Mennyibe kerül Izraelnek a szovjet zsidók bevándorlása?

1990-re Izrael állami költségvetése 65,8 milliárd sékel kiadást irányzott elő, aminek 60 százalékát két fő te­hertétel veszi igénybe: a honvéde­lem és az adósságszolgálat. A be­vándorlókkal és beilleszkedésükkel kapcsolatos kiadások előirányzata 1,8 milliárd sékel volt, ennek ki­számításakor azonban még legfel­jebb ötvenezer bevándorlót vártak. Ám még négy hónap sem múlt el az évből, amikor az alijázók száma már elérte a 28 ezret, és közülük 25 ezer szovjet zsidó volt. A költségelőirány­zatot tehát további pénzforrások igénybevétele mellett sürgősein meg kell növelni.

Amnon Szafran, a pénzügyminisz­térium helyettes vezérigazgatója, aki a költségvetésért felelős, állítja, hogy a kormány elszánta magát, és gondoskodik a várható erőteljes be­vándorlási hullám finanszírozásáról. Milyen torrá sokat nyithat meg? Kényszerkölcsönt vethet ki a lakos­ságra, kölcsönt vehet fel az amerikai zsidó közösségektől és az amerikai kormánytól, piacra vihet bizonyos aktívákat, végül lefaraghat a más célokat szolgáló költségvetési elő­irányzatokból.

Az eredeti elgondolások értelmé­ben a bevándorlásügyi minisztérium 300, a lakásépítési minisztérium 550 millió sékellel kívánta támogatni a bevándorlókat, ehhez járult további 100 millió munkalehetőségek bizto­sítására, valamint tartalék gyanánt összesen 150 millió sékel.

Az újonnan érkezők beutaztatásá­val és kezdeti elszállásolásával, to­vábbá megélhetésükkel kapcsolatos átlagos költségek így oszlanak meg:

Úti okmányok, repülőjegyek be­szerzésére, a poggyász és más ingó­ságok szállítására átlag háromtagú családot számítva 4500 dollár kell. Ha a családot lakóházban helyezik el, úgy lakbér, háztartási költségek és ösztöndíjak óimén évente 10 675 dollár költség merül fel. Ha úgyne­vezett abszorpciós központokban történik az elhelyezés, úgy a költsé­gek fél év alatt körülbelül 5000 dol­lárra rúgnak.

Mindezeken felül roppant terhet ró a bevándorlási hullám az izraeli közoktatásra. Százezer „ólé” (új be­vándorló) után húszezer új iskolai férőhely szükségletével kell számol­ni. Ebből tizenkétezer jut az óvodá­sokra és a kisiskolásokra 11 éves ko­rig, négyezer pedig a 12-18 évesek­re.

Húszezer iskolás gyermeknek 600 tanteremre van szüksége. A szakmi­nisztérium ezt részben a meglevő is­kolák bővítésével kívánja biztosíta­ni, másrészt új iskolák építésével. Az utóbbi tekintetében együttműködik a lakásépítési minisztériummal; an­nak kell eldöntenie, hol épüljenek új lakónegyedek vagy akár új tele­pülések a bevándorlók részére. A közoktatásügyi minisztériumra nem­csak új tantermek és iskolák létesí­tése miatt hárul többlet teher, ha­nem az iskolák működtetése, a ta­nárok által teljesítendő óraszám emelkedése és az osztálylétszámok növekedése miatt is. Mindez 165 mil­lió sékel pótköltségvetést igényel.

A bevándorlók gyermekeit integ­rálni kell az izraeli iskolarendszer­be. Ez külön programokat igényel, és szükség van az ország egész pe­dagógustársadalmának az erőfeszí­téseire, sőt arra is, hogy az izraeli iskolás gyerekek maguk is segítsék új társaikat. Mindenekelőtt héberül kell megtanulniuk a jövevényeknek; a 11 évesnél idősebbeket mindjárt három hónapos nyelviskolára küldik.

– A tantermek máris zsúfoltak – mondja Meir Zegev, aki az új bevándorlókért felelős a közoktatásügyi minisztériumban. – Ideiglenes megállapodást kötöttünk a pedagó­gusok szakszervezetével, aminek alapján az osztályok létszámát a szokott mértéken túl megnövelhet­jük.

Michael Kohen, aki a miniszté­riumban a bevándorolt pedagógusok ügyeit koordinálja, elmondja, hogy százezer ólé között valószínűleg öt­ezer tanár lesz. Számukra különféle átképző tanfolyamokat szerveznek.

Becslések szerint százezer új be­vándorló között mintegy ezer lesz 18-25 éves, vagyis egyetemista élet­korban. Az izraeli felsőoktatási in­tézményekben évente hetvenezren végeznek, ehhez a létszámhoz mér­ten az ezerfőnyi többlet nem jelen­tős. Tanulmányaik elkezdését külön­böző előkészítő tanfolyamok könnyítik meg.

Az izraeli lakosság kilenc-kilenc és fél százaléka idősebb 65 évesnél, míg a mostani szovjet bevándorlási hullámban 15 százalék ez az arány. Nyugdíjukat mind megkapják majd, de nem a társadalombiztosítástól (hiszen ahhoz senki sem teljesített befizetést utánuk aktív éveikben), hanem a költségvetésből. Ez sem csekély teher az államnak.

(A Jüdische Rundschau nyomán)