MÉGIS, KINEK A PÉNZE?
450 millió forint még hiányzik a zsinagóga rekonstrukciójához
Meghívót kaptunk a Dohány utcai zsinagóga Orgona Alapítványtól, hogy meghallgassuk Zoltai Gusztávot, a Budapesti Zsidó Hitközség ügyvezető igazgatóját a zsinagóga felújításának előrehaladásáról. Lehotka Gábor orgonaművészt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzorát a templom orgonájának rend- behozataláról és az építőipari kivitelezést végző Galilea cég ügyvezető igazgatójának, egyben a Dohány utcai templomkörzet alelnökének, Kálmán Kálmánnak az előtte szólók információihoz fűzött kiegészítőjét.
Avatás 1996 őszén
Az ügyvezető igazgatótól megtudtuk, hogy 1991-ben az Országgyűlés a főtemplom és a Pannonhalmi Apátság renoválását kiemelt fontosságú beruházásnak minősítette, nemzeti és világ- örökségnek tekinthető templomunk megmentésére 1 milliárd forintot szavazott meg. (Az azóta tartó bontás-építés során többször bukkantak olyan elkorrodált és más módon sérült tartóelemekre, amelyek a statika törvényeit „megszegve” nem roskadtak össze az elmúlt évtizedekben – tudtuk meg a templom megtekintése során.)
A sajtótájékoztatón a Szombat kérdésére adott ügyvezető igazgatói válaszból levonható az a következtetés, hogy az 1980-as évek végén nagy nyilvánosságot kapott, az USA-ban létesített Emmanuel-alapítvány gyűjtése kudarccal járt. Mindössze nyolc és fél millió forintnak megfelelő összeget szedtek össze, ami a hazai adományokkal együtt a Hősök temploma és az árkádsor felújítására volt elegendő.
Az állam az elmúlt években 760 millió forintot folyósított, adományként pedig 80 millió érkezett. Az idei esztendőre átutalt 200 millió az állami költségvetésből azonban nemcsak az infláció következtében vesztett értékéből 1991-hez képest, hanem nominálisan is kevesebb volt, mert az új áfa-szabályok következtében 40 milliót levontak belőle. Emiatt az elmúlt hónapokban lelassult a kivitelezés, és még 600 millió forint szükséges ahhoz, hogy 1996-ban az őszi nagy ünnepekre befejeződjenek a munkálatok. (A 600 milliós hiányt, Kálmán úr, miközben az újságírókkal és fotóriporterekkel bejárta az építkezést, 450 millióra „csökkentette”.)
Lehotka Gábor, aki a hitközség zenei főtanácsadója arról szólt, hogy a francia romantikus stílusú orgona egyedülálló az országban, és azon a budapesti tavaszi fesztiválokon többször játszott, számos hibaforrás veszélyével. Ő készítette az orgona átépítése tervezetét, és annak elvégzésére egy nemzetközi pályázati kiírás feltételeit. Az utóbbit a drezdai Jehmlich cég nyerte el. Az átépítést 950 ezer márkáért vállalták, aminek előlegét, 420 ezer márkát már megkaptak. Az orgonának két játékasztala lesz: a központi mechanikus traktúrával épül, a liturgiái célt szolgáló elektromos játékasztal pedig elektromosan kapcsolódik a hangszerhez. A távművet és az elektromos játékasztalt a korlátozott anyagi lehetőségek miatt egy hazai
cég állítja elő.
A sajtó számára készített ismertető szerint az orgona az európai zsidó liturgikus zene egyik utolsó őrzője, átépítése és felújítása „társadalmi érdek”, ugyanis a templom háromezer ülőhelyével „Budapest legnagyobb orgonahangverseny-termévé” válhat.
A zsinagóga kívülről már megújult
Vörösréz tornyai ragyognak, órái pontosan mutatják az időt, rozsdabarna kőburkolatának már ép minden kockája, csipkéje. Belülről még vegyes a kép. Boltozata ismét színpompás, az oldalfalak nagyobb hányada a különleges festék hatására márványként hat, a padlózat elkészült részét pedig valóban márvány burkolja. A karzatot tartó pillérek ismét biztosan állnak, a második emelet teljesen megújult. A földszinti padsorok azonban felemásak: egyeseknek faragványai, az imakönyvet befogadó polcai, ülőkéi még töredezettek, hiányosak, más sorok pedig már frissen gyalulva várják a hívőket. A templom egy-egy sarkában, mint kis műhelyekben fa- és kőfaragók serénykednek. Meglehet, ismét olyan szép lesz, mint egy évszázada. Már csupán rendszeresen itt imádkozó hívekben van hiány.
A sajtókonferencia írásos információs anyaga azt is hírül adta, hogy a Galilea Kft. alapítványt hozott létre az orgona újjáépítésére, az írt ki pályázatot a felújításra, a költségek előteremtésére hangversenyeket szervez, hanglemezeket, telefonkártyát, ismertetőket jelentet meg, közadakozást kezdeményez, mi több: 60 ezer forintért templomi öröküléseket ad el.
Mindez arra a felismerésre vezetett a sajtótájékoztatón, hogy a cég vállalkozói profiljától idegen tevékenységet végez. Ez még akkor is különös, ha a vállalkozó legtisztább szándéka és anyagi támogatása van is mögötte.
Templomszolgálat és/vagy vállalkozás?
Hogy helyesen tájékoztassam olvasóinkat, külön beszélgetésre kértem bálmán urat, aki meghívott az egyik felvonulási konténerben lévő irodájába. A beszélgetésen jelen volt Lehotka professzor, az ügyvezető igazgató titkárnője és egy ideig Heisler László úr, a Dohány utcai templomkörzet elnöke.
- A templom felújítását figyelemmel kísérők közül sokan szeretnék tudni, miként lett a Galilea a milliárdos munka kivitelezője?
Kálmán: Több, mint tíz közül a zsűri a Bauhaus céget választotta. (Annak egyik vezetője Kálmán úr volt – a szerk) A Bauhaus megszűnte után alapítottam a Galileát, s mint jogutód folytattuk a munkát…
– Példátlan, hogy egy építőipari vállalat gyülekezeti funkciót végez, hiszen templomi öröküléseket ad el, az orgonával kapcsolatban kereskedelmi vállalkozásba kezd…
E mondatnál Heisler elnök úr felállt, s elmenőben ezzel búcsúzott:
– Önnek igaza van!
Kálmán: Az alapítványt tulajdonképpen nem a cég hanem magánemberként én tettem, 200 000 forinttal, a Galilea adminisztrációja csupán bonyolítja az orgona helyreállításával kapcsolatos ügyintézést, mert erre a templomkörzet nem képes. A pénz diszponálása pedig kizárólag a kuratóriumot illeti meg.
(Ismét a sajtótájékoztató anyagából veszem a következő tényeket: a kuratórium díszelnöke Izsák Andor orgonaművész, a hannoveri Európai Zsidó Zenei Központ igazgatója. Kuratóriumi tagok: Lehotka Gábor, Zoltai Gusztáv, Fröhlich Róbert, Beck László, a Hungaroton Lemezkiadó Vállalat volt művészeti vezetője, ügyvezető elnök: Kálmán Kálmán.)
A következőket pedig ugyancsak Kálmán úr mondta még a sajtótájékoztatón:
– Én a saját kockázatomra utaltam át a német orgonaépítőknek 24 millió forintot. Most futok a pénzem után!
*
Fenntartásai ellenére a tudósító bízik abban, hogy az ügyletet nem kíséri majd panasz, Kálmán urat sem éri anyagi veszteség, a zsinagóga elkészültének ünnepén pedig megszólal az orgona – tisztán, disszonancia nélkül!
Címkék:1995-11