„Nem kell megijedni, nem kerül semmibe…” – Tudósítás az ortodoxia közgyűléséről

„Nem kell megijedni, nem kerül semmibe…”

Tudósítás az ortodoxia közgyűléséről

A szokásokhoz híven zájin ádárkor (idén március 11-ére esett), azaz Mózes születésének és halálának napján tar­totta évzáró közgyűlését a Magyarorszá­gi Autonóm Orthodox Izraelita Hitköz­ség. A napirendi pontok közt a zár­számadás és a 2003. évi költségvetés elfogadása szerepelt. Fixler Hermann elnök szívélyesen üdvözölte a megje­lenteket, köztük a Joint új magyaror­szági vezetőjét, Jorge Dienert. A tagok mindenekelőtt megemlékeztek az elmúlt évben elhunyt tagokról, és egyper­ces, néma csenddel adóztak Israel Sela emlékének, aki a Joint korábbi ma­gyarországi igazgatójaként oly sokat tett a magyar zsidóságért.

A zárszámadás ismertetéséből kide­rült, hogy a helyzet „nem éppen a legrózsásabb”, mivel a tavalyi év, hason­lóan a korábbi négyhez, veszteséggel zárult. Az éves deficit most 45 millió­ra rúg, az összes pótláshoz azonban 340 millióra lenne szükség. Mindezek oka azonban nem a rossz munkában vagy a nem megfelelő gazdálkodásban keresendő, hiszen a kiadások nagy része szociális jellegű, amelyek megté­rülésére nem lehet számítani. Ilyen költség például a kórház fenntartása, vagy a kóser élelmiszer biztosítása a rászorulóknak. A veszteség tehát – mint megtudhattuk – nem is veszte­ség, csak úgy néz ki, mintha. A koráb­bi években ezeket a kiadásokat a „negyven éve kuporgatott” tartalékból sikerült fedezni, ezt azonban a közös­ség mára felélte. Fixler Hermann sze­rint tehát át kell gondolni a dolgokat, mert ha nem sikerül új anyagi forráso­kat és külső támogatást szerezni, ak­kor hasonló igények mellett csak 2004-ig tudják biztosítani a műkö­dést. Mindezek dacára jó évet zártunk, jelentette ki az elnök.

A szokásos zsoltáridézetek után Fix­ler Hermann a múlandósággal kapcsola­tos gondolatait osztotta meg a körül­ belül negyvenfős hallgatósággal, amelynek sorai közt egyre több fiatal is feltűnt. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján várható volt, hogy ezután az elnök személyes élményei következ­nek, különös tekintettel saját érdemei­re a hazai és a környező országok zsidó hitéletének és kóser élelmezésé­nek fenntartásában. Így is történt, a ta­valyival tökéletesen megegyező be­széd főbb állomásai a fehérterror, a háborús emlékek, az ortodoxia felvirá­goztatása, az ávós pribékek megleckéztetése, illetve a Wesselényi utcai iskola megmentése voltak. Természe­tesen némi aktualitásra is sor került, felhívva a figyelmet a még mindig köz­szereplőként felbukkanó egykori fa­sisztákra és a szélsőjobb veszélyeire, de hallhattunk „a magukat rabbinak ti­tuláló fiatalemberekről” is, akik meg­próbálják elfedni azt a tényt, hogy „ha­zánkban több jesivában is képeztek ortodox rabbikat az elmúlt ötven év­ben”. A közel másfél órás intermezzo a fiatalok okulására szolgált, akik azt képzelik, hogy „mindent másképp csi­náltak volna, de hát úgy is néznek ki”. A vallási előírásokat hevenyészve megtartó fiatalokat az elnök többször megrótta, azokat a gonosz feltevése­ket azonban, miszerint az ortodoxia csupán néhány tucat főből áll, egy gyors, az évente elfogyasztott kóser csirke mennyiségét alapul vevő számí­tással cáfolta, melynek végső követ­keztetése az volt, hogy „az ifjúság kó­sert akar enni”. Az elnök egyébként tö­mören összefoglalta vezetői elveit, mi­szerint nem keresi a konfrontációt, szükségtelennek tartja a nyilvánosság előtt tárgyalni a belső ügyeket, és ugyancsak értelmetlennek érzi az ál­landó változást.

Fixler Hermann mozgalmas életútjából tehát lassan mindenki jelesre vizs­gázhatna, a pénzügyekről viszont an­nál kevesebbet tudhattunk meg, bár a néha-néha felmerülő kérdések nem is igen firtatják ezt. Annyi biztos, hogy az ortodoxia a „rabbitanács”* javaslatát nem fogadja meg, és nem válik ki, ha­nem a Síp utcával egységben folytatja működését. Ennek oka abban rejlik, hogy a „fiatal brigád”, azaz az Orbán-kormány idején a Síp utca kapott támogatást, az ortodoxiára viszont úgy tekintettek, mintha nem is létezne. A költségvetés ismertetése meglehető­sen rövid volt: 500 millió (ebből két­százat a templom renoválásának befe­jezésére kívánnak fordítani). Hogy ez az összeg milyen forrásból származik, és milyen célra fordítják, azt az elnök nem közölte. A fennmaradó öt-tíz perc­ben a közelgő választások miatt az el­nök indítványára megalakult egy há­romfős szavazatszámláló bizottság, amelynek minden tagját ő maga aján­lotta. Arra a kérdésre, hogy nem kelle­ne esetleg egy fiatalt is beválasztani, nem érkezett válasz, csakúgy, mint az új mikve használatával kapcsolatos kérdésekre. Az egyetlen felszólalást, ami Fixler Hermann eddigi működé­séért mondott hálás köszönet volt, élénk taps követte.

A közgyűlés a jelenlévők számát te­kintve határozatképes volt, az a tény azonban, hogy a szavazatra jogosultak­nak jól láthatóan csak elenyésző ki­sebbsége emelte magasba a kezét, nem akadályozta meg az elnököt ab­ban, hogy megállapítsa a napirendi pontok egyhangú elfogadását. Azokat, akik a költségvetés összege felett érzett meglepetésnek adtak hangot, az elnök a következő mondattal csábította sza­vazásra: „Nem kell megijedni, nem ke­rül semmibe.”

Cs. M.

*Magyarországon nem létezik rabbitanács nevű intézmény. Nem derült ki, hogy a szó­nok mire gondolt. (A szerk.)