Megválás, szétválás, kiválás

Írta: cs. m. - Rovat: Archívum

Megválás, szét­válás, kiválás

December 16-án a Budapesti Zsidó Hitközség, majd 19-én a Mazsihisz is megtartotta az elmúlt év munkáját ér­tékelő közgyűlését. Mindkét szervezet vezetőségében személyi változás tör­tént, Hajabács Júlia gazdasági főtaná­csadó feladatkörét ugyanis – aki no­vember elsejétől, közös megegyezés­sel távozott e tisztségről – Pintér Ist­vánné főkönyvelő látja el.

Az elhunyt tagokról és az izraeli ter­rortámadások áldozatairól való megem­lékezés után Zoltai Gusztáv beszámoló­ja következett, amelyben méltatta az ün­nepek méltó megtartását, a körzetek tel­jesítményét és a rabbik áldozatos mun­káját, akik a vidéki szórványoknak is so­kat segítenek. Idén kiegyensúlyozottabban, de még mindig veszteségesen mű­ködött a Chevra Kadisa (sic!), így a bedőlt temetőkerítés felújítására és egyéb teendők elvégzésére még várni kell. Kielégítően működik az újpesti szociális otthon, felépült a Benjámin óvoda, az immár önállóan gazdálkodó Scheiber Sándor iskola azonban, csa­kúgy, mint a Szeretetkórház, nagy anya­gi gondokkal küszködik. Mivel a támo­gatások késnek, illetve az árfolyam-in­gadozások következtében megapadtak, jövőre nem lehet semmiféle nagyobb be­ruházásra számítani – mondta Zoltai. Mindkét közgyűlésen részletesen foglal­kozott a kórház helyzetével, hiszen az adakozásra felkért tehetősebb személyek még csak nem is válaszoltak. Hasonlóan sürgető problémaként vetődött fel a ta­gok csökkenő és a rabbik stagnáló szá­ma. Előbbi esetben az egyre erősödő, je­lentős nemzetközi kapcsolatokkal ren­delkező Chabad, a reformmozgalom és az egyéb, hitközségen kívüli szervezetek jelentenek kihívást. Heisler András úgy vélte, nem a „vetélytársaktól”, hanem ki­zárólag a színvonaltalan, hiteltelen mun­kától kell tartani – egyébként a UJS és a Hasomér Hacair képviselői, élve az új alapszabály adta lehetőséggel, szavazati jog nélkül ugyan, de már részt vesznek a közgyűlés munkájában. Nehezebb ügy, hogy rengeteg feladat hárul a rabbikra. Deutsch Róbert főrabbi nehezményezte, hogy az ünnepek alatt korábban szíves­ségből, felkérésre elvégzett munkákat, melyekért fizetést sem kapnak, ma már kötelességként állítják eléjük. Zoltai nyárra ígérte a probléma orvoslását, a mielőbbi „rabbiutánpótláshoz” pedig az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektorának segítségét kérte. A BZSH közgyűlése megválasztotta az eddig csonkán működő számvizsgáló bizott­ság három új tagját Gervai László, Szinai József és Singer Andrásné személyé­ben. A küldöttek elismerték az újonnan alakult lágymányosi templomkörzetet, ami megerősödvén, az eleddig egy kör­zetnek számító Buda-Óbuda-Lágymányos körzetből vált ki. A küldöttek létszámáról és a rabbi személyéről a későbbiekben születik végleges határo­zat, hiszen Verő Tamásnak a jövőben le kell mondania az egyik rabbiszékről. El­vi hozzájárulást adtak még három ingat­lan értékesítéséhez és egynek a megvá­sárlásához, amit a Frankel-körzet tagjai saját adományaikból kívánnak megven­ni a BZSH számára, hogy ott egy kóser pizzériát vagy kávézót nyissanak a fiata­loknak.

A leglényegesebb fejlemény, amit mindkét gyűlés résztvevői ellenkezés nélkül fogadtak, a Mazsihisz és a BZSH formális szétválasztása, mivel az utóbbi amúgy is önálló egyházként van beje­gyezve. Heisler András hangsúlyozta, hogy nem szakításról van szó, csupán arról, hogy a BZSH is ugyanolyan tag­hitközség, mint az országban bármely másik. A cél az áttekinthetőbb, nyitot­tabb működés, a hitéleti és az állami szervekkel kapcsolatot tartó szövetségi, „ernyőszervezeti” funkció pontos elkü­lönítése. Az első lépés a két szervezet önálló könyvelése, amely január else­jétől veszi kezdetét, az előreláthatóan 2005-ben véget érő folyamat további szakaszairól pedig az Új Élet hasábjain és a közgyűléseken tájékoztatják a tag­ságot. A támogatások szétosztásánál a jövőben figyelembe fogják venni, hogy mely taghitközségekben van folyama­tos hitélet, mert mint Zoltai fogalma­zott, a Mazsihisz vallási, és nem szoci­ális intézmény. (Az állandó minjant és az istentiszteletek számát egyébként a BZSH körzetei közti járadékelosztásnál is mérlegelni fogják.) Minden bi­zonnyal kemény tárgyalások következ­nek még a vagyonfelosztás (hagyaté­kok, székház stb.) tekintetében, illetve a templomkörzetekben és rabbitestület­ben egyaránt tevékenykedő rabbik helyzetének tisztázása körül.

A Mazsihisz elnöke röviden vázolta jövőképét is, ami konzekvensebb. ke­vésbé indulatos nyilatkozatokat, straté­giai gondolkodást, markánsabb közéleti arculatot, erősebb elnöki irányítást és pontos öndefiníciót takar. Heisler ezen­ kívül fontosnak tartja a pártpolitika tel­jes kizárását a zsinagógából – az antifa­siszta tüntetések kapcsán több párt is megkereste a Mazsihiszt, „természete­sen balliberális oldalról” – és az intéz­ményi kontrollt, vagyis az anyagi elszá­molásokon túl a szakmaiság és raciona­litás számonkérését is. Hallhattunk ar­ról is, hogy uniós tagságunkkal a ma­gyarországi zsidóság nemzetközi repu­tációja igencsak megnőtt, és arról, hogy a nyitás jegyében a Mazsihisz tizenhat másik hazai zsidó szervezet képvi­selőivel fog havonta konzultálni. Terv­be vették továbbá egy Magyarországon megrendezendő regionális konferencia életre hívását, amelyre a térség közös­ségeinek vezetőit kívánják meghívni.

A Mazsihisz egyik – Fixler Hermann halálával megüresedett – alelnö­ki tisztjére Herczog Lászlót, az ortodo­xia új elnökét választották meg, az ugyancsak hiányos vezetőségbe pedig Streit Sándort, a BZSH elnökét.

December 13-án, válaszul az Egysé­ges Magyar Izraelita Hitközség megala­kulására (melyet Köves Slomó, a Chabad Lubavics nemrég felavatott rabbija jelentett be tavaly nyáron, s amely az egykori Status Quo Ante hitközség utó­daként definiálta önmagát), a debreceni taghitközség visszavette a Status Quo Ante címet, amelytől Weisz Péter kül­dött szerint csak a politika fosztotta meg őket. Egykor valóban a debreceni hitközség volt a legjelentősebb Status Quo hitközség, sok ingatlanja még ma is így van bejegyezve. Weisz reményei szerint ezzel a lépéssel ismét egy szer­vezet alá kerül a három legjelentősebb, a Sulhán Áruch elveit valló vallási irányzat. Célja – saját szavaival élve – az volt, hogy bebizonyítsa, jogi és mo­rális alapjuk kizárólag nekik van e név használatára, és azt, hogy a „Mazsihiszen kívül nincs szervezet”. Nyilván az annyit emlegetett nyitás jegyében.

cs. m.

Címkék:2005-01

[popup][/popup]