Mosdatják a történelem legszörnyűbb gonosztevőit

Írta: Archívum - Rovat: Archívum, Külpolitika

Fél évszázada sincs, hogy az euró­pai kontinens országainak lakói szemtanúi voltak sok millió zsidó embertársuk tervszerű megkínzatásának, lelki és fizikai összetörésének, halálba hurcolásának. Túlnyomó többségüket elnyelték a koncentrá­ciós táborok, a gázkamrák, a krema­tóriumok, az éhhalállal végződő kényszermunka, a kivégzőosztagok áldozatainak tömegsírjai. Életerős férfiak, nők, másfélmillió gyermek, magatehetetlen idős, beteg ember nem várhatta meg, hogy éveinek so­ra beteljen, a mindannyiukra ki­mondott ítélet véget vetett életük­nek.

A tanúk egy része él még, a tragé­dia túlélői és azok utódai emlékeik­ben őrzik, traumáikban hordozzák a múlt szörnyűségeit. Ki gondolná, hogy ennek ellenére a demokrácia útjára lépett Magyarországon egy nyomda a közelmúltban német nyel­vű megrendelőlapokat készített Gerd Honsik újfasiszta szerző Freispruch für Hitler? című, Ausztriából és Né­metországból kitiltott könyvéhez, amely a véres kezű náci vezér rém­tetteit mentegeti?

Azt is aligha feltételezte volna va­laki, hogy abban a Lengyelország­ban, ahol a valaha ott élt három és félmillió körüli zsidó állampolgárból mára talán ha két-háromezer ma­radt, napjainkban vita tárgya lehet az egyik varsói lapban közzétett tör­ténészi „adatpontosítás”, amely sze­rint Auschwitzban az eddigi hiede­lemmel szemben nem négymillió, ha­nem „csak” másfél millió deportál­tat öltek meg. (Hogy mennyit Belzec, Bergen-Belsen, Chelm, Majdanek, Sobibór, Treblinka és a többi lengyelországi megsemmisítő tábor gázkamráiban, arról egyelőre nem készültek újabb, „mértéktartóbb” adatokat közlő statisztikák. De a neonáci mozgalmak, a szélsőjobbol­dali csoportok által ösztönzött „újra­értékelés” Nyugat-Európa demokra­tikus országaiban is kísérletet tesz a holocaust világszerte ismert iszonyú tényeinek tagadására, meghamisítá­sára.)

A nálunk is jól ismert Randolph L. Braham tanulmánya, amely a töb­bi közt az észak-amerikai magyar zsidóság Menora című lapjában is megjelent, ismerteti a náci gyilkosok mentegetésére irányuló kísérleteket. Idézi a francia Robert Faurissont, aki a lyoni egyetemen volt iroda­lomtanár, s aki tizenkét évvel ez­előtt azzal tette hírhedtté nevét, hogy egy cikkében azt bizonygatta: sem Auschwitzban, sem másutt a háborús Európában nem léteztek gázkamrák. Faurissont 1981 júliusá­ban Párizsban bíróság elé állították. Ezt követően francia szélsőjobb- és szélsőbaloldali Izrael-ellenes, palesz­tinbarát körök akcióba kezdtek fel­mentése érdekében. Megnyerték tá­mogatójukul az USA-ban élő Mark Weber történészt és Noam Chomskyt, a Massachusetts Institute of Technology tekintélyes professzorát, aki úgy foglalt állást, hogy nem lát­ja semmiféle bizonyítékát Faurisson antiszemitizmusának, mert egysze­rűen vitáról van szó „különböző tör­ténettudományi iskolák objektív összehasonlítására tett kísérletről”.

A per egyik mentőtanújának Hen­ry Roques fasiszta múltú történész jelentkezett, aki doktori disszertá­ciójában cáfolni igyekezett Kurt Gerstein egykori SS Obersturmführer vallomását. Gerstein Rolf Hochhuth német drámaíró híres színpadi művének, A helytartónak hőse, 1942 augusztusában informálta a Vatikánt a zsidók belzeci és treblinkai töme­ges elgázosításáról. Roques – akinek doktori fokozatát a francia hatósá­gok azóta visszavonták – Faurissont mentegetve azt állította, hogy a KZ lágerekben a gázkamrákat „nem gyilkosságok végrehajtása céljából” alkalmazták.

A világsajtó gyakran hírt ad azok­nak a hitlerista maradványoknak a jelentkezéseiről, melyek – minthogy az NSZK kormánya szigorúan korlá­tozza működési lehetőségeiket – fő­leg a különböző dél-amerikai orszá­gokban fejtik ki tevékenységüket. Argentínában egy Wolt Siewers ne­vű náci azt hirdeti, hogy Hitler zsi­dóellenes intézkedéseiért a cionisták felelősek, mert „ha a háborúból a zsidóknak volt hasznuk, akkor felté­telezhető, hogy ők voltak azok, akik beszivárogtak a német hatóságokba és intézményekbe, kiforgatták ere­deti mivoltából a Gestapót is, így hát a zsidók voltak a népirtási kísérlet valódi kiagyalói”. A német neonácik széles körben kolportálják álláspontjukat, amely szerint a ho­locaustot csupán a zsidók találták ki, valójában nem is létezett.

Adatokat közöl R. L. Braham a holocaust-tagadók angliai és olaszországi megnyilatkozásairól is. Az olasz újfasiszták sok szervezete kap­csolatot tart fenn a különböző ter­rorista csoportokkal és közreműkö­dik akcióikban. „Teoretikusaik” a tengelyhatalmak háborús veresége után is ébren tartották azok eszméit, demagóg érvekkel szüntelenül azzal kísérleteznek, hogy a hitleristák és szövetségeseik rabló hadjáratait igaz­ságos háborúnak állítsák be, saját népük elleni megbocsájthatatlan bű­neiket és a tömeges népirtást leta­gadják, a történelem legszörnyűbb gyilkosait tisztára mossák. Nyílt és rejtett antiszemita aknamunkájuk a szabad polgári, demokratikus rend­szerek aláásására irányul. 

Címkék:1990-10

[popup][/popup]