„Nem akartuk elhinni a népirtást”
Német fiatalok zsidó emlékhelyeken
A Zsidó Múzeumban figyeltem fel a szokatlan látogatókra: huszonhét német fiatalra. Szinte pillanatok alatt megtöltötték a termeket, mindent látni akarva, utóbb izgatott reagálásukkal, kérdéseikkel. Mint kitűnt, Berlin Spandau kerületéből valók, járják Európát. Amszterdamban felkeresték az Anna Frank Múzeumot, minden zugba betekintettek Auschwitzban, megfordultak Mauthausenben, Dachauban.
– Hogy verődött össze a csapat? Mi élteti? – tudakolom Marta Zandertől, vezetőjüktől.
– A kétkedés hozott össze minket, mert nem akartuk elhinni, hogy ötven évvel ezelőtt, nagyapáink fiatalsága idején németek követték el az emberiség legszörnyűbb népirtását. Ma pedig az a dolgunk, hogy ezt mi bizonyítsuk a nálunk fiatalabbaknak. A Scholl-testvérek nevét vette fel csoportunk. Annak a két diáknak a nevét, akik szembeszálltak a hitleri rezsimmel. Életükkel fizettek érte. Jóformán a háború utolsó óráiban fogták el és akasztották fel őket.
Látogatásuk körülményeiről ejtenek néhány szót. Ehhez a negyvennégyes évhez kell visszanyúlni. Akkor hurcoltak Magyarországról lányokat, asszonyokat Spandauba, hogy befogják őket több száz kilós repülőbombák gyártására. Embertelen körülmények között dolgoztak. Nem sokan élték túl. A megmaradtak közül a 80-as években néhányan: Gyulai Kató, Binder Magda, Horowitz Imréné, Kósa Istvánné felkerekedtek és Berlinbe utaztak, hogy felkeressék raboskodásuk színhelyét. De mintha csak ismeretlen kezek szorgosan eltüntették volna a nyomokat, sem a tábor, sem a gyár helyét nem találták. Szánalmasnak hatottak, amint egymással vitatkoztak: itt, vagy amott kellene lennie a tábornak, amit kerestek. Ekkor ajánlották fel segítségüket a spandaui keresztény fiatalok.
Azóta a Scholl-testvérek Társasága és a volt magyar zsidó fogolynők között tartós kapcsolat jött létre. Ennek köszönhetően fogadták az egykori áldozatokat Spandauban, az ottani fiatalok pedig a budapestiek vendégei voltak. Találkoztak itt a hitközség egyes vezetőivel, az Anna Frank gimnázium tanulóival. Az itt látható fotó a múzeumból kijövet készült, a volt spandaui fogolynők társaságában.
Jenny Wahrheit-et kérdezem, a csoport legfiatalabb tagját, ezt a ritka szépségű tizenhat éves tanulólányt, a huszonhét éves Luda Stefant, meg még néhányukat arról, mi vonzotta őket Scholl-testvérek Társaságába, hogyan határozták el magukat a holocaust emlékhelyeinek felkeresésére? Sokféle válasz hangzik el, de céljuk egy: felmenőik múltjának, a felelősségnek a kiderítése.
Jó volna magyar fiatalok között találkozni hasonló jelenséggel.
(kroó)
Címkék:1992-01