Milyen Fesztivál?
Milyen fesztivál?
A Nyári Zsidó Fesztivál ideje alatt számtalanszor felmerült bennem az az egyszerű kérdés, hogy tulajdonképpen kinek, illetve kiknek is szól ez a fesztivál. Esetleg a magyar zsidóságnak? Vagy a nem zsidó magyaroknak? Talán a külföldi zsidóságnak? Elképzelhető talán, hogy turisztikai látványosságnak szánták a szervezők, a Herzl-téren, a fesztivál ideje alatt nagyobb létszámban megjelent portugál, spanyol, német turistacsoportoknak.
A fesztivál gócpontja, találkozási helye a Dohány utcai Zsinagóga előtti tér volt, ahol a Magyar Zsidó Könyvnapokat tartották. Délutánonként maximum ötven-száz ember nézelődött itt, akik választhattak a Pannónia Klezmer Band, a Jeruzsálem Expressz illetve a Klezmer R. S. szintetizátoros haknizói között, akik teadélutáni zenét szolgáltattak a nagyérdeműnek. A könyvfesztivál rendezői valószínűleg úgy vélték, kell valami húzóágazat – ami a klezmer volt -, és erre biztosan betódulnak az érdeklődők. Nem tették. Legfeljebb az ott bolyongó turisták, akik a zsinagóga megtekintéséhez kaptak egy kis térzenét. Klezmerzene után felolvasások, beszélgetések következtek, Székhelyi Józseftől Turczi Istvánig, akik már régebben megjelent, illetve a fesztivál idejére időzített könyveiket népszerűsítették pár lelkes családtagnak, barátnak, egy-két érdeklődőnek.
Na ja, a meleg. Az Izraeli Filmhéten a Művész moziban a nézők harcot vívtak a hőséggel, s meleg volt a zsinagógában rendezett koncerteken. Szerdán a Budapester Klezmer Band teltházas estje alatt pontosan hat ablak volt nyitva. De visszatérve a könyvfesztiválra, 19 kiadó és könyvesbolt képviseltette magát. Nagyon kevés új és jó könyv szerepelt: Chaim Potok, Charles Fenyvesi, Dan Ofry, Kiss József művei, illetve – hazabeszélek – a Mazsike-Szombat filmtörténeti gyűjteménye Minarik, Sonnenschein és a többiek címmel. A többi kiállított könyv nagyobb része már régóta kapható. Igen széles volt a skála: Singertől egészen Bridget Jones naplójáig terjedt a kínálat. Összesen két angol nyelvű kiadványt láttam, ami elenyésző ahhoz képest, hogy a sok külföldi turista potenciális vásárlóerőt képezhetett volna.
Ezzel szemben volt Fröhlich cukrászda, ahol az árak nem voltak feltüntetve, s monopolhelyzetüket kihasználva bizonyosan nem zártak veszteségesen. Voltak színes esztrádműsorok, ahol a közönségnek pontosan kilenc szék állt rendelkezésére. A programok néha ismétlődtek, néha csúsztak, egy előadó, Benedek István Gábor háromszor szerepelt ugyanazzal a műsorral.
A Könyvhéttel párhuzamosan zajlottak az Izraeli Filmnapok, melynek keretében olyan filmeket láthattunk, amiket már évekkel ezelőtt is vetítettek honi fesztiválokon, sőt a Magyar Televízió is sugározta többségüket.
Az első nap Túl (voltunk) az Óceánon, majd együtt nyaraltunk Avija-val, megismerkedhettünk Jana barátaival, illetve egy Új Országgal. Jó, hogy volt tolmácsgép (a filmek héber szöveggel és angol aláírással mentek), a baj csak az volt, hogy aki fordított, munka közben mobilt használt (hallani lehetett a készülék berezonálását), krákogott, és prüsszögött, vagy ha túl gyors volt a tempó, mondatokat kihagyott vagy mást fordított. Biztosan a meleg miatt, egyszer sem sikeredett telt ház a Művész mozi Bunuel termében.
Képzőművészeti kiállításokkal is ellátott minket a Fesztivál. A júliusban nyílt Chagall tárlat rendkívüli tömegeket vonzott a Zsidó Múzeumba. Sugár Andor, Ámos Imre festők, illetve Beck Ö. Fülöp éremkiállítását a Budapest Galériában lehetett megtekinteni, ami állandóan kongott az ürességtől, amiről nem a kiállított festmények, érmék vagy a méltányos árú belépődíj tehetett.
A zenekedvelőket nagyon gazdag program várta. A Győri Balett társulata nem először lépett fel a Fesztiválon. Az 1999-ben bemutatott Purim című előadása után most a Fesztivál felkérésére s annak megnyitására alkotta meg az együttes az Életfa című táncjátékot. Händel Júdás Makkabeusát illetve a Budapester Klezmer Bandet lehetett hallani a zsinagógában, látni nem. A karzaton ülők az arcmemóriájukra hagyatkozhattak, vagy megpróbálhatták vizuálisan elképzelni, hogy kik játszanak, és éppen mi történhet a színpadon. Az élelmesebbek kiosontak, vettek egy klezmer CD-t, és a borítót nézegetve hallgatták a zenét. Vajon miért nem lehetett egy-két előadást átvinni valamelyik közeli színházba, ahol mindenki láthatta volna, amit hallott, s igazi előadáson érezhette volna magát az ember, kiszűrvén a gyereksírást, beszélgetéseket, illetve a kopogó cipők hangját.
Nyolcvanévi kihagyás után, a Thália Színházban Gregor József főszereplésével adták elő Donáth Ede: Szulamit című operáját, amit először 1899-ben, a Kisfaludy Színházban mutattak be, s további zenei programok is kínálkoztak még.
A Fesztivál hagyományosan utcabállal kezdődik és végződik, az utolsó napon az érdeklődő gyerekeket színvonalas programokkal várta a Bálint Zsidó Közösségi Ház, ahol egész nap igazi sztárparádé: Auth Csilla, Koltai Róbert, Charlie, Somló Tamás és Gerendás Péter műsorai zárták a rendezvénysorozatot.
Kíváncsian várom az V. Nyári Zsidó Fesztivált, ahol ismét szép, komoly, tartalmas művekkel találkozhatunk. Addigra talán az is kiderül, hogy kikből áll a célközönsége ennek a rendezvénynek, és ahogy a Sziget, úgy a Fesztivál szervezése is egyre professzionálisabbá válik.
Gantner Ádám
Címkék:2001-10