Nem a mi szégyenünk

Írta: Simonyi Péter - Rovat: Archívum, Hazai dolgaink

A Czuk Dóra által írt cikkre reagálva: né­hány dolog elkerülte a cikk írójának a fi­gyelmét. „Az egykori zsinagóga egy részé­ben átalakított különterem mind a szocia­lizmus, mind a zsidóság jegyeit magán vi­seli. A barna, kárpitozott székek, a na­rancssárgás linóleumpadló még az előző rendszer stílusát viselik magukon, de a szoba végében díszelgő héber betűs, Dávid-csillagos falidísz már egy más kultúrát szimbolizál. Tulajdonképpen ez az egyet­len tárgyi jele, hogy ide zsidók járnak.”

Tisztelt általam személyesen nem ismert Czuk Dóra, elég nagy szégyen, hogy a leg­nagyobb világi zsidó szervezet az Ön által jelzett méltatlan körülmények között van. A méltatlan körülmények ellenére a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, messze erején felül, mindent megtett, hogy emberi külsőt adjon az általa használt helyiségeknek.

Nyilván elkerülte Czuk Dóra figyelmét az alsó helyiség, ahol a gyönyörű Tóra-szek­rény van, és néhány megmentett ólomüveg ablak, ami Róth Miksa keze nyomát viseli. Nem vette észre a felső helyiségben a ket­tő darab, 120×60 cm átmérőjű ólomüveg táblát, amely szintén az eredeti ortodox zsinagógából lett megmentve. Nem titok, hogy a UJS is, amely nem a leggazdagabb szervezetek közé tartozik, 300 000 forint­tal járult hozzá az alsó helyiség rendbeho­zatalához. Az sem titok, hogy a Mazsikének sem a hitközség, sem a Joint, sem a Szochnut, sem a magyar állam nem járult hozzá a helyiségek rendbetételéhez, kizá­rólag egyéni adományozóktól kaptunk tá­mogatást, nemcsak anyagiakban, hanem komoly társadalmi munkával is.

Nem a mi szégyenünk az, amit Ön látott. Ami a létszámot illeti, a felső, 110 négyzetméteres helyiségben sokszor 100-120 fia­talt látok, gyakran az a probléma, hogy so­kan vannak és kevés a hely, az alsó helyi­ség területe 85 négyzetméter, ahol hason­ló problémák vannak.

Tapasztalataim szerint a UJS rendezvé­nyei telt házasak, jó lenne, ha ugyanez el­mondható lenne a többi zsidó intézmény rendezvényeiről.

Azt gondolom, hogy egy újságírótól el­várható lenne az alaposság, különösen ak­kor, ha önmagát is személyesen motivált­nak tartja a zsidó identitás erősítésében.

Üdvözlettel:

Simonyi Péter

Mazsike ügyvezető igazgató

Címkék:1997-01

[popup][/popup]