Mégis, kinek az érdeke?

Írta: (jég) - Rovat: Archívum

Mégis, kinek az érdeke?

A Mazsihisz „Közép-magyarországi Te­rületi Csoportjának” létrejöttét élénk levélváltás előzte meg a területi cso­port elnökének jelölt dr. Feldmájer Péter, valamint a Mazsihisz elnöke, illetve ügyvezető igazgatója között. A vidéki hitközségi elnökök által meg­tartott háromfős gyűlés jegyzőköny­vét, melynek alapján bejelentik a te­rületi csoport megalakulását, a Mazsihisz vezetői jogi szakvéleményre hi­vatkozva elégtelennek tartották, és válaszlevelükben a hiányok pótlására kérték fel a kezdeményezőket. Általá­nosságban üdvözölték a regionális kezdeményezéseket, de hiányolták a három hitközség közgyűlésének jóvá­hagyását, és helytelennek tartották, hogy a csoport jogi személyként kí­vánja magát bejegyeztetni a bírósá­gon. Óvták a kezdeményezőket az egységbontástól, és arra kérték őket, hogy az ötlet kivitelezésétől tekintse­nek el. Helyette egy egész országot átfogó regionális fórum létrehozását ajánlották. Viszontválaszában dr. Feldmájer Péter megalapozatlannak minősítette a jogi kifogásokat, és hangsúlyozta, hogy minden tekintet­ben az alapszabály, illetve a hatályos polgári jog előírása szerint jártak el. Sajnálatosnak minősítette, hogy a Mazsihisz-elnökség közleményüket nem továbbította a közgyűlés részt­vevőihez, amit ezért ő a maga részé­ről megtett.

A közgyűlés végül tudomásul vette a csoport megalakulását, de a kezde­ményezők kérését ignorálva nem uta­sította az ügyvezető igazgatót a bírósá­gi bejegyzés eszközlésére. Ennek megtörténte a kezdeményezők ko­moly sikere lett volna: egyfelől bejegy­zett jogi személyként nagyobb a politi­kai súlyuk, másfelől a nagyhatalmú ügyvezető igazgatót kényszerítik a ne­kik kedvező lépésre. Enélkül viszont az új formáció súlytalan.

*

Kötelező jóhiszeműséggel szemlél­ve a dolgokat, üdvözölni lehet a regi­onális kezdeményezést, amely fontos lépés a bázisdemokrácia felé. Csak rosszhiszeműek akadhatnak fenn azon, vajon miért nem Mazsihisz-elnök korában jutott eszébe Feldmájer Péternek ez a kezdeményezés, mely­nek keresztülvitelére akkor aligha­nem több esély mutatkozott. Rossz­hiszemű lenne a kérdés, hogy ha va­lóban regionális együttműködésről van szó (amit a három elnök egy álta­lánosságokat tartalmazó mondatban intéz el), miért kell a jogi személyi­ség, miként illeszkedik ez be a Mazsihisz taghitközségeken alapuló struk­túrájába? A három hitközség (mely­nek együttes tagsága jó, ha a száz főt eléri) az alapító nyilatkozatban leszö­gezte, hogy a regionális együttműkö­dés más közösségek előtt is nyitott. Ha valóban csatlakoznak nagyobb súlyú hitközségek is, és ehhez meg­szerzik a jogi személyiséget, az már komoly ellensúly lehet a Mazsihisz vezetésével szemben. Talán emiatt nézi gyanakodva a Tordai-Zoltai ket­tős a regionális kezdeményezést. Feldmájer Péter a Cion bölcseinek jegyzőkönyve betiltását követelő (és a könyvnek ezáltal komoly közvetett reklámot hozó) kampányával már be­bizonyította, hogy a továbbiakban is számottevő szerepre tart igényt a zsi­dó közéletben. Miután azonban erre (a nagykőrösi hitközségi elnökség mérsékelten fontos pozícióján kívül) nincs intézményes lehetősége, csak a partvonalon kívülről kiabálhat be, amit alighanem a jövőben is meg fog tenni. Jelenleg Tordai és Feldmájer között az ún. zéró összegű játszma zajlik: ami egy sikeres akcióval Feldmájernek presztízsnyereség, az Tordainak veszteség, és fordítva. Ezt a helyzetet azonban meg lehet változ­tatni: ha Feldmájer Péter a zsidó köz­életben olyan feladathoz jut, amely­ben módja van kamatoztatnia felké­szültségét (mindenekelőtt a kárpót­lás területén), nem kényszerülne örökké bekiabálásra, mint legutóbb a regionális kezdeményezés ügyében. Ha marad az eddigi felállás, a regio­nális együttműködés szép eszméje könnyen néhány fős érdekcsoportok hatalmi harcává torzulhat.

(jég)

Címkék:1999-12

[popup][/popup]