Minden gyanú felett

2007. július 5. A TASZSZ szovjet hírszolgálati iroda vagy ötvenöt évvel ezelőtt rémületes hírt tett közzé Fehér köpenyes gyilkosok címmel.

	Aczél Endre

Arról volt benne szó, hogy a Kreml-kórház néhány (zömmel zsidó származású) orvosa J. V. Sztálin meggyilkolására szövetkezett. A hírből ugyan – mint utóbb kiderült – egy szó sem volt igaz, de alkalmasnak bizonyult arra, hogy hitetlenkedést és elszörnyedést keltsen a közvéleményben; végtére is gyógyításra, nem pedig ölésre kiképzett emberek kerültek gyanúba. Alkalmas volt a hír arra is persze, hogy antiszemita hangulatokat keltsen egy olyan közegben, amely ekkora méretű gonoszságot éppenséggel feltételezni tudott “a” zsidókról, ha nem is “az” orvosokról általában.

A mából visszanézve úgy fest, mintha az akkori szovjet propagandisták a maguk “fehér köpenyes gyilkosaival” önbeteljesítő próféciát szerkesztettek volna össze. Elmondható – kimetszve persze minden politikai tartalmat, és szándékosan megragadva a szavak felületén -, hogy ami nem volt igaz 1952-ben, igaz lett 2007-ben. Akadt Nagy-Britanniában a “fehér köpenyes” embereknek egy olyan csoportja, amelyik, félrerúgva önnön orvosi esküjét, valóban embertársai meggyilkolására szövetkezett, hangsúllyal a szövetkezésen.

Az tudniillik nem feledhető, hogy az emberiség történetében akadt számos olyan eset, ahol orvosok – egyéni akció gyanánt – öltek, amikor gyógyítaniuk kellett volna; olyan azonban nem, hogy csapatban kívántak volna áldozatot hozni a gyilkolás oltárán. És szinte dermesztően igaznak hat a hajdani próféciának az a sugallata is, hogy ilyen gaztettre csak (valami formában) “idegenek” lehetnek képesek. Ma már az egész világsajtó “muzulmán orvosok” összeesküvéséről beszél.

Továbbhaladok a már-már perverz módon csábító párhuzamok ösvényén. A Sztálin élete alkonyán napvilágot látott álhír már csak azért is megrázta a szovjet közvéleményt, mert senki sem sejtette, hogy a Vezér életét nem Kirov gyilkosának utódai, nem bujkáló ellenforradalmárok vagy épp a legbizalmasabb környezetében megbújó politikusok és tábornokok veszélyeztetik, hanem olyan emberek, akikről ez legkevésbé volt feltételezhető: a diktátor háziorvosai. Kiknek éppen ezért – szakmai kifejezéssel élve – tökéletes volt a “fedésük”.

Ha az al-Kaida valóban szándékosan telepített brit földre egy orvosokból álló sejtet, abból indulván ki, hogy az orvosi hivatásnál jobb “fedés” nincsen; hogy ha mindenki más gyanús is, az orvos nem – nos, akkor megint egyszer bebizonyosodott, hogy ez a szervezet ördögi megfontoltsággal és ravaszsággal dolgozik azon, hogy durván felhasítsa egy békés, befogadó és toleráns európai társadalom mindennapi életének a szövetét.

Lehet, sőt biztos, hogy az al-Kaida fanatikus és fanatizálni tudó bűnözők gyülekezete, de egészen európai képzetei vannak arról, hogy az ember e tájakon jobban bízik az orvosában, mint a politikusában. (Lábjegyzet: nagy egészségügyi reformok is ezen a szindrómán szoktak megbukni.) Ilyenformán a londoni és a glasgow-i pancsermerényletekkel meggyanúsított, idegenből jött orvosokra is illő rész jutott a közbizalomból. Minden gyanú fölött álltak. A brit rendőrség sok ezer potenciális iszlamistát figyelt meg; őket nem. Egy okkal több, hogy a “mindenki gyanús” amerikai szemlélete s olykor bántó gyakorlata telepedjen rá lassan a mi kontinensünkre is.

Aczél Endre

(Forrás: www.nol.hu)