„Nem akartuk elhinni a népirtást”

Írta: (kroó) - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

Német fiatalok zsidó emlékhelyeken

 A Zsidó Múzeumban figyeltem fel a szokatlan látogatókra: huszonhét német fiatalra. Szinte pillanatok alatt megtöltötték a termeket, mindent látni akarva, utóbb izgatott reagálá­sukkal, kérdéseikkel. Mint kitűnt, Berlin Spandau kerületéből valók, járják Európát. Amszterdamban fel­keresték az Anna Frank Múzeumot, minden zugba betekintettek Ausch­witzban, megfordultak Mauthausenben, Dachauban.

Hogy verődött össze a csapat? Mi élteti? – tudakolom Marta Zandertől, vezetőjüktől.

– A kétkedés hozott össze minket, mert nem akartuk elhinni, hogy öt­ven évvel ezelőtt, nagyapáink fiatal­sága idején németek követték el az emberiség legszörnyűbb népirtását. Ma pedig az a dolgunk, hogy ezt mi bizonyítsuk a nálunk fiatalabbaknak. A Scholl-testvérek nevét vette fel cso­portunk. Annak a két diáknak a ne­vét, akik szembeszálltak a hitleri re­zsimmel. Életükkel fizettek érte. Jó­formán a háború utolsó óráiban fog­ták el és akasztották fel őket.

Látogatásuk körülményeiről ejte­nek néhány szót. Ehhez a negyven­négyes évhez kell visszanyúlni. Akkor hurcoltak Magyarországról lá­nyokat, asszonyokat Spandauba, hogy befogják őket több száz kilós repülőbombák gyártására. Emberte­len körülmények között dolgoztak. Nem sokan élték túl. A megmarad­tak közül a 80-as években néhányan: Gyulai Kató, Binder Magda, Horowitz Imréné, Kósa Istvánné felkerekedtek és Berlinbe utaztak, hogy felkeressék raboskodásuk színhelyét. De mintha csak ismeretlen kezek szorgosan el­tüntették volna a nyomokat, sem a tábor, sem a gyár helyét nem találták. Szánalmasnak hatottak, amint egy­mással vitatkoztak: itt, vagy amott kellene lennie a tábornak, amit keres­tek. Ekkor ajánlották fel segítségüket a spandaui keresztény fiatalok.

Azóta a Scholl-testvérek Társa­sága és a volt magyar zsidó fogoly­nők között tartós kapcsolat jött létre. Ennek köszönhetően fogadták az egykori áldozatokat Spandauban, az ottani fiatalok pedig a budapestiek vendégei voltak. Találkoztak itt a hit­község egyes vezetőivel, az Anna Frank gimnázium tanulóival. Az itt látható fotó a múzeumból kijövet ké­szült, a volt spandaui fogolynők tár­saságában.

Jenny Wahrheit-et kérdezem, a cso­port legfiatalabb tagját, ezt a ritka szépségű tizenhat éves tanulólányt, a huszonhét éves Luda Stefant, meg még néhányukat arról, mi vonzotta őket Scholl-testvérek Társaságába, hogyan határozták el magukat a ho­locaust emlékhelyeinek felkeresésé­re? Sokféle válasz hangzik el, de cél­juk egy: felmenőik múltjának, a fele­lősségnek a kiderítése.

Jó volna magyar fiatalok között találkozni hasonló jelenséggel.

(kroó)

Címkék:1992-01

[popup][/popup]