Mosdatják a történelem legszörnyűbb gonosztevőit
Fél évszázada sincs, hogy az európai kontinens országainak lakói szemtanúi voltak sok millió zsidó embertársuk tervszerű megkínzatásának, lelki és fizikai összetörésének, halálba hurcolásának. Túlnyomó többségüket elnyelték a koncentrációs táborok, a gázkamrák, a krematóriumok, az éhhalállal végződő kényszermunka, a kivégzőosztagok áldozatainak tömegsírjai. Életerős férfiak, nők, másfélmillió gyermek, magatehetetlen idős, beteg ember nem várhatta meg, hogy éveinek sora beteljen, a mindannyiukra kimondott ítélet véget vetett életüknek.
A tanúk egy része él még, a tragédia túlélői és azok utódai emlékeikben őrzik, traumáikban hordozzák a múlt szörnyűségeit. Ki gondolná, hogy ennek ellenére a demokrácia útjára lépett Magyarországon egy nyomda a közelmúltban német nyelvű megrendelőlapokat készített Gerd Honsik újfasiszta szerző Freispruch für Hitler? című, Ausztriából és Németországból kitiltott könyvéhez, amely a véres kezű náci vezér rémtetteit mentegeti?
Azt is aligha feltételezte volna valaki, hogy abban a Lengyelországban, ahol a valaha ott élt három és félmillió körüli zsidó állampolgárból mára talán ha két-háromezer maradt, napjainkban vita tárgya lehet az egyik varsói lapban közzétett történészi „adatpontosítás”, amely szerint Auschwitzban az eddigi hiedelemmel szemben nem négymillió, hanem „csak” másfél millió deportáltat öltek meg. (Hogy mennyit Belzec, Bergen-Belsen, Chelm, Majdanek, Sobibór, Treblinka és a többi lengyelországi megsemmisítő tábor gázkamráiban, arról egyelőre nem készültek újabb, „mértéktartóbb” adatokat közlő statisztikák. De a neonáci mozgalmak, a szélsőjobboldali csoportok által ösztönzött „újraértékelés” Nyugat-Európa demokratikus országaiban is kísérletet tesz a holocaust világszerte ismert iszonyú tényeinek tagadására, meghamisítására.)
A nálunk is jól ismert Randolph L. Braham tanulmánya, amely a többi közt az észak-amerikai magyar zsidóság Menora című lapjában is megjelent, ismerteti a náci gyilkosok mentegetésére irányuló kísérleteket. Idézi a francia Robert Faurissont, aki a lyoni egyetemen volt irodalomtanár, s aki tizenkét évvel ezelőtt azzal tette hírhedtté nevét, hogy egy cikkében azt bizonygatta: sem Auschwitzban, sem másutt a háborús Európában nem léteztek gázkamrák. Faurissont 1981 júliusában Párizsban bíróság elé állították. Ezt követően francia szélsőjobb- és szélsőbaloldali Izrael-ellenes, palesztinbarát körök akcióba kezdtek felmentése érdekében. Megnyerték támogatójukul az USA-ban élő Mark Weber történészt és Noam Chomskyt, a Massachusetts Institute of Technology tekintélyes professzorát, aki úgy foglalt állást, hogy nem látja semmiféle bizonyítékát Faurisson antiszemitizmusának, mert egyszerűen vitáról van szó „különböző történettudományi iskolák objektív összehasonlítására tett kísérletről”.
A per egyik mentőtanújának Henry Roques fasiszta múltú történész jelentkezett, aki doktori disszertációjában cáfolni igyekezett Kurt Gerstein egykori SS Obersturmführer vallomását. Gerstein Rolf Hochhuth német drámaíró híres színpadi művének, A helytartónak hőse, 1942 augusztusában informálta a Vatikánt a zsidók belzeci és treblinkai tömeges elgázosításáról. Roques – akinek doktori fokozatát a francia hatóságok azóta visszavonták – Faurissont mentegetve azt állította, hogy a KZ lágerekben a gázkamrákat „nem gyilkosságok végrehajtása céljából” alkalmazták.
A világsajtó gyakran hírt ad azoknak a hitlerista maradványoknak a jelentkezéseiről, melyek – minthogy az NSZK kormánya szigorúan korlátozza működési lehetőségeiket – főleg a különböző dél-amerikai országokban fejtik ki tevékenységüket. Argentínában egy Wolt Siewers nevű náci azt hirdeti, hogy Hitler zsidóellenes intézkedéseiért a cionisták felelősek, mert „ha a háborúból a zsidóknak volt hasznuk, akkor feltételezhető, hogy ők voltak azok, akik beszivárogtak a német hatóságokba és intézményekbe, kiforgatták eredeti mivoltából a Gestapót is, így hát a zsidók voltak a népirtási kísérlet valódi kiagyalói”. A német neonácik széles körben kolportálják álláspontjukat, amely szerint a holocaustot csupán a zsidók találták ki, valójában nem is létezett.
Adatokat közöl R. L. Braham a holocaust-tagadók angliai és olaszországi megnyilatkozásairól is. Az olasz újfasiszták sok szervezete kapcsolatot tart fenn a különböző terrorista csoportokkal és közreműködik akcióikban. „Teoretikusaik” a tengelyhatalmak háborús veresége után is ébren tartották azok eszméit, demagóg érvekkel szüntelenül azzal kísérleteznek, hogy a hitleristák és szövetségeseik rabló hadjáratait igazságos háborúnak állítsák be, saját népük elleni megbocsájthatatlan bűneiket és a tömeges népirtást letagadják, a történelem legszörnyűbb gyilkosait tisztára mossák. Nyílt és rejtett antiszemita aknamunkájuk a szabad polgári, demokratikus rendszerek aláásására irányul.
Címkék:1990-10