyis 112 Udvarhely megyében. A tankötelesek közül 114 525 járt iskolába, iskoláztatás nélkül tehát 28 940 nőtt fel. Az iskolába járók közül azonban még fele sem járt felekezeti iskolába, amennyiben a zsidó iskoláknak összesen csak 44 076 tanulójuk volt.
Az iskoláztatás szempontjából a zsidók az ötödik helyen vannak és ez meglehetősen kedvezőtlen arány. Ily kedvezőtlenné azonban egyes vármegyék teszik az arányt. Első helyen áll Máramaros megye, hol 10 685 tanköteles közül csak alig egynegyed rész, vagyis 2436 jár iskolába. Zemplén megye 6032 zsidó tankötelese közül 3822, Bereg megye 5160 tankötelese közül 3000 és Ugocsa megye 1915 tankötelese közül csak 920 részesült tanításban.
Szabad Újpesti Zsidó Élet, 1947. március
„Joint”-értesítő
Purim ünnepére való tekintettel a Joint külön természetbeni juttatásban részesíti I. és II. osztályú ellátottjait. Ezen juttatást azonban a vidéki osztály vezetősége kizárólag izraelita vallású ellátottak részére írja elő. Az újpesti kirendeltség ezen az alapon 137 I. osztályú és 514 II. osztályú csomagot kapott…
Minden I. osztályú ráutalt: 1 kg cukrot, 25 dkg kávét, 3 doboz szardíniát kapott.
Minden II. osztályú ráutalt: 1 kg cukrot, 15 dkg kávét, 2 doboz szardíniát kapott…
A februári juttatás az I. oszt. részére a következő: 1 doboz 1 kg-os májkonzerv, 1 libra (45 dkg) cukor, 1 doboz sajt két személynek, 1 doboz jam két személynek, 2 doboz cukrozott tejkonzerv, 1/2 kg tejpor.
A februári juttatás a II. oszt. részére a következő: 1 doboz 1 kg-os májkonzerv, 1 libra (45 dkg) cukor, 1 doboz sajt két személynek, 2 doboz cukrozott tejkonzerv, 1/2 kg tejpor.
Felvilágosításul közli a kirendeltség, hogy 1. kategóriába kizárólag munkaképtelenek kerülhetnek. Azon 55 éven felüli férfi vagy 50 éven felüli nő, akinek sem vagyona, sem jövedelme, sem pedig eltartója nincsen, munkaképtelennek tekinthető. A II. kategóriába sorozhatok mindazok a személyek, akik munkaképesek, de jövedelmük havonként a 300 forintot el nem éri… A családtagok a családfővel azonos elbírálás alá esnek… A terhes és szoptatós anyák természetbeni ellátás szempontjából egy fokkal magasabb kategóriába sorozhatok be, de pénzsegélyre nem jogosultak.
Szombat, 1991. március
Miért hagyjuk, hogy így legyen?
Rózsa T. Endre a Szombat januári számában, mai politikai divatok módjára, „nyílt levelet” intézett az MZSKE tagjaihoz, amelyből kiderül, hogy meg nem nevezett „néhányak” szerint „jelentős sikert”, szerinte pedig csak „részleges sikert” hozott decemberi közgyűlésünk.
Az én véleményem: mindez kártékony eufémizmus, mert tökéletes kudarc volt, amivel szembe kell néznünk.
Hogyan is hasonlítható az alakuló összejövetel színvonalához, létszámához, lelkes hangulatához, az ott elhangzott szövegek nagy részének értékeihez? Azt is fájóan hiányolhattuk, hogy ezúttal nem vettek részt a magyar kultúrában jelentős szerepet játszó személyiségek, akiknek a jelenléte joggal tölthetne el bennünket bátorító büszkeséggel.
Helyettük – csizmák az asztalon – pártpolitikusok pufogtatták a semmire nem kötelező, választásokra kacsintgató, ilyen-olyan színvonalú mondókáikat. Két dologról nem vagy alig esett szó: az egyesület „mindennapi életéről” és a kultúráról, nem hangzottak el alapvető információk a tagság részvételéről, a körök tevékenységéről, s a gazdasági vezető is mély csalódást keltett, amikor minden adatot, számot nélkülözött a beszéde. Mintha a jól szervezett, forgatókönyvszerűen pergő üdvözletek kósersági pecsétként helyettesítenék azt a nem létező tartalmat, amit jelölni és hitelesíteni hivatottak.
Mintha csak azért hozták volna létre az MZSKE-t, hogy a negyven évig monopolhelyzetben levő – s azzal vissza is élő – MIOK-on kívül mások is képviselhessék a magyar zsidóságot a New York-i Waldorf Astoria Szálló termeiben. Ezt a talán túlkarikírozott véleményt sajnos az is aláhúzza, hogy az MZSKE vezetősége a csúfos és láttató kudarc után, mintha mi sem történt volna, folytatja útját azon a vakvágányon, amely idegen a kitűzött céljától, a tagságától és mind az egyetemes, mind a magyar és mind a zsidó kultúrától. Zavartalanul folyik a „kapcsolatfelvétel” és -építés a politikai pártokkal (az MDF-fel, és egyik, csak zsidók és antiszemiták számára érthető nyelven író képviselőjével pedig szégyenteljesen), a hitközséggel (marakodón), alkalmas amerikai milliomosokkal, kormányzati szervekkel és a Szohnuttal – amelyek során nem csak politikai jellegű elkötelezettségek felé, hanem az önmeghatározás jóval húsbavágóbb döntéseibe (a zsidó nemzetiségi kisebbség erőltetése, zsidó parlamenti szék kiharcolása) sodornak bennünket.
Talán pislákol még remény, lehetőség, hogy visszaforduljunk a zsidó kultúrához, tradíciókhoz: onnan töltekezve fel, nyerve energiát az egyéni és közösségi tudatunk és életmódunk egészségesen és korszerűen más kialakításához. Ahhoz az örökséghez, amely népként tartott fönt bennünket évezredeken keresztül.
Kőbányai János
Címkék:1997-02