Mibe van nekünk egy gyatra szervezés?
A recenzensnek nem sokba. A „gyatra szervezőnek” valamivel többe. Tudom: illetékes vagyok. A gyatra szervező én voltam. Ha a lét nem is, a nézőpont valószínűleg meghatározza a tudatot. Ahol Götz Eszter a „Nyár, színház, varázslat” című beszámoló írója (Szombat, 1994. X. 6.) ült, onnan a szervezés gyatrának látszott, és a Goldmark terem nézőterén csak 30-40 nézőt sikerült összeszámolni. Én, a gyatra szervezés kivitelezője, hátul kiosztottam 100 darab fejhallgatót, és máig azon tűnődöm, miképp fért el 100 fejhallgató 30-40 fejen. Hogy lehetett a nézők közt olyan is, aki jiddisül tudott s ezért nem kért fejhallgatót, arra gondolni sem merek. Annál többet gondolok viszont arra, hogy az előadás után, az ingyért szerzett (alább szó lesz róla, miképp) 100 fejhallgatóból csak 99-et sikerült összeszednem, mert a román stáb egyik tagja sok egyéb holmi között szuvenírként haza vitte a 100-ikat.
A kultúra áru, tudjuk. Jó bornak is kell cégér, tudjuk. Nagy pénz, nagy reklám, kis pénz kis reklám, ezt is tudjuk. A MAZSIKÉ-nek kis pénze se volt reklámra; ha ezt idáig nem tudtuk volna, most közlöm. Kedvenc lapjaim, ú.m. a Magyar Hírlap, Népszabadság, Élet és Irodalom, Szombat, Maja Morgenstein budapesti föllépést nem találták eléggé hírértékűnek, s nem kívánták kis színesként beharangozni. A Magyar Hírlap fölvett volna az eseményről szóló fizetett hirdetést – nu, de miből? A semmiből azért a rádió reggeli hírműsora külön riportban szólt az este színre kerülő jiddis nyelvű monodrámáról, utólag pedig a Stúdió ‘94 tudósított róla, a MAZSIKE tagságának a gyatra szervezés kiküldött 2000 (kettőezer) Hírlevelet, külön értesítést kapott valamennyi Magyarországon bejegyzett zsidó szervezet, az Izraeli Nagykövetség, a Főpolgármesteri Hivatal, de úgy látszik nyár volt, uborkaszezon, így csak a Német Nagykövetség kulturális attaséjának megbízottja bírt eljönni, igaz, megszerezte (ingyért!) a teljes tolmácsberendezést. Arra a – reméljük – elképzelhetetlen esetre, ha a rosszsorsa Götz Esztert verné meg azzal, hogy saját szabad akaratából megszervezzen egy hasonló vendégelőadást, őszinte segítő szándéktól vezérelve leírom, hányán, kik és miképp vettek részt a szóban forgó GYATRA szervezésben.
Kürti Judit indította el a lavinát, aki Romániában látta Maja Morgensteint és javasolta: jó lenne meghívni a művésznőt Budapestre a MAZSIKE-be. 80 dollárja bánja, ne firtassuk, miért s hogyan. A többiért már én vagyok a felelős, aki hagytam magam el- bolondítani. Bűnös volt még a Kisvár- dai Színházból 4 ember, akiket viszont a román főrendező úr bolondított be hajnali kettőkor potyára a művésznő díszletbőröndjéért. Magam személyesen Maja Morgensteint és a stábot szállítottam 1 400 kilométeren át. Felelős még Gáspár Imola, a kézdivásárhelyi színház művésznője, aki két órával az előadás kezdete előtt kapta meg Maja Morgensteintől a hiányos szövegkönyvet. Bűnözött még Drexler Sárika, a Judaisztikai Intézet Jiddis Tanszékének professzorasszonya, aki lefordította a Bukarestből beszerzett szövegkönyvet, Bokor Judit, aki a fordítást legépelte, Rácz András, aki személyi tolmácsként vétkezett, valamint 6 darab férfiember, akik a zongorát szállították, Zoltai úr, a MAZSIHISZ igazgatója, aki 50 000,- forinttal, maga a MAZSIKE, mely 60 000-rel járult hozzá az előadás költségeihez, a Goldmark terem dolgozói, akik a szabad szombat estéjüket áldozták föl az előadásért, kettő darab rendőr az utcán, és nem utolsósorban Szántó György, a Carmel étterem főnöke, aki a művésznő és a stáb éhét csillapította (és nem akármilyen színvonalon!).
Nu, mindezt, ha gyatrán is, de valahogy meg kellett szervezni.
És ha az elmondottak még mindig nem riasztanák el egy hasonló akció megszervezésétől Götz Esztert, én boldogan beülök az első sorba (ingyért), és hátrapillogatok, hány néző látszik onnan. Azt viszont nem ígérhetem meg, miután szívesebben olvasok, mint írok, hogy tudósítani is fogom az előadás szervezésének milyenségéről kedvenc lapunkat, a Szombatot.
Simonyi Péter
A szervező figyelmét – bizonyára az előkészületek hevében (s azóta is) – elkerülte a Szombat júniusi számának 48. oldala, ahol beharangoztuk az előadást.
A többihez annyit: ha már 60 000 forintot s a fent kimerítően részletezett, tiszteletreméltó emberi erőfeszítést fordított a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület az előadásra, megérte volna a két említett napilap hasábjain további néhány ezer forintért meghirdetni az eseményt. Nem mindennap akad ilyen rangos programja a MAZSIKÉ-nek, s az sem biztos – bár kétségtelenül szégyen és gyalázat, továbbá valamennyiünknek fájó -, hogy a nyolcvan-százezer főre tehető magyar zsidóság, (valamint az esetlegesen érdeklődő nem-zsidók) mind könnyen hozzáférnek az Egyesület Hírlevelének kétezer példányához.
A kritikusnak nemcsak joga, de kötelessége, hogy kritizáljon. Götz Eszter mestersége szabályai szerint járt el. Aki pedig színpadra áll, vagy színpadra állít, annak a színházi munkamegosztás hagyományai szerint illik (illene) elviselnie a bírálatot. Még ha egy zsidó szervezet vezetője is.
(A szerk.)
Címkék:1994-10