Mi mennyi?

Egy izraeli és egy szíriai katona áll a Golán-fennsíkon, szemben egymással. „Mit akarsz?” – kérdi a szíriai. „Békét” – feleli az izraeli. „Mit adsz érte?” „A Golánt”. „Mindig is csapdát gyanítottam” – így a szíriai.

Az anekdota, karikatúrával, egy amerikai lapban jelent meg.

A béke esélyeiről, a Golánról, a területi engedményekről szóló tudósítások, cikkek, kommentárok címei rendre kérdőjellel végződnek. „Béke most?” „Mit ad Izrael a szíriai békéért?” „Titkos tárgyalások Izrael és Szíria között?” „A PFSZ lenne a kerékkötő?” „Olajág a Golánon?” Kérdezni kockázat nélkül lehet. Csak a választ nem tudja a kérdező. Mert Izrael és a vele hadban álló, őt el nem ismerő határait mindig is kétségbevonó szomszédai között titkos diplomácia folyik. Nem tudni, együtt, vagy külön-külön hajlandók-e, megfelelő területi engedmények fejében békét kötni. S ha végre meglesz az első” – mondjuk Szíria -, ügy az nem szerez-e magának ellenséget a korábbi szövetségesek, például a palesztinok körében? S ha lesz különbéke Szíriával, vajon elvész-e a Golán, két évtizede odatelepített, virágzó kibucaival, amelynek lakói kereshetnek új, kopár földdarabot, a Negevben, amelyet majd felvirágoztatnak néhány év, esetleg évtized alatt? S a Golán ismét fenyegetőén üres katonai támaszpont lesz-e, ahonnan a szíriai katonák ellátnak Haifáig és a Tibériás tóig, s ahonnan megereszthetnek egy-egy sorozatot a völgyben dolgozó izraeliekre? Vagy csak egy részét kell feladni? Vagy hosszú távra bérleti szerződést lehetne kötni? Elvégre az amerikaiaknak is ott van Guantanamo, Kuba csücskében, s a briteknek Hong-Kong.

A kibuctagok 60%-a, ott fenn a Golánon Rabinra és a Munkapártra szavazott. S most kétségbeesetten tüntetnek Rabin el- len, hogy ott maradhassanak őseik földjén. De vajon őseiké volt-e ez a föld? A bölcsek azt állítják, hogy bibliai értelemben a Golán sohasem volt Izraelé. De ki ül le a tárgyalóasztalhoz Chumással a kezében?! A mai rakétatechnika korában nevetséges a Golán stratégiai jelentőségét emlegetni – mondják a katonai szakértők. De a rakéta a polgári lakosság ellen irányuló, megfélemlítő” tömegpusztító fegyver, bárhol alkalmazható – mondják mások, hozzátéve, hogy az Intifáda fegyverei, a kövek és a konyhakések sem éppen a korszerű’ harcászat arzenáljából valók.

Csak annyi bizonyos, hogy Izraelnek béke kell és a békéért nagy árat kell fizetnie. És neki sürgősebb, mint Szíriának, ahol diktatúra volt és maradt, amely most fegyvereit nem a Szovjetunióból, hanem esetleg Kazahsztántól, talán a német, az olasz, a francia vagy az amerikai hadiipari komplexumoktól vásárolja. Mert ebben az egypólusúvá lett világban rengeteg fegyver eladó. Nukleáris, vegyi, bármilyen. Az arab világ óriási, pénze van, olaja van. És tudja, hogy mindezt Izrael is tudja.

A 90 éves Jesajáhu Leibovitz, a világhírű jeruzsálemi biokémikus s egyben a judaisztika köztiszteletben álló tudósa egy interjúban ezt mondta: „Ábrahám ősatyánk óta a zsidók soha- sem éltek nagyobb biztonságban, mint ma. Valójában az egyetlen hely, ahol létük törékeny, az éppen Izrael. A világ egyetlen zsidó közössége, amely valóságosan fenyegettetve van, az Izrael zsidó közössége. Ekkora árat kell fizetnünk függetlenségünkért.” (Az interjút lásd a 22. oldalon.)

Ezt a feszültséget fel kell oldani; kell a béke, de legalább egyetlen lépés előre, a béke felé. A Rabin-kormánynak nem szabad kudarcot vallania. Ezt mindenki tudja Izraelben. S tudjuk mi, a diaszpórában, hogy Izraelnek fenn kell maradnia, hogy nem követhet el végzetes hibát, hogy a kompromisszumokkal nem teheti kockára saját létét. Ezt tudja az arab világ

Ezért nincs béke előtti csend. Ha az izraeli-szíriai béke gyeden lépéssel is közelebb kerül, az izraeli börtönökben éhségsztrájkba kezdenek a palesztin elítéltek, tiltakozva az elviselhetetlen börtönviszonyok ellen. Aztán kint felvonulnak a nők is köveket dobálnak a gyerekek. Aztán jönnek a külföldi tudósítók, megállapítják, hogy a börtönviszonyok jobbak, mint másutt a világon, s hogy a lázadást feltehetően kívülről irányítják. A palesztinok nem akarják, hogy Szíria megelőzze őket, Szíria nem akarja, hogy a palesztinok legyenek az elsők, mert akkor mi lesz a nagy jelképpel, a Golánnal?

„Golánt béke nélkül” – „Békét Golán nélkül”. Jelszavakban, találgatásokban nincs hiány.

A béke nincs karnyújtásnyira. De bármilyen hihetetlenül hangzik: ez a béke, részletekben, szeletekben, közelebb van, mint akkor, a kissingeri jóslat idején a vietnami volt. Izraelnek most jó idegekre és állóképességre van szüksége. És a világ zsidóságának aktív támogatására. Végső fokon az idő a békének dolgozik. A békének, amelynek az áráról még sokáig fognak alkudozni.

(szécsi)