Milyen Tel-Aviv?

Hogy a választ megkapd, válogasd ki a budapesti lakótelepek négyemeletes házait, azok harmadát állítsd lábakra, az összest pedig borítsd be fehér kőlapokkal, hozd vissza emlékezeteddel a helyükön valamikor vedlő épületek néhány tucatját, díszítsd a várost az általad ismert legszebb olasz és francia fürdőhelyek szállodasoraival, csatold hozzá a mostani polgárháború előtti Dubrovnik óvárosához kicsit hasonlító, de annál jobban ápolt és ötször idősebb Jaffát gyönyörű zsinagógáival, mecsetjével, szórd meg az 1960-as évek Magyarországának kopott műhelyeivel, és olyan kis üzemekkel, amelyekben Közép-Kelet- Európa gyártmányainál modernebb termékeket állítanak elő, rakd tele nyugat- európai választékú élelmiszer-pavilonokkal, tedd a közepébe a New York-i ENSZ palota 40 emeletes mását és még néhány felhőkarcolót, lépj be a díszkővel kirakott, de trehányul aszfaltozott úttest gyűrődéseinek vízzel teli üregeibe, szívd be a mindenütt pompázó pálmafák, örökzöld cserjék és nemtudom-hogy-hívják virágok illatát, népesítsd be siető és ténfergő járókelőkkel, iskolásokkal, csivitelő katonalányokkal, termésüket a piacon árusító kofákkal, közlekedési rendőrökkel, először felsíró újszülöttekkel, szabálytalanul kanyargó sofőrökkel, kávéházakban ücsörgőkkel, lépcsőházakban traccsolókkal, bemutatóra próbáló énekesekkel, verdiktet mondó bírákkal, utcát söprőkkel, a tévé híradó riportereivel új utat kijelölő figuránsokkal, új melódiát pötyögtető komponistával, kaftános komputeresekkel, az orvosi rendelőben hosszú ideig várakozókkal, bankkamatjukat felvevőkkel, a repülőtér izmos őrzőivel, a friss újságokat expediálókkal, az autóbuszról lemaradó öklétrázóval, tréningező sportolókkal, olyanokkal, akiket svédnek, cigánynak, spanyolnak, orosznak, afrikainak, arabnak nézel, pedig mind fajtádbeli, mind zsidó.

MbJ