Marosvásárhely: Tegnap és ma

Írta: Váradi Mária - Rovat: Archívum, Történelem, Világ

 

Erdély ékszerdoboza volt egykoron Marosvásárhely, ahol egyetértésben, egymás megbecsülésében éltek magyarok, románok, szászok, zsidók és más népek az évszázadok során, amíg végig nem taposott ezen a vidéken is a gonoszság buldózere.

Irodájában beszélgetünk Sauber Bernáttal, a maroknyira zsugorodott lélekszámú Maros megyei zsidóság hit­községének elnökével. Megidézzük a múltat, megvallatjuk a jelent számokban, eseményekben.

A megyének a két háború között 17 500 zsidó polgára volt, közülük nyolcezren a közel százezres lakosú Marosvásárhe­lyen, a székvárosban éltek. Az ipar, a gazdasági és szellemi élet felvirágoztatása, építkezések, ipari objektumok jelezték a zsidók jelenlétét a város és környékének mindennapjaiban. A múlt század végén megépült a sajátos stílusban kialakított, különösen szép, méltóságteljes zsinagóga.

Az első gőzmalom beindítása Mestitz Henrich nevéhez fűződik. Sensieb Jenő, a hitközség Holocaust előtti elnöke jelentős személyisége volt a város akkori szellemi életének. Révész Béla és Ernő megnyitották a város legnagyobb és, sokáig legjelentősebb könyvkereskedését, amely az 1930-as, 40-es években a város szellemi életének találkozó helye is volt.

Ma a zsinagógában megdöbbentő emlékmű őrzi az 5450 meggyilkolt Maros megyei zsidó felnőtt és gyermek nevét. Tanúskodik arról, hogy elnyelte őket Ravensbrück. Buchenwald, Auschwitz pokla. Sokan a túlélők közül sem tértek vissza, nem kívánkoztak az őket megtagadó szülőföldre; nyugat felé, Izrael felé vették útjukat.

Akik visszajöttek, megfogyatkozott számban, meg­fogyatkozott családtagjaikkal, vagy egyedül igyekeztek újra részt venni a város, a megye életében, közülük többen kie­melkedő eredményekkel. A felejthetetlen emlékű Dr. Spielmann József, egyetemi tanár, orvostörténész, közíró, munkáját számos megjelent kötete jelzi. Harag György, az európai hírű, neves színházi rendező tanítványai továbbviszik a mester mindannyiunkban nyomot hagyó, nagy rendezéseinek ihletettségét, szerte az országban és Románián túl. Schwartz Endre, a marosvásárhelyiek népszerű Bandija, a helyi sportmozgalom felvirágoztatója, lelke volt. Mindannyian, hitsorsosaikkal együtt tevékenyen hozzájárultak a város gazdasági és szellemi arculatának háború utáni kialakításához.

Ma, ez a közösség még inkább megfogyatkozott, szét­szóródott. A legutóbbi, a múlt esztendei kimutatások szerint Maros megyében 180 zsidó lakos él, közülük százhatvanan Marosvásárhelyen. Nyolcvan százalékuk idős. A fiatalok többnyire értelmiségiek, orvosok, mérnökök, orvostanhall­gatók a helyi egyetemen. Habár jórészük vegyes házasságban él, mégis ők indították be a 15 gyerek részére a vallásórát, a Talmud Tórát; héber nyelvkurzust kezdeményeztek, erre több mint harmincán járnak. Az idei Peszach ünnepségein is megjelentek nyolcvanan, kilencvenen. A Jointtal és egyéb segít­ségekkel igyekeznek nyugodt, anyagi gondtalanságot biztosító öregséget varázsolni a hitközség aggastyánjai számára.

Emlékezve arra, hogy számos marosvásárhelyi akadt, akik a kegyetlen korszakban emberül vizsgáztak emberségből, az elő­ítélet, a gyűlölet nélküli jövő remé­nyében élnek és dolgoznak a város falai között ma is tekintélyes zsidó személyiségek, mint dr. Horváth Pál egyetemi tanár, a hitközség vezetőségi tagja, Spielmann Se­bestyén Mihály muzeológus, jeles közíró és társaik az ugyancsak megfogyatkozó magyarsággal.

 

az Erdélyi Napló munkatársa

Címkék:1994-10