„Menesztése megrázta az állományt”
„Menesztése megrázta az állományt”
Ez év novemberében váratlanul leköszönt tisztéről, és „kölcsönös megegyezéssel” távozott a hitközségtől Hajabács Júlia gazdasági főtanácsadó, Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató jobb keze.
Zoltai Gusztáv megingathatatlan hatalmának alapja mind a mai napig az, hogy a gazdasági menedzsmentbe – s így a pénzek elosztásába – rajta és szűk csapatán kívül senki nem lát bele. Pénzelvonással való fenyegetés renitensek esetében, kegyes juttatások lojális híveknek – mindez az apparátus és a választók komoly manipulálására ad lehetőséget. Évi hárommilliárd forintos büdzsé esetében igen nagyok a játéklehetőségek még akkor is, ha ennek túlnyomó része pontosan definiált céltámogatás. A pénzügyekbe betekinteni kívánó elöljárókat, elnököket mindig készségesen fogadták ugyan, de aztán megvezették őket: vagy túl kevés, vagy túl sok információt kaptak, amelyek alapján nem tudtak eligazodni. Mindeme játékokban kulcsszerepe volt Hajabács Júliának, aki türelmesen, barátságosan mindig megmagyarázta a kíváncsiskodóknak, miért úgy van jól minden, ahogy van. Kertész Gábor, a nyíregyházi hitközség vezetője, Mazsihisz-elöljáró szerint meg sem kísérelte a MAZSIHISZ költségvetésének, vagy a hitközségek felé irányuló járadék felosztásának elvét átlátható módon kidolgozni. Ez, valamint a Síp utcai apparátus lekezelő stílusa késztették végül lemondásra. Ezt Hajabács Júlia távozása után visszavonta, noha – elmondása szerint – döntését elsősorban nem a főtanácsadó menesztése, hanem a pozitív változások reménye motiválta.
Maga Heisler András is azzal indokolta a menesztést, hogy „kérdéseire többnyire kérdéseket kapott válaszul a főtanácsadó asszonytól” – vagyis nem volt képes hozzáférni a lényegi információkhoz. A pohár az egyik elöljárósági ülésen telt be, ahol Heisler András tízmillió forint átcsoportosítását indítványozta, amit Hajabács Júlia a szokásos „nincs rá keret” válasszal igyekezett leszerelni. A minden alkalommal megígért és minden alkalommal kifogásokkal elodázott reformokkal együtt ez már sok volt: az elnök bizalmatlansági indítványt kezdeményezett a főtanácsadóval szemben, amelyet az elöljáróság 3:2 arányban elfogadott. Az elöljáróság ezután „felkérte” az ügyvezető igazgatót a munkaviszony megszüntetésére. (Hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhetett, az már az új, demokratikus törekvésekről tanúskodik, ám hogy kértek és nem utasítottak, az még a régi viszonyokra utal.)
Az új alapszabály egyik fő vívmánya, a BZSH és a Mazsihisz könyvelésének különválasztása a gyakorlatban még nem haladt előre. Ez máig a manipuláció egyik fő területe: „ez BZSH- ügy” – mondják a kíváncsiskodó Mazsihisz-elöljáróknak, és viszont. Kertész Gábor szkeptikus a szétválasztással kapcsolatban: hiába a külön könyvelés, ha az ügyvezető továbbra is közös marad és az alapszabály e vonatkozásban továbbra is „testreszabott”. Elmondása szerint hiába elnökségi tag évek óta, nem látja át, mit jelent a költségek 30:70 arányú felosztása a Mazsihisz és a BZSH között. Megítélése szerint viszont Hajabács menesztése intő jel az apparátusnak. Maga az elnök is elismerte, hogy a főtanácsadó menesztése tizenhárom év után „megrázta az állományt”. Heisler András ezért külön gyűlésen ismertette az állomány tagjaival a tervezett változtatásokat. Az új alapszabály szerint a főtanácsadói tisztség megszűnik.
Biztató jel, hogy minderről a Zoltai Gusztáv kézi vezérlése alatt álló Új Élet is beszámolt, miután Heisler András tájékoztatta a lapot a fejleményekről. „Az Új Élet főszerkesztője kötelességének érzi ezeket megjelentetni” – éreztette a Mazsihisz- elnök az új erőviszonyokat.
Leomlott egy komoly akadály a választott tisztségviselők ama törekvése előtt, hogy végre átlássák a hitközség anyagi ügyeit. Az elkövetkező hónapok mutatják majd meg, sikerrel leküzdik-e a többi akadályt is.
Címkék:2005-01