Meddig bírják?

Pénzügyi visszaélések so­rozata rázta meg ezek­ben a hónapokban az amerikai ultra-ortodox zsidó közösséget. A 4,5 milliós amerikai zsidó­ságból mintegy 800 ezer az ortodoxok létszáma, ennek fele sorolható az ultra-ortodox (a modern világtól inkább elzárkózó, életét elsősorban a Tóra és Talmud tanulmányozá­sának alárendelő) kate­góriába. Noha a közössé­gen belül a pénzügyi visszaélések nem gyako­ribbak, mint más etnikai csoportok körében, az amerikai zsidóságot még­is megrázták a soraikban eddig szokatlan ügyek: szövetségi támogatások jogtalan fölhasználása, pénzmosás, hűtlen kezelés.

A helyzet ismerői rámutatnak, hogy a jelenség egyik fő oka a rendkívül ala­csony jövedelem és a hatalmas tanulá­si láz közötti ellentmondás. A munka­képes férfiak 10-15 százaléka nem dol­gozik, hanem jesivákban tanul. A többi­ek is komoly hátránnyal indulnak a munkavállalási piacon, mivel nem ren­delkeznek egyetemi diplomával (szigo­rú szexuális normáik nem teszik lehe­tővé, hogy a koedukált amerikai egye­temeken tanuljanak). A nagy gyermekáldás miatt az asszonyok sem dolgoz­hatnak. Mindennek következtében pél­dául a New York-i lubavicsi közösség­ben az átlagos jövedelem alacsonyabb, mint a szomszédos negyedben élő fe­kete lakosságé. Ugyanakkor az ultra-or­todox közösségeket a kiterjedt szociá­lis hálózat pénzügyi terhei is nyomják.

Amíg a milliárdos kanadai Reichmann fivérek támogatták az ultra-orto­dox intézményeket, addig azok megél­hetése úgy-ahogy biztosítva volt. A Reichmann-birodalom pár évvel ezelőtti összeomlása azonban hasonló sorsra juttatott számtalan amerikai jesivát, kő­iéit és számos szociális intézményt. A visszaélések ekkor „lendültek fel”. Ezek egyik leggyakoribb formája volt, hogy szövetségi vagy állami oktatási támoga­tást vettek fel olyan tanintézetek számá­ra, amelyek nem teljesítették a támoga­tás kritériumait – hiszen egy jesiva nem illeszkedik be a modern oktatási rend­szerbe. Miután az állami hatóságok az ilyen visszaéléseknek szigorúbb ellenőr­zéssel igyekeztek elejét venni, már dur­vább ügyletekkel, így kábítószeres pén­zek mosásával is igyekeztek a közösség egyes vezetői bevételre szert tenni.

Miután az ultra-ortodoxia nem utolsó sorban éppen a modern világ erkölcsi züllöttségének kárhoztatásából meríti legitimációját, a kipattant ügyek meg­rázták a közösséget. Alighanem kérdé­sessé válik: megélhet-e az immár több százezer fős ultra-ortodox társadalom a modern világtól való ily mértékű elzár­kózás mellett.